Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-13 / 47. szám
47. szám (2.) FELS0MAGYAR0RSZÁG1 HÍRLAP Szombat, junius 13. lőtt nemzetből, az az eget ostromló szivet szaggató dal, a fájdalom apoteozisa, a leláncolt epe- dő vergődése: Haj Rákóczi, Béresén)! . . . Ez a tengere a dicsőségnek, ez az óceánja a fájdalomnak mind végigrezdül a lelkűnkön,-mikor a felséges fejedelem nagy nevét kimondjuk. S a dicsőség és a fájdalom mellé harmadik virágnak lelkűnkbe ülteti ez a név a reményt. Miért esnénk kétségbe, mai szolgaságunkon? Hiszen él Rákóczi, él Kossuth! A kuruezok harczi zaja elnémult. az utolsó kuruez is elpor ladott: s aztan feltámadt a kuruez hadsereg, feltámadt a kuruc dicsőség a honvédekben, feltámadt Rákóczi Kossuthban. S ha vérbe fojtották is Világosnál. Aradnál ha sirba temették is: bizony hisszük, tudjuk, hogy fel fog támadni újra, élni fog örökké! Búza Barna történelmi visszaemlékezések a sza* baüságharcz előzményei-, szereplői-, lefolyása- és következményeire. Irta: Ölbey iános. N.-Rozvágy, 1903. junius 12. A II. Rákóczi Ferencz-féle nagy nemzeti mozgalom mintegy természetes folyománya a törökkel 1699-ik évben megkötött karloviczi békének, melynek pontjai értelmében Magyarországot teljesen beillesztették az örökös tartományok keretébe ; amennyiben a magyarság leple-, zetlen megtörésére irányuló törekvés az ország kormányrendszerének ezután következő újjáalakításában nyert leginkább kifejezést, midőn annak eszközlését Lipót császár a magyar országgyűlés mellőzésével tisztán Kolonits Lipótra bízta, aki 40 évig játszott . végzetes szerepet Magyarország történetében az által, hogy engesztelhetetlen gyűlölője volt mindennek, ami magyar, s életének egyedüli törekvése csak az volt: kiforgatni ezt az országot az ő még meglevő magyarságából, ami- j ért aztán bizton lehet állítanunk, hogy közvetlenül egyik fő okozója volt a Rákóczi-féle nagy nemzeti fölkelésnek. Az ő egyoldalú s fekete gyülöl- ség által megkötött elméje nem tudott a müveit államok fejleményeinek magaslatára emelkedni s figyelmen kívül hagyta ezek közigazgai tási, közgazdasági intézményeinek fejlettségét, bizonyára Ausztria hagyományos politikai elvéből kifolyólag, s tette egyedül azt, ami által annak czélját ha el nem éri is, de legalább megközelíti. így volt főczél a dühöngve pusztító háborúk alatt elpusztult teriile- ! teknek idegenek, főleg németek ál- 1 tűi benépesítése, vagyis kedvezmények és kiváltságok árán is, ezeket érdeküknek minden szálával az osztrák kormányhoz fűzni. Az igazolásra szólitás rendszerével a földbirtokot kiragadni a magyarság talpa alól; s ha igazolta a magyar, a birtokhozi jogosultságát tetemes váltságot kellett az esetben is érte fizetni, — és ha nem — az esetben a birtok kincstári javakul tekintetve ilyeneknek adatott bérbe, kik.idegen nyelvű gazdatiszteik által aztán végnélkül sanyargatták a nyelvükön beszélni nem tudó jobbágyokat. Majd a ^pozsonyi vésztörvónyszé- ken a protestáns papokon elkövetett az egész birodalmat megrendített emberieden tettét betetőzendő, áz „explanatió“ rendeletét léptette életbe, mely szerint a szomszédok lelki- üdvének Veszélyeztetése, nélkül a protestánsoknak csak titkon lehet is- j teni tiszteletet tartani. Ez által a kegyetlen vallásüldözést is egész szigorúságában folytatta. A külömben is nagyon csekély számú magyar irodalmi termékek kiirtására behozta a legszigorúbb czenzurát, kinevezvén ez állásra Szentiványi Márton jezsuitát, — ki még a nyomdákat is eltörölte a fpld- szinóről, mely magyar müveket merészelt kiadni. — Es bizony czélját rendkívüli módon el is érte volna, ha az,a tősgyökeres szegény kuruc magyar jobb ösztönét mintegy isteni sugalmazásként követve — nem műveli azt. Nemcsak, hanem természet adta tehetségeinél fogva, a népszáján forgó gyönyörű dalaiban ha ki nem fejezi óhajait, vágyait és reményeit, — mint ezt láthatjuk — a Thali Kálmán összegyűjtött tnunká- iben a többek között: „Támaszd fel és hozd föl a mi szép ua[punkat, Láthassuk békével a mi országunkat. Vigy ki belőle minden labbancokat. Építhessük meg romlott templomidat I Mert mig e hazában csak egy német le[szen. Békesség soha ott nem lészen egósszen. Pragticának magva, hogy végkép enyész[szen, Ki kell a németnek pusztulni egészen,“ Hejj, hogy eltörölte volna Szentiványi Márton páter a földszinéről a költeményt szerzőjével együtt, csak megfoghatta volna, pedig abban a daliás nyalka kuruez csak szive keserűségét öntötte ki a gyűlölt lab- banc és német irányában. Éhez járult az irtóztató adóteher .: Gyűlölettel gondolt a férjére, akit ; j hitványnak, önzőnek nevezett e pillanatban és sajnálta a pénzt, árait a I keresésére költött. . j Haraggal vizsgálta a tározóját és ; I ingerülten jegyezte meg: — Mind, mind elköltöttem a pén- .! zemet a dölyfösre. Holnap nézhetem !a napot! Észrevette, hogy a czipő zsinórja | kioldódott. Keserű nevetés közt gúnyolódott önmaga felett: j — Még ez is f Futottam, mint egy félkegyelmű. No hát csak nagy sza- ,1 már vagyok. j Es feltette a lábát a szögiét kő- j i j bálványárft, A ruhája egy kissé fel-: ; csúszott á csikós selyemharisnya fe- j lől. Amint igy, tele bosszankodással »I a czipőjét kötözgette, egy ünneplőbe I I öltözött, tagbaszakadt fiatal férfi • bukkant elő az utcza torkából. Egy II kissé ittas volt. >; Az asszony abbahagyta a czipőfü- j zést, belecsimpalkózott a férfibe és -1 ezerszer ismételt kedveskedéssel, tet- -!tetett szerelmeskedéssel hangjában 11 hízelkedni kezoett: ■ J — Derék gyerek vagy fiacskám! 11 Add ide a szádat, hadd csókoljam i meg. (Vége.) ! és annak katonai karhatalommal a legnagyobb kegyetlenkedések kö- ! zötti végrehajtása, mindennemű uj adónemek feltalálásával. Es mivel a legnagyobb nehézséggel járt még a vármegyék el németesítése, mert a (megmaradt főárak utódai, ahol csak (szerét tehették, azokat mindenkor ! újra szervezték : ezeket akarták mindenáron gyűlöletessé Unni a köznép előtt, rajok ruházván mint csaknem | ! egyedüli teendőt, az adónak katonai karhatalommal is történendő behaj-! j tását. Es bizony a őzéi elis éretetett, mert a megyéket alkotó közép osztály, mely pedig a magyar alkotmány mindenkori vódbástyája volt, inogni érezvén ezen az ellene for- ! ditott népdüh által, talpai alatt a földet, a rendkívüli inegrázkódtatá- I tások elvérzetében, félve simult a hatalom körébe, magára hagyván az elkeseredésében végzetes tettekre, (elvesztett szabadságának megbosz- | szidására is kész köznépet. A mozgalom, a sorakozás, a fegyverkezés az elkeseredett nép körében már 1703. kora tavaszán megindult — egy-egy régebbi kuruchős vezérlete alatt — de természetesen minden rendszer és fegyelmezés nélkül, — mert az annak vezztésére egyedül hivatott* vezér II Rnkóczv Ferencz, bécsújhelyi börtönéből megszabadulván, Lengyelországba búj- ! dokolt. ' Az ifjúkora dacára rendk ivüli megpróbáltatásokon keresztül ment fejedelem, ki hazája iránti lángoló hő szerelmét is kénytelen volt elődei szomorú példái folytán éles elmével levont következtetések miatt, még legbensőbb emberei előtt is titokban tartani, nem is ismervén kellő részletességében a rendkívüli hazai viszonyokat, tartózkodó állásából csak jóval később, junius hó 1-ső napjaiban lépett ki. De aztán, hogy egyszer megindult, ment tartóztat- hatatlanul, dicső, magasztos, de vég- zetszerü útjára. Bár már 1703. június 12-én hiriil vette, hogy az erélyes Károlyi Sándor szathmár megyei főispán a rendetlen tömegben hullámzó vezér nélküli tömeyet szétverte, Rákóczi meg nem csüggedt és már junius 14-én Isten nevében magyar földre lépett, hol az igaz, őszinte és benső haza- fiság legmagasabb fokra hágott lelkesedésével csatlakoztak hozzá a ré- j gi kuruezok törhetetlen bajnokai. | Éles elméje és pihenni nem tudó te- vékenysége által, csakhamar csatla- j kozásra bírta a Duna és Tisza kö~ j zein szétszórva csoportozó — régebbi - Toköly zászlója alatt küzdő kuruezok számottevő emberéit csatlakozásra birva Erdélyt és a fel- sőmagyardrszagi szabad királyi városokat, lehet mondani, hogy nagyon rövid idő alatt, vagyis még ugyanazon év végéig — a fölkelők száma — kik lelki és testi sanyaruságok ( izzó kemenezéjében meggyötört és elvesztett jogainak visszaszerzésére törekvő szegény néposztályból ke-! rültek ki — hetvenezerre volt tehető. ( II. Rákóczi Ferencz r^mai biro- ! dalmi, később Erdélyi fejedelem, a midőn a mozgalom élére állott, s a szabadságharc vezére lett, csak 26 j édes volt. Magas növésű, szép, meg-1 nyerő alak. — Atyját ntfm ösmerte, I anyjától és nővérétől is elszakittat- ván, néni családias ugyan, de megfelelő nevelésben részesült, melyet később, mint mindvégig szorgalmas ember folytonosan fejlesztett, több nyelven, de különösen franciául és latinul remekül irt és beszélt. Mint diplomata ismerte Európa politikai viszonyait, s mint gazdag fejedelem mindenütt ügyvivőket tartva, — az eseményeket megfelelő erővpl s eszé- lyességgel igyekezett hazája javára, kizsákmányolni, sajnos azonban csekély eredménnyel, amenyiben kieszközölt ugyan évi csekély pénzbeli segélyt hadai fentartására a franciák császára XIV-ik Lajostól, de az utolsó években ez is el maradt. Az orosz ezár pedig—kire a szabadság harcz alatt, különösen az utolsó években erőssen támaszkodott, formaliter megcsalta — s ezáltal mintegy hontalanságának legfőbb okozója lett. —- Bár erőssen katholicys hitben neveltetett Lipót császár udvarában, mindazonáltal ő feltétlen hive volt a lelkiismereti szabadság s vallási tiirel- mességnek .Úgy hogy a zászlójára Írott „Pro Libertate“ jelszó alatt a Magyar haza és Lelkiismereti szabadság egyaránt volt értendő mi nlenkor. A nagy nemzeti mozgalom vitéz kuruez táborkarából nevezetesebbek voltak Gróf Bercsényi Miklós mint fővezér, Károli Sándor, a vak Bo- tyán, Gróf Eszterházy Antal, Gróf Forgi.es Simon, Sennyey István slb. Külon-küiön a vakmerőségig bátor, leleményes vitéz kuruez tábornokok, kik nem egy vitéz hadi tettet hajtottak végre. De egymás irányában féltékenyek, irigyek —sazöszlumg- zatos együttműködésre ez okból képtelenek voltak — ügy, hogy szinte lelkűkből örültek midőn a közügy kárára, egyik vagy másik bajba veszedelembe jutott. Ugyannyira, hogy alig volt közöttük olyan, ki a katonai parancs áthágása miatt, a legnagyobb büntetést «meg nem érdemelte volna. A közép és alsórendű tisztek is egyenként bátor vitéz harezban edzett, kipróbált katonák voltak mindannyian, igaz, hogy. sokszor féktelenek és rablásra is mindenkor halandók. De ez természetes okokból is kimagyarázhatö, mivel ők nemcsak hasonló megtorlásoknak voltak odahaza birtokaikon kitéve, hanem fizetésüket sem kapták rendesen sohasem. Hasonló elem képezte a nép minden rétegeiből összes szedett közkatonaságot is. — Melynek megvolt a maga természetes esze és fogékonysága, s a nehéz körülmények között, személyes bátorsággal párosult találékonysága, de miután élete folytonosan koczkára volt téve, nem volt meg benne a lángoló lelkesedéséhez megkívánható kitartás. Lelkesedése hirtelen elbiilt, mihelyt csatát vesztett vagy ha hazulról családi tűzhelyéről -- rósz híreket kapott. Bár Rákóczy és vezéreit folytonosan — minden eszközökkel, egy nemzeti életképes hadsereggé igyekeztek ezen féktelen tömegeket átalakítani, de ez nemcsak emberi erőt meghaladó feladat, hanem lehetetlenség is volt. — Ugyanazért be is látták ezt, s nem is ringatták magukat csalárd álom képekben. Jól tudták ők, hogy a török harcokban kipróbált, viszontagságokban meged- zett, diadalmak mámorától föllelkesített, rendszeres császári hadseregek fellett — ezen fölkelő hadsereggel — tartós és valódi győzelmet ki nem vívhatnak — azért igyekeztek minden áron szövetségeseket keresni — nem tekintvén azt hogy ki Török Tatár. Lengyel, Svéd, Orosz vagy Franczia — csak legyen. De ezen reményök, ezen vágyuk, — sajnos sohasem sikerült — mig az ellenfél abban is sokkal szerencsésebb volt. S a hadi szerencse is mindinkább elhagyván őket — a lelkesedés ha- nyatlani kezdett, s azzal együtt a mozgalom szomorú kimenetele, mind világosabban kezdett lelkekben fel, fel tiinedezni. Kezdetben a mozgalom — az eddigi óriás méretű sanyargatásokat véres bosszúval is megtorolni kész, pusztítások és rombolásokban is nyilvánult — de csakhamar szelídült és mindvégig meg is maradt, nem rendi — hanem tisztán csak Magyarország — önállósága — anyagi és szellemi boldogulhatása — s a lelkiismereti szabadság kivívásáért is hevülő — magyar nemzeti eszmékért küzdő — szent és dicső szabadság harcznak I Meg a Kolonits-féle átkos osztrák rendszert — melyet még apróbb részleteiben — a még azóta letűnt két században is — sőt hasonló szellemben, még e felvilágosodásra — s világi sokoldalú műveltségére büszke XX-ik században is — hagyományo s Hátha mégis a végigkérdezett házal valamelyikében lakik a férje, sőt e: valószínűbb is — és gondolta, vág} látta is, hogy utána megy és a ka pusnak megmondta, hogy tagadja e a lakását. Hátha igy volt! Hátha-es bizonyos volna! így volt, ez bizonyos — állapította meg önmagával folytatott vitájában — Bizonyos, bizonyos! Mint!« jéghideg vizbe merítették volna lel két, úgy hatottak reá e gondolatok Egy pillanat alatt elfogytak a re ményei, elfogyott a vágyakozása r férje a gyermekei után. Megdermed az újjászületésbe vetett hite. Hiszel ez a férfi utálja őt, találkoztak és menekült előle! / Megvetette! Mi akar hát tőle ? És olyan érthetet lennek találta viselkedését, a Iá zasságát, a vágyakozását a férje, i gyermekei után, akik bizonyára mái nem is ismerik őt! Az apjuk nen említette a nevét előttük. De nemi: említhette, mert hát ki ő? Erre a kérdésre nem felelt önma gának, de át kellett érezni nyorao ruságos megszégyenítő állapotát, í melytől ha nem undorodott, egye dűl azért nem, mert már régóta nen tud undorodni.
