Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-05-09 / 37. szám

37. szám (3.)

FELS0MAGYAR0RSZÁG1 HÍRLAP

Szomhat, máj. 9.

— Harsányi István, helybeli ref. segédlelkész f. hó 2-án letette a theo- logiai magántanári vizsgát Sárospatakon s f. hó 5-én a Miskolczon tartott egyházkerületi közgyűlés a spataki főgymnásiumba egyhangúlag vallástanárrá választotta.

— Kinevezés. Pogány Vazult, a tar- cali királyi szőlők felügyelőjét, a földmivelésügyi miniszter állami szőlészeti és borászati felügyelővé nevezte ki a pozsonyi kerületbe. A vidékünkről távozó felügyelő a király udvar tulajdonában levő 120 káth hold szőlő betelepítésével, ezen ki küldetése alatt tanúsított buzgalma és szakértelmével nagy érdemet szer zett, amit Őfelsége legfelső elismerésével és 15 ezer korona külön díjjal jutalmazott. Most pedig a föld- mivelési kormányzat részesítette méltó előmenetelben.

— Magyar hitszónok. A sátoraljaújhelyi izr. anyahitközség magyar hitszónoki állását a május 7-iki kép- viselőségi közgyűlésben egyhangúlag dr. Goldberger Izidor képesített rabbival töltötte be. Tudvalevőleg a hitközség február hónapban dr. Adler Vilmos hatvani rabbit választotta meg hitszónokul, de a hatvaniak szeretető és áldozatkészségének sikerült. a népszerű papot ott megtartani. — így történt, hogy az újhelyi hitközség dr. Goldbérgert■ a bu, dapesti rabbikép2”) volt jeles növendékét hívta meg bemutató szónoklatra, melylvel a jeles és ékes magyar szónok a hívek tetszését teljesen megnyerte. — A megválasztott állását május 27-ikén foglalja el.

— Gyászhir. Gödör Sándor, szerencsi polgártársunkat súlyos csapás érte, édes apjának a 83 éves uradalmi erdésznek elhalálozásával. A kérlelhetetlen halál kötelességének teljesítése közben érte utói az aggastyánt. Az erdőn szivszélhüdés érte, mely azonnali halálát idézte elő.

— Jegyzőválasztás. Alsó-Hrabóczon e hó 4-én Steiner József eddigi helyettes jegyzőt egyhangúlag körjegyzővé választották meg

— A Függetlenségi Kör nyári kertje, melyet területileg is, kuglizóval is kibővítettek, holnap vasárnap nyílik meg. Gondoskodás történt, hogy a kör tagjai minden tekintetben jól érezhessék magukat.

— Csatornáink. Sátoraljaújhely r. t. város összes ház tulajdonosai kötelesek házaikat az utcza felé eső részén vizvezető csatornákkal ellátni. Erre vonatkozólag legközelebb rendeletet fognak kibocsátani, mely szerint a felhívás kibocsátásától számított (»0 napi záros határidő alatt kö- teleztetni fognak, hogy a csatornákat házaikra elhelyezzék és a hol az utcán föld alatti csatorna vonul el, a vizvezető csatornákat abba bevezessék.

— Vonatkisiklás. Exlexes időben összevissza megy minden, még a vonat is. Pénteken délután a 4 órai gyorsvonat, alighogy elindult az újhelyi állomásról, már a fütőház mellett kisiklott, valószínűleg hibás váltóállítás folytán, s valósággal összetépve s elgörbítve a síneket, a mozdony kerekei belefuródtak a földbe. Emberben szerencsére semmi baj se történt. Rögtön összejött minden mérnök, vasúti tiszt, munkás és hozzáfogtak a rossz útra tévedt mozdony kiemeléséhez, ami

■csak másnap reggelre sikerűit. A gyorsvonat utasait aztán a Szerencs felől jövő személyvonat szállította el. e helyett a vonat helyett pedig egy újat állítottak össze. A vonatok azóta csak átszállással közlekedhettek.

— Vetések állása. Alálczáról vettük a köv. értesítést: A búza ritka és' gyenge, a sok egér és a téli erős fagyok tettek benne kárt. A rozs igen szép. A tavaszi vetés általában az egész vidéken igen gyönyörű.

— Fürdő megnyitás. Nagy ünnepély lesz Málczán, f. hó 17-én, vasárnap d u. a helybeli fürdő megnyitása alkalmából. A fürdőben, mely kis ki-j terjedése dacára páratlan a megyében — az előkészületei nagyban

folytnak : hogy a közönség minden tekintetben jól találja magát.. Már a délutáni órákban a nagy-mihályi zenekar teljeá számban, a fürdő diszes parkjában fogja mulattatni a közönséget. Estére a pavillonban táncmulatság terveztettik. Jó és olcsó ételekről, valódi hegyaljai borról gondoskodva lesz.

— Kéjgyilkosság. Vajdácska községben történt kedden délután, hogy Ráski András 19 éves parasztlegé- nyen erőt vett az állatiasság és egy 8 éves kis leányt csalogatott a füzesbe, húsz fillért is Ígért neki de a gyermek elszaladt tőle, ekkor vette észre ez az emberbe bujt állat, hogy Szabó Mihály gazda 11 éves Zsuzsi leánykája a Bodrogra megy. Vállára kapta a gyermeket és a bodrogi füzesbe vitte, hol a leánykán erőszakot követett el, mely a szegény gyermeknek szerdán reggel bekövetkezett halálát okozta. A kéjgyilkos még szabadlábon van.

— Telephonhálózat Szerencsen. Cse- gény Gyula m. kir. posta és távirda főtiszt Szerencsen időzött e napokban, hogy az ottani telephonhálózat létesitéséről konferáljon. A város máris annyira felkarolta a dolgot, hogy lehető legrövidebb idő alatt megnyílik. Az állami saját költségén vezetetti be bárhova, csupán a használatért kell havonkint 10 koronát fizetni.

— Egynapi házasság. Herskovics Grünvald Ignácz oroszkomoróczi(ung- megyei) mészáros, az ungvári anya- könyvvezető előtt április 30-án házasságot kötött Se Ina arcz Hánival. Megállapodásuk szerint a házasság megkötése napján délután Amerika felé kellett utazniok. Utjokat azonban Kassán megszakították. Másnap a férj a 24 órás menyecskét azzal a kijelentéssel lepte meg, hogy ő útját Amerika felé folytatja ugyan, azonban csak egymaga, a menyecske pedig visszazónázhat Ungvár felé, mivel őt semmi szin alatt magával nem viszi. A férj Kassáról Oderberg felé vette útját, felesége pedig Ung- várra haza érkezett. Az ungvári rendőrség a megszökött férj után táviratozott ugyan, azonban ez a közbelépés sem vezetett eredményre, mivel a hűtlennek nyoma veszett.

— Tűz. F. hó 2-án éjjel a gróf Zichy Jakab raádi emeletes háza leégett. A tűzoltók lokalizálták a tüzet, mielőtt tovább terjedhetett volna. A tűz keletkezésének oka ismeretlen.

— Elmebeteg asszony. Szerencsen Tar Józsefné régebb idő óta oly tünetek közt volt, hogy környezete bizton számított a bekövetkező katasztrófára. Folyó hó 3-án a gyászos vég be is következett. A templomban kitört rajta teljes mértékben a roham, úgy, hogy a szerencsétlent valószínűleg a központi korházba fog kelleni szállítani.

— Jó tanács. Mindazoknak, kik pázsitot akarnak létesíteni, ajánljuk, hogy szerezzék be Mautner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedéséből Budapesten a „Sétatéri“ vagy a „Margitszigeti“ fümagkeveréket. Ezeket már 29 éve szállítja Mautner Buda pest és a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére.

— Fél utón nincv eredmény. Ha célunkat el akarju kérni, akkor utunk- hól minden akadályt el kell gördi- teni és nem szabad sem visszafelé haladnunk, sem megállanunk, mert akkor a megtett utat elveszítjük és célhoz sem jutua. Bármiért küzdünk is, az eredményt sohase tudjuk az ut közepén elérni, hanem mindig, csak a eél végén. Céltudatos következetesség és erős elhatározás vezéreljen bennünket minden cselekvésünkben.. Különösen ha arról van szó, hogy csekély anyagi eszközzel óriási eredményeket akarunk magunknak biztosítani. .Ezt a következtetést pedig abból az alkalomból írjuk, hogy egy úri ember egy osztályon át játszott egy sorsjegygyei és most keservesen panaszkodik, hogy, ha nem veszti el türelmét, akkor ma ő x legszerencsésebb ember lehetne, I

mert a 11. sorsjáték első osztályában ő volt az 57080. számú sorsjegynek tulajdonosa és e számot a hatodik Kihúzásnál 600.000 koronával húzták ki. De ő megállt a fél utón mert nem játszott tovább e sorsjegy gyei. Annál nagyobb volt az öröme azoknak a szerencsés embereknek, a kik ő utána vásároltak meg a sorsjegyet Török A. és Társa bankházában, Budapesten, Teréz-körut 46., ahol egyedül a hatodik osztályban egy és egy fél millió koronát nyertek e ezég szerencsés vevői. A sorsjegyek tervezet szerinti árai: egy egész sorsjegy 12, egy ketted sors- jegy 6‘ egynegyed sorsjegy 3, egy- nyolczad 1 korona 50 fillér. Ajánlatos, hogy a sorsjegyvásárló közönség a Török bankházeál szerezze be sorsjegyeit, mert e céget rendkívüli szeroncse kiséri és a vevőknek minden irániban biztonságot nyújt,

TANÜGY.

A vezérlő zászló jelszava.

Az emberiséget vezérlő Istenkéz az előrehaladás zászlajára az ősidőktől kezdve e két jelszót irta : „Tudomány és vallásosság.‘‘ S az embe riség haladt e zászló után — nemcsak, hanem a főtörekvése mindig az volt. hogy az által magát, vagyis egyik emtfert a másik felett kitüntesse, egyik nemzet a másikat felülmúlja. Csakhogy az emberiség mégsem fogta fel a múltban, s nem fogja fel a jelenben sem a vezérlő Istenkéz útmutatását helyesen, — a mennyiben törekvései és működésében egyoldalú volt mindenkor, és még bizonyára sok ideig az is marad

így találjuk már, hogy ősidőkben az izraelita nép vezérlő zászlajára a vallásosság jelszavát tűzte; abban fényeskedett, az által tündökölt. A maga Egy-isten fogalmával messze kimagaslott az akkor élt népek felett — kik a sok istenhivés —bálványok imádásába elmerülve nem tudtak fel emelkedni a magaslatra. Büszkék is voltak hitökre, vallásukra — s k - vélységökben felfuvalkodottaká lettek, — se felfuvalkodottság, e kevélység lett megsemmisülésüknek okává. Olyan könnyen olyan hirtelen megszűntek nemzet lenni — az élet színpadán.

Miért? mert egyoldalúak voltak törekvéseikben, munkálkodásaikban. Megfeledkeztek az Istenkéz által az emberiséget vezérlő szászlóra irt jelszóról: a tudományról, azt egyédáru- sággá változtatták; prófétáik, tanítóik tudományukat csak önmagukba zárták — csak fenyegették a népet a Jehova rettentő haragjával, de az utat a módot, a tudományt, az ismeretet, mely által azt elkerülhetik, nem tudatták a néppel — hagyták őket a boldog együgyüségben.

Más ős nemzetek pedig, pl : a római és görög, tudományára, világi műveltségére volt büszke — az által fényeskedett, az által ragyogott a többi népek felett. íróiknak reánk maradt müveik — a római és görög classikusok — mind meg annyi egy egy remek, melyet nem tud utolérni sem, nem hogy felülmúlni, a mai világi műveltségére szintén büszke XX-ik század sem. De ők is egyol- dalulag fogták fel az emberiséget vezérlő Istenkéz útmutatását, — a mennyiben midőn a zászlóra felírták az egyik jelszót a „tudományit,megfeledkeztek a másikról „a vallásról“. Isteneiket eszményítették ugyan — volt Istene mindennek: erőnek, bátorságnak, tudománynak, harcznak, bornak szerelemnek 'stb. áldoztak is ezeknek oltárain, de mindenütt és mindenkor a vallásnak, az erkölcsi- ségnek a rovására. S mi lett az eredmény ? mindnyájan tudjuk : az, hogy midőn az ország legnagyobb volt kiterjedésben, legnagyobb a gazdagság és hatalomban, akkor veszett el, akkor semmisült meg, akkor pusztult el, mert nem irta fel a vezérlő zászlóra a másik jelszót: a vallásosságot.

De az egész világtörténelem ezen példát tárja elénk. Gondolkozzanak felelte s látni fogják azt, hogy ezen két jelszónak együttes felírása vagy is a vallásosságnak és tudománynak együttes működése, együttes felka rolása tehet cáak még ma is naggyá, műveltté, vezérlő állammá bármely népet, bármely nemzetet.

Ezt mutatja édes magyar hazánk története is. Mi ugyan nemcsak tartjuk magunkról, hanem a történelem is azt tanítja, hogy a magyar nerrr- zet, nagy, dicső, hatalmas és gazdag volt, — de tévesen. Igaz, hogy voltak ezer éves életének egyes fel - csillámló fényszakaszai, pl. Nagy Lajos, s a dicső Mátyás idejében, midőn e nemzetet vezérlő Istenkéz zászlajára a kezdettől meglevő »vallásosság« mellé a „tudomány“ is kitü- zetett, — midőn a nagy király ösz- szedetve és gazdagon jutalmazva az ismert világ tudósait, — ezekkel és ezeknek müveivel diszes királyi palotáját megnépesitve, világra szoló könyvtárát gazdagította, — de ez az ezredéves múlthoz képest csak úgy tűnik fel, mint egy fényes álom, mely hamar sivár valóvá válik, csak mint egy üstökös a megmérhetetlen világűr ragyogó csillagai mellett, a mely feltűnik a sötét éjszakában s fényévei betölti u világegyetemet, de pár pillanat múlva, ismét sötétséget hagy maga után.

De nem akarom én a történelem fonalát végig követni, mely állításomat igazolná, csak azt akarom mondani. a mit mindnyájan tudunk, hogy a világ csak most kezd észrevenni, — mintha eddig nem is éltünk volna a földön, észre nem vettek bennünket; hogy a mely nagy nemzetek mellettünk laktak is s ki kerülhetetlen végzetük volt, hogy észrovegyenek, bennünket, csak barbár. neveletlen, félvad népnek s nemzetnek tartottak. Igen, mert még csak nem régen, még csak most kezdjük felirogatni a minket Magyarokat is vezérlő Istenkéz zászlajára, az ezredév óta rajta ragyogó „vallásosság“ jelszava mellé a másik jelszót a „tudományt,“ a világi műveltséget.

És hogy ma már a világ előtt mi magyarok többé nem vagyunk senki, nem vagyunk semmi, hogy ma már észre vesztlek, nem csak, hanem ma már számításon kívül nem hagynak és nem hagyhatnak a világ nagy érdek harczában bennünket sem, kétségtelen tény, hogy az a néptanítóknak a népnevelőknek a munkája, kik ma már hála az Istennek annyira mennyire kibontakozva a lelket is sok esetben leigázó szegénység és nyomor bilincseitől, lelkesebben — buzgóbban, sok esetben lelki örömmel is teljesíthetik e szent kütelesé- geiket, hivatásukat.

Állam és felekezetek egymással- vetélkedve igyekeznek a múlt század utóbbi évtizedei óta, részint féltékenységből, hogy messze távol ne maradjanak egymástól, részint a hangosan nyilatkozó közszellemből kifolyólag, lobogtatni a haladó tudomány világosságát, csak hogy sajnos ismét téves útra tért; téves utón halad az állam, téves téves utón haladnak a felekezetek magok is.

Ugyanis mit tapasztalhatunk ma, ha figyelmesen eszmélkedünk magunkban és magunk körül ? mit tapasztalhatunk ma ezen felvilágosodására, világi előrehaladott műveltségére büszke XX-ik században ? Azt hogy a múlthoz képest sokkal több ma ugyan a tudomány, nagyobb tisztább a műveltség, fejlettebb és nemesebb az érzés, de sokkal üresebbek, hitványabbak az emberek; ridegebbek sivárabbak, önzőbbek a szivek és keblek, napról napra jobban durvulnak, vadulnak az erkölcsök s fszennyesedik s mindinkább ritkábbá válik a valódi hamisittatl an mocsoktalan je'lem, — s ha találkozik vagy fel-fel tűnik a társadalomban egy-egy ilyen, ritkaság számba fog menni, mint a fehér holló — pedig annak ellenkezője rut dolog, bűn és erkölcsi szeny.