Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-05-23 / 41. szám

4L szám (2)

FELSŐMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szombat, máj. 23

lépten nyonon, hogy ha még van benned az életösztön valamely csirája, kerüljön az felszínre s ha életre képes — pusztítassák el. Nem sorolom itt fel azokat, nehogy a vérző sebeket elmérgesítsem. E sérelmek legutolsó lépcsőfokához, a nemzetiségek nya- j kunkra uszításához, hol már az önvédekezés szükség-joga következik, immár eljutottunk. A nemzet a mélységbe alábukni nem akar. Felébredt. Haja égnek mered a tátongó örvény szélén.

És a kor megszüli embereit. A függetlenségi párt régi harcosai mellől eddig ösmeretlen ifjú alakok támadnak, kik róluk fel sem tételezett tudással, erélylyel, fá-1 radhatlansággal keltik öntudatra I a nemzetet.Ekes szavuk a veséighat, j a magyar őserő diadalt ül. Érezzük, hogy ezt a nemzetet a magyarok Istene oltalmazza. Öröm mámorban úszik a lelkünk, mert a magyar népnek az ország képviseletéhez folyamban lévő vándorlása — meggyőzi immár koronás királyunkat, hogy tanácsosai őt félrevezették, — hogy az a többség, amely a parlament mai szervezetében csakis az ő nézetét, a királyi hatalmat képviseli, nem a népakarat kifejezője. Már már gyönyörködünk állami önállóságunk hajnalhasadásának pirkadó bűbájos sugaraiban ! . . .

Hiú remény! Elfelejtettünk egyet. Azt, hogy ez a nemzet szabad- ságjogait soha nem kapta, de kivívta. Küzdelemre kell hát elkészülnünk. Ellenségeinkkel küzdeni a dicsőség útja, de ha ezt az utat előlünk önvéreink állják el, ez maga a kárhozat, mert a kettős harcz erőfogyást, fajirtást jelent.

A múlt század története egész sorozatát tünteti fel azoknak a kenzervativ alakoknak, kik a nemzeti közvéleménynyel egye! nem értve annak küzdelmét mégis ro- konszenvvel kisérték és befolyásukat a nemzet érdekében érvényesítették, De ha nem használ hattak, hát félre álltak. Hiszen Kossuth legnagyobb ellenese gróf Széchényi István miniszteri tárczát vállalt az első Battyányi ministe riumban, alkalmazkodott tehát nemzete közérzületéhez, noha aggódó lelke a franczia forradalmi eszmék rohamos térfoglalását a hazára veszedelmesnek tartotta.

A személyes bosszimak, személyi ellentéteknek' az országos politika magas horizontján álló férfiak keblében nem szabad honolnia. Az országos politikát nem döntik el Sátoraljaújhelyben s igy az ilyen olcsó dicsőséget nyújtó vidéki cserkészet, nincs harmóniában azzal a magas állás és látókörrel, melylyel országos közéletünk alakjai bírnak.

És mit látunk, mit tapasztalunk? Azt hogy ezek a nagyratőrő alakok lejöttek ide hozzánk, hogy itt e csekély ponton állítsák meg a magyar nemzeti ébredés mozgásba hozott lavináját, számot nem nem vetve azzal, hogy ellentállá- suk, mint gyenge fűszál, a rohanó súly által felmarkolva, csak a lavina méreteit fogja gyarapítani, csak a nemzeti ügynek fog használni. De lássuk csak az ő cselekvésüknek erkölcsi méreteit is.

Mi volt a czél ? Valótlan képet nyerni Zemplénvármegye népének politikai közérzületéről, mely a katonai javaslatok ellen vármegyei határozattal is s több népgyü- lésen is állást foglalt. Hogy ez a valótlansági czélzat öntuda tos volt, abból következtetem, hogy még a megyebizottsági névsor egyéniségeinek meggyőződését sem hagyták befolyásolás nélkül érvényesülni, hanem vig vacsorázás utján összesített hangulatban írattak alá egy okmányt, mely — bármi történjék is a közgyűlésen — kötelezi az aláírót a beadott indítvány megszavazására. Az érvek harczának,. összeillesztésének, megbirálásának lehetősége is meg- akr.dályoztatott igy a többségi zsarnokhatalom elve által. A czél! érvényesítésének legkönnyebb eszköze az erőszak s a ki ezt oda fönn megszokta, átplántálja a vidékre. Nem sokára bevonul az a községi és közigazgatási élet minden ágába III Napoleon állam- csinjének generálisa is kiadta ka tonáinak a napi parancsot, hogy az általános választói jog alapján másnap kiki lelke meggyőződése | szerint szavazhat, de azt, a ki j Napokon ellen szavaz, főbelöveti. S ezt nevezi az uralkodó párt vélemény szabadságnak. Ez volna az egyéni szabadság, jellemszilárdság, polgári önérzet iskolája. Szolgává kell aljasitani már ezt a fajt, a mely kifosztatva vagyonából, még mindig gondolkozni meré szel, mert csak úgy lehet vak-eszköze a mindenkori hatalomnak.

Szivetrázó jelenet volt, a mikor az a száznyolczvan konspiráns az ellenzék legelső szónokát sem akarta meghallgatni. Perczekig zúgott az »el áll«, »le vele« s »szavazzunk« hangoztatása. Hogyan s miért van ez az ingerült ség? Hiszen a tanácskozás folyama még nem világított az elmékbe ? A tárgy még felvetve nem volt ? Csak az első szónok állott fel, hogy nyilvánítsa meggyőződését. Es e- gyetlen szóhoz nem juthatott. Irtózatos kép! No hát én nem szeretek bár- dolatlan hasonlatokkal élni s ime | előre bocsánatot kérek minden! irányban ezen nem személyes irányzatú, de csak képleti kifakadásom- ért, melyet elkeseredett honfiszivem szenvedélye hoz ajkaimra, de ez a jelenet olyan volt, mint mikor a czorkára szedett falka jól- lakatás után nem lát mást, mint a peczéreknek feje felett lógó korbácsát és nyihogva várja szabaddá tételét a még nem is látott zsákmány leteritése végett. A gentle- man-ek arczára ült a bosszúság érzete. Kezdtek kifelé szállingózni a teremből. Röstellették a nézet- egység tulságát. Hiszen csak a megyebizottsági névsort kellett végigfutniok, hogy belássák, miszerint kortesfurfang nélkül is túlnyomó szótöbbségre számíthatnak.

I A szenvedélyeket igy nem késztették volna lobogásra. Az ilyen vereség — az ellenzéknek dicsősége. — Zárt területen — mint említők —- falkavadászatot tartani nem szokás. De nem is illik.

Ez után a kinos jelenet után néztem szét a közgyűlési terem

ben s nagy lelki örömömre tapasztaltam, hogy történelmi névvel bíró főuraink közzűl csak egy-kettő és nemesi osztályunk sorából három-négy volt kénytelen azt a jelenetet átélni. S ebből láttam, hogy a nagy többségnek nem Ízlése szerint való dolog hajtó vadászatot tartani a benső emberi meggyőződés ellen egy olyan megyei határozat kiszorítására. melynek ellenkezőjét a vármegye pár héttel előbb küldte fel a kormány s ország- gyűléshez.

Nem is hiszem, hogy a jelenvolt lőurak ennek a hajtóvadászatnak győzedelmi jelvényeit agan esős előszobáikban felaggassák nem hiszem, hogy azzal eldicsekedjenek. A . szerecsenyt nem lehet fehérre mosni és ami rut, annak ördögi a mellékneve. Az nem vonz, de eltaszit. A jó és igaz ügynek az az erős oldala, hogy ellene nemes aczél pengével, amely haláltokozó sebeket ad, küzdeni nem lehet s a durva lábunké rajta elkopik.

Csak hirdessétek tehát lenyűgözött törpék, hogy Magyarország közérztiletenek obstrukciós hőseit, azokat az apostolokat agyonvertétek. Közel az idő, mikor megfásult lelketek is oltártü- zet gyújt tiszteletükre Magyarország harmadik feltámadásának reggelén.

fi virsli-bizalom.

Őszinte bizalommal, sokatváró reménységgel fogadtuk hadik Bélát, mikor elfoglalta főispáni székét.

Délceg, büszke alakja, önérzetet sugárzó nemes tekintete önállóságról, egyenességről beszélt Gyönyörűen előadott remek beköszöntője igazságos, szabadságtisztelő, őszintén liberális kormányzatot ígért.

Bízva hittük, hogy ez nem csak Ígéret, nem csak csalfa káprázat marad. Utógondolat nélkül, becsületes jóhiszeműséggel hittük ezt s a szeretetnek és bizalomnak őszinte melegségével vettük körül a fiatal főispánt.

Két esztendő sok csalódást hozott Már a nyomtatásban megjelent főispáni beszédből hiányzott az a rész, a mely az installáción legjobban tetszett nekünk: a pofi tikai ellenfél megbecsülésének, a politikai pártállásra nem tekintő igazságosságnak ígérete.

S a kik ezt az ígéretet abból a nyomtatványból kihagyták, gon doskodtak róla, hogy kimaradjon az a főispán cselekedeteiből is.

Fájdalommal láttuk, hogyan tér át Hadik főispán lassacskán a Molnár István útjára, — hogyan kerül teljes befolyása alá a letűnt- nek hitt erőszakos rendszer vezér- embereinek. A Molnár-szisztéma főnökeinek befolyásával ez a rendszer is egészen visszatért.

Hisszük, hogy keserves oka lesz még a főispánnak megbánni, hogy nem a maga nemes, egyenes lelkére, de sugalmazókra hallgatott. Emlékezzék rá Hadik Béla gróf: nagyon szomorú gyümölcsöket fog még a számára teremni az a ká ros befolyás, a minek átengedte

magát Most lehet, hogy kinevet ezért a jóslatunkért, — de bizonyosak vagyunk benne, lesz idő, a mikor eszébe fog ez jutni, s igazat ád nekünk.

Am ha neki jobban tetszik Zemp- lénmegyc uj korszakának megteremtése helyett folytatni minden sötétségével s korrupciójával a Molnár korszakot • nem lehetünk róla. Hiszen utóvégre, ha az utókor tiszteletének, dicsőségét nem is szerzi meg vele, de megszerzi a bizalmi vótumokkal támogatott kormány elismerését s háláját s ez is értékes dolog. Szilágyi Dezső útját követni dicsőséges dolog, de Molnár Istvánt utánozni praktikusabb. Hadik gróf az utóbbit választotta.

Az installáció napján szőtt szép reményeinknek utolsó sugara május 18-án foszlott szét. Itt már semmit se láttunk abból az igazságos főispánból, akit azon a fényes napon üdvözölhetni véltünk. A. Tisza-Bánffy rendszer törvényi- szegő erőszakos főispánjainak egyike ült ott a főispáni széken. A törvénytisztelő férfi kivételesen nemes alakja helyett a tucatíőis- pánok, az erőszakoskodó megyééi basák típusa

Hát csak haladjon tovább ezen az úton, ha ez tetszik neki. Majd meglátja, hogy hová vezet.

£

Múlt számunk részletes tudósítása csak a bizalmi indítvány felett való érdemi vitáig terjedt.

Mikor fél 11 óra tájban végre elfojtotta a főispán a soronkivüli tárgyalást kérő indítványhoz szólásra jelentkezők szólási jogát, id. Mecz- ner Gytda indokolta egy pár ismert Vészi és Szirmay-féle frázissal az indítványt.

Azután Matolai Etele szólalt fel, az ő jó! ismert kellemes hangján fejtve ki, hogy a katonai javaslat, amely az egész obstrukciőnak oka. mennyire káros, mennyire veszedelmes, s mennyire fölösleges. Nincs szükség uj fegyverkezésre, mert mi támadó politikát nem folytathatunk, védelemre pedig elég a mostani haderő. Az osztrák erőszakkal s kiszipolyozó politikával szemben pedig szükséges az obstrukció.

Láczay László lelkes beszédben szépen és meggyőzően bizonyította az ellenzéki küzdelem jogosságát.

Várlaky Sándor a kormánypárti tömeg folytonos zajongása s ingerült közbeszólásai közt beszélt a nép nyomorúságáról, a kivándorlásról, a gazdasági élet pusztulásáról, amely viszonyok közt valóságos bűn a hadsereg szaporítása.

— „Menjen temetni!“, — „ne prédikáljon!“, — „ez nem mise!“ — s egyéb ilyen szellemdús közbeszólásokkal fogadta a derék kormánypárt a nép szegénységének ismertetését. S jóízűen kacagott rajta.

Olbey János, a hatalmas hangú rozvágyi pap szólott azután. 0 már nem beszélhetett akadálytalanéi. A kormánypárt kedélyes közbeszólásain felül közbeszólt most már a főispán is. Hadik gróf kezdett türelmetlenkedni, s mikor Olbey a hadseregről beszélt, félbeszakította, utasítva, hogy a tárgyhoz szóljon. Mikor pedig azt mondta, hogy a mágnások ne kényszerítsék a bizalom megszavazására a tisztjeiket, nagy tüzesen felugrott a főispán hű fegyvernöke, Szirmay s indítványozta, hogy Ölbéyt vonják széksértési kereset alá, mert megsértette a tiszttartókat.

Búza Barna rögtön szót kért az ügyész indítványához, de a főispán — miután kérdésére Ölbey kijelentette, hogy senkit se akart sérteni, lefújta a vitéz kirohanást, s igy Szir- may visszavonta indítványát. Olbey