Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-05-30 / 43. szám
FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP 43. szám (2.) Szomhat, máj. 30. tozott előzékenységgel, s nem volt köteles megkérdezni a gyűléstől, hogy kiván-é még valaki szólani. Szép felfogás, — méltó Szirmay István hires kétszerkettős törvény- magyarázatához, méltó Kossuth vár- megyéjének tiszti alügyészéhez. Nem gondolja Szirmay doktor, hogy ennek a kérdésnek a feltevése nem valami felsőbb kegy és előzékenység, hanem szokásjogilag szentesített, törvényerejű kötelessége a gyűlés vezetőjének ? Avagy letagad- ja-é azt is, hogy az országgyűléstől kezdve az utolsó falusi kupak tanácsig minden alkotmányos testületben évszázadok óta bevett szokás ennek a kérdésnek a feltevése? S nem tudja-é, hogy az ilyen szokás ép úgy kötelez, mint a törvény? S nem látja-é, hogy ez a szólásszabadság feltétlen követelménye, mert e nélkül a gyakorlatban illuzóriussá értéktelenné s főispáni szeszély által bármikor elkobozhatóvá válik a gyűlés tagjainak az a joga, hogy a tárgyhoz hozzászólhatnak ? Nem diktálja ezt Szirmay urnák az alkotmányos érzéke ? Ha ugyan el nem homályositotta még ezt az érzéket a főispáni kegy finom le- hellete. Szirmay szerint tehát az ellenzék nem volt előzékeny a főispánnal szemben. Nem akarta küzdelem nélkül megadni magát. Tegyük fel, hogy igaz. Hát hibás ezért az ellen zék? Előzékenységgel csak igazságos és törvénytisztelő főispán iránt tartozik. Hadik gróf pedig május 18-án nem volt igazságos és nem tisztelte a törvényt. Nem emlegetem tovább a gyűlésen történt erőszakosságokat. Csak egyet hozok fel: én hallottam jegyzőket — nem egyet, többet — keservesen panaszkodni, hogy kényteletlek a meggyőződésük ellen szavazni, mert felsőbb akarat kény szét iti őket. Nem nevezem meg ezeket, mert nem teszem ki a hatalom bosszújának, — de becsületemre mondom, hogy hallottam. Hiszi-é Szirmay nekem, vagy nem ? azt nem tudom, — ha nem hiszi, nem tehetek róla. S még az az egy pár jegyző is, aki anyagilag független s akinek nagyon erős, bevallott az ellenzéki elve, — még az is csak annyit me részelt, hogy nem jött el a gyűlésre szavazni. Hát aki ilyen eszközökkel dolgozik, az lehet jó kortes, kitűnő megyefőnök, de nem igazságos ember. Nem igy képzeltem Hadik főispán kormányzatát, nem ezt vártam én tőle, mikor a beköszöntőjét hallottam, s mikor azt hittem, hogy ujjáterem- tője lesz Zemplónvármegyének. Ilyen eredmények eléréséhez nincs szükség Szilágyi Dezső tanítványára, — ezt megcsinálja akármilyen Bánffy-féle pandúr-főispán is. Tudom, hogy az én véleményemre semmit sem ád Hadik gróf, — de megírom azért, s hiszem, hogy eljön az idő, mikor visszaemlékszik rá, s igazat ád nekem. Liberális, modern, igazságos főispánt, szabad vármegyének szabadságtisztelő főnökét láttam Hadik Béla grófban. Május 18-án meg kellett győződnöm, hogy neki is jobban tetszik rabszolgák rettegett urának lenni mint szabad férfiak szeretett vezérének. Hát teheti. De bizony kár tennie. Nem volt olyan feltétlen nagy szüksége a kormánynak Zemplénmegye bizalmára, hogy azért érdemes lett volna újabb szégyenfoltot iktatni a vármegye históriájába, s elhomályosítani Hadik főispán törvénytisztelő igazságosságának addig még le nem rontott hírnevét. A tokaji népgyülé j kérvényét a katonai javaslat ellen még május elején Kossuth Ferencz nyújtotta be a képviselőházhoz. SZÍNHÁZ. Kedden : Kéz kezet mos. Ritka zseniális ember Herczeg Ferenc. Olyan igaz, hű képet még alig festett valaki a magyar társadalomról, mint ő. Fényes Samu igen nagy tehetség, s Bacsányija remek apológiája a nemes demokratizmusnak. De Herczeg mégis okosabb ember: ő nem nagy példák felelevenítésével oktatja, hibáinak hű tükrét tartva elébe kicsufolja, hogy talán igy a megszégyenítés által javítsa, ha lehet. Csakhogy persze, nem lehet. Kacagunk a darabban kiciufolt figurákon, a protekcióhajhászó, a rang, a hatalom előtt görnyedő élet komé- dásain, s nem vesszük észre, hogy ön magunkat kacagjuk, mert mi vagyunk az a züllött, silány társadalom, amelyet egész szánalmas ürességében s hitványságában mutat be az éles megfigyelésü iró. Este kacagunk rajta, s másnap ép olyan szolgai alázattal vágódunk hasra a grófi, bárói korona előtt, akármilyen kapitális hülyeség lakik is alatta, ép úgy imádjuk és magasztaljuk a hatalmon lévőket, akármennyire meg vagyunk is győződve érdemetlen ürességükről, ép úgy hajszoljuk a protekciót, hogy érdem és tehetség nélkül valami jó ingyenéléshez juthassunk, — mint a darabban teszik. Egy miniszteri mosoly, egy főispáni meghívás boldoggá, engedékennyé tesz mindenkit, s sokan csak azért mutatják magukat keményeknek, hogy annál jobban siessen a hatalom őket megpuhitani. Nem segít ezen Herczeg se. Sőt ő se jobb a többinél. Látja, s gyönyörűen lefesti a végzetesen viszás állapotokat, — de nem volt-é, mint kormánypárti képviselő, ő is szekér- tolója ezeknek az állapotoknak. Ezt a képmutató, kapaszkodó, becsületérzés, önérzet nélküli szolga- lelkű puhányországot, ezt a romlott társadalmat hatalmasan írja le a Herczeg korképe. Mert nem színdarab ez voltaképen, hanem maró sza- tiráju korrajz. Cselekménye alig van, alig történik benne valami. De tele van életből vett alakokkal, s az életnek, a magyar életnek itt ott túlzó t, de bámulatosan találó rajzával. Egy színpadra vitt vezércikk a társadalmi .léhaságok ellen. Életből vett s remekül megrajzolt típus majd raindenik alakja. Csak Berkenyey képviselő alakja ábránd még: az igazságos, nemes férfié, aki undorodik s megirtózik ettől a zülléstől, s avval az elhatározással vállal miniszteri tárcát, hogy minden protekciót kiküszöbölve az igaz érdemet fogja-csak pártolni. Ilyen ur még nem ismeretes Magyarországon. S nem is lehetne miniszter, mert egy hét alatt megbuktatná a saját kormánypártja, amelynek egész létalapja a protekció s a korrupció. S fájdalom, úgy látszik, sokáig kell még várnunk, mig becsületesebb korszellem fejlődik, s ilyen felfogású férfiak érvényesülhetnek. A darabot igen jól adták elő, s nagy, sok helyen zajos hatása volt. Itt is, ott is ráismert a közönség a finom jellemzésekben a saját táisa- dalmunkra, közéletünk alakjaira, s tetszéssel honorálta ezt a találó festését a viszonyokn k. Hogy okulna és javulna is általa, azt alig hisszük. A hatásos, kitűnő darabot lelkesen ambícióval játszották a szereplők. Bartha, a protekcióban dolgozó, folyton számitó s haszonleső méltó- ságos ur, Vágó, az ostoba s kiállha- tatlan képviselő, akiről egy ideig tévesen azt hiszik, hogy ő a miniszterelnök, s azalatt rögtön a legokosabb s a legkedvesebb embernek találják, Palásthy, a hülye báró, aki protegálja az . imádottja szeretőit, Nógrádi, az építész, Makray a ficsur, Czobor, a titkár, akik mind protekciót keresnek, igen érdekes alakok voltak. Nagyszerű volt Nagy Gyula a főherceg inasa, akinek tán a legjobb szive van az egész kompániában. Odry nagyon jól és rokonszenvesen adta a Berkenyey idealizált alakját. Nagyon kedves és ügyes volt Vá- rady Jolán, a partívadász jukker-lány, remekül játszott Takács Mariska, mint mindig az ilyen zsánerű szerepekben. A közönség élvezte a darab fran- cziásan szellemes dialógusát, pompás ötleteit, s tapsolt sokat- Zajosan megtapsolták, mikor Breznay Anna, akitől kérdik, hogy a férje mért nem tanult meg magyarul, hiszen 20 éve itt lakik már, — azt feleli: Igaz, hogy itt lakik, de tetszik tudni, a honvédségnél, szolgált, hát nem tanulhatott meg magyarul. Bizony ebben van valami ! Szerda: Görög rabszolga. ' Szép kiállítással s nagyon jó előadásban került színre ez a remek, dallamos operett. A színház egészen megtelt közönséggel, s annyit tapsoltak, hogy egy hétre is elég lett volna. Persze, mert együtt játszott a két kodvencz primadonna : Komlóssy Emma és Aradi Aranka. Valóságos csatatér lett a nézőtérből, tapshábo- rukat vívott egymással a Komlóssy- párt s az Aradi-párt. Komlóssy Emma kapott két csokrot és temérdek tapsot. Aradi Aranka szintén kapott két csokrot s temérdek tapsot. S azután is nem tudtak annyit tapsolni a Komlóssy Emma hi vei, hogy az Aradi Aranka hívei ugyanannyit ne tapsoltak volna. így ment a vetélkedés egész este s a végén mégis eldöntetlen maradt a csata. A közönség túlnyomó része azonban egyformán tapsolt mind a két művésznőnek, a minthogy meg is érdemli mind a kettő, s ez az igazság. Külömben a darab teljes sikerét megrontotta a-helytelen szereposztás. Nem értjük, mi jutott eszébe a direktornak, de nagyon rosszul cselekedett, mikor Iris táncos-szerepét „Komlóssy Emmának adta, s Aspasia finom énekes szerepét hagyta Aradi Arankának. Mikor tiszta dolog, hogy Aradi táncolni, mozogni, Komlóssy meg énekelni tud jobban. így is jól ment, de mennyivel szebb és élvezetesebb lett volna, ha ez a két nagyon kedves művésznő az igazi szerepkörét kapja. Milyen pompás Iris lett volna Aradi Aranka, s milyen remekül énekelte volna Aspasiát. Komlóssi Emma. Bárdos Irma, (Arc Ida, Nagy Gyula, Makray, Cseóregh, Nógrády egészítették ki a darab nagysikerét. Csütörtök : A tékozló apn. Csudálatos finomságú, nagyon szellemes és pompás jellemzésektől, megragadó lélektani [szubtilitásoktól ragyogó darab. Talán legjobb, legmélyebb értékű darabja Dnmasnak. Hatalmas drámai összeütkösések. mély fájdalmak, nagy szenvedések, óriási lelki harcok játszódnak le benne zaj nélkül, finoman, elegánsan szinte észrevétlenül. Kitörések, patetikus feljajdulások, pózolások nincsenek nyelven tartasson“ ; egyházi szempontból érdekes a negyedik határozat is, amely az isteni tisztelet rendezésére vonatkozik; s úgy tetszik, mintha a későbbi Kossuth szólalna meg az első határozatban, amelyben az egyház, jóllehet akkor csak leányegyháza volt Tokajnak, függetlenségéhez ragaszkodva : „a tokaji Ecclésia Fő Inspectorát maga felsőségének el nem ismerheti.“ De minden részletezéstől eltekintve az okmánynak véghetetlen becset, a hely és idő keretében, Kossuth Lajosnak nagy neve ad. Később a világtörténelem hérosai közé lépve az egész nemzeté, az egész világé volt, akkor még kizárólag Sátoraljaújhely volt a csendes fészek, az édes otthon, ahol vágyainak sólyomszárnya nőtt, s ahol lelkének megnyilatkozását reménységgel várták a vele egy téren működők. Később a bölcsesség és tapasztalás nehéz küzdelmek között szerzett kincseivel megy népe előtt, mint Mózes a pusztában, akkor a kezdődő férfikor a lelkesedés verőfényével sugározza be szivét. Nagy jelentőségű az a körülmény is, hogy egyháza, vallása szolgálatában kezdi meg nyilvános pályáját. íme' a nagy tanulság. Istentől rendelt hivatásuk munkamezejére az Ur áldásával az oltártól mennek a próféták, hogy az Ur nevében hirdessék a vallási és nemzeti eszmék örök evangéliumát. Az ereklyeként őrzött Kossuth- jegyzőkönyvnek szóról-szóra ez a tartalma. „1827-ik Esztendő Április 16 án az S. A. Újhelyi Ágostai Vallás tételt követő Nemes Eclésia részéről Tettes Stainer Adám Localis Inspector Urnák előlülése alatt, Tettes Nztes és Vitézleő Hidegkövy Antal Urnák, úgy Kossuth Lajos Consistorialis Fiscalis Urnák, nem külömben-----Uraknak jelenlétében, S. A. Ujhely Várossában tartatott Eclésiai Gyűlés alkalmával. „Felolvastatott Nztes és Vitézleő Mathésy Miklós Urnák a Tokai Ev. Anya Eclésia Fő Inspectorá- nak ezen Eclésia Localis Inspec- torához írott, s f. é. Febr. 5-én költ Levele, melybe is a múlt Esztendő September 20-ik és 21-ik napjain Szántó Várossában tartatott Esperességi gyűlés következésében az alatt közlött Superin- tendentiális rendelés értelme szerént az Eclésia számadásainak az Anya Eclésia befolyásával a Se- nioratusnak leendő rendes bemutatását kéri, nemkülömben a Tokai Anya Eclésia költségeire minden esztendőben bizonyos önkényes ajánlásu fizetést eszközöltetni kíván.“ „Melyre való nézve kötelességül tétetett ezen Eclésia Localis Ins- pectorának, adja tudtára említett Fő Inspector Urnák hivatalos válasz képpen azt, hogy ezen Eclésia a maga Capitálissainak rendes Lajstromát (tsupán ezt értvén a kívánt számadás alatt) Tiszt. Tokai Prédicátor Ur által illető helyen rendesen bé fogja mutattatni, egyébaránt pedig okát adván a múlt időkbe történt elmulasztásának, egyszersmind jelentse ki azt, hogy ezen Ns Eclésia a Tokai Eclésia Fő Inspectorát maga felsősé- gének el nem esmérheti, s az Eclésiai Cassának állapottyát kire- kesztőleg akarja administrálni, a kívánt esztendei önkényes ajánlást pedig arai illeti egyenes kinyilatkoztatást tégyen, hogy’ ezen Eclésia, sem kötelesnek nem érzi magát ezen ajánlásra, minthogy az Anya Eclésiától levő távolsága miatt annak beneficiumaiba teljességgel nem részesül, sem az Eclésia tsekély száma miatt annyival is inkább nem teheti ezen aján- I lást, mivel elegendőnek ítéli azon i terhet, a mellyet a Papi bérbe viselt önkényes ajánlásu részesülés által visel, egyébaránt is minden j Esztendőbe tsupán két nap szolgáltatván ki ezen Eclesiának helyben az Isteni tisztelet. Melly ebéli, párba a Gyűlés Jegyzőkönyve mellé rekesztendő válasznak elküldésével a Capitáli- soknak rendes Lajstroma Tiszt. Prédikátor Urnák az illető helylyen leendő bémutatás végett kézhez adatni rendeltetett.“ „Az Eclésia Capitálissait tárgyazta Irományoknak előmutatatásával ta- pasztaltatván az, hogy nem minden adóssok tartják meg rendesen a törvényes Interes fizetése kötelességének teljesítését, s ennok folytában köz tanátskozás alá vétett- vén azon módok, mellyek jövendőre nézve az Interes fizetése rendességét, de magokat a Capitáli- sokat is szükséges bisztosság'ba he jheztethetnék, s egyszersmind a tsekély Activus fundus neveltetését eszközölhetnék:“ „Elhatároztatott, hogy azonnal minden adóssoknak a Capitális felmondása terhe alatt kötelességül tétessen a hátralevő Interesseknek folyó holnap 25-ik napjáig leendő lefizetése, akkoron pedig a tartandó
