Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-04 / 27. szám
27. szá n v5) FELSŐ MAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat ápr. 4. szezont, a legnagyobb élő magyar színészt, Ujházy Edét hozza-le vendégszereplésre. Kedden és szerdán, április 7-én és 8-án lesz a két utolsó előadás,, amelylyel befejezi a 20 előadásra hirdetett bérletet. Kedden Constantin abbét, szerdán az Országgyűlési szállást, Vackot Imre régi hires vígját lkát adják. — Nem bérlők számára 30 percenttel emelik a helyárakat. Jegyeket már vasárnaptól lehet kapni a Friss-féle sörcsarnok- ban. Játszanak még Ujházyn kívül: Komjáthy né, Takács Mariska, Breznay xiiino, Serfőzyné, Odry, Makray és az uj naiva, Berlányi Vanda utóda, Dűllek Mariska. — Megjutalmazott tanítók.- Spúk Antal és Madarászy János v.-csemernyei tanítók, a magyarosítás érdekében kifejtett buzgalmukért azemplénme- gyei magyarositó egylettől 50 — 50 K. jutalomban részesültek, mely jutalmakat Diószeghy János varannói járás főszolgabírója márcz. hó 29-én d. u. adta át fent nevezett érdemes tanítóknak, Ez alkalomból az iskola helyiségébe nagyszámú közönség gyűlt össze, kik a jutalom kiosztása után jó kivánataikat fejezték ki magyar nyelv apostolainak. — A „sárospataki ev. ref. nőegylet“ márczius hó 29-én a sárospataki főiskola imatermében kitünően sikerült felolvasó-ünnepet tartott. A tágas imatermet nagyszámú, intelligens közönség töltötte meg, mely a műsor j minden egyes pontját élvezettel hal-! gáttá végig. Előbb a főiskola énekkara énekelt, azután Búza János a nőegylet titkára tartott hosszabb felolvasást, melyet özv. Janiga Vincóné nőegyleti tag felolvasása követett. — A közönség mindannyiokat lelkesen megtapsolta. Nagy tetszést aratott Piskóty Ferencz pompás énekével. Énekszáma után annyira tap- J solták, hogy egy primadonnának isi dicsőségére vált volna. Azután még« Nagy Elemér joghallgató szavalata I .következett, — majd pedig a főiskola énnekkarának precíz előadása j .zárta be a jól sikerült felolvasó-estét. — Öngyilkos jegyző GySry István Tállya nagyközség jegyzője tegnapelőtt öngyilkossági kísérleteiét tett. Beretvával átvágta a nyakát. Elet- halál közt lebeg. Tettének oka eddig ismeretlen. — A szürnyegi híd. melyet a február havi viz el hordott, immár maholnap készen lesz és a közlekedés számára átadva. Ideje is már, hogy ezen összekötő hid a közforgalom részére átadassák. — A tokaji temetkezési egylet évi rendes közgyűlését márcz. hó 29-én tartotta Fries Gyula álelnök vezeté- ee alatt. A pénztárnok múlt évi számadása elfogadtatott. A választmány azon intézkedése, hogy az orsz. mun- kássegitő pénztár egy képviselője a közgyűlésre a végből meghivatott, hogy a temetk. egyletnek a nevezett segítő pénztárba lépés módozatáról adjon tájékozást, helyeseltetek. A munkás-segítő pénztár kiküldöttje meg is adta a felvilágosítást, a közgyűlés pedig elvileg elhatározta a belépést, ha a tagok ugyanazon előnyöket élvezik, mint az egyletben. Van- kilátás, hogy a központból teendő ajánlat kedvezőbb lesz a tagokra. az egylet részéről nyújtott előnyöknél. Mivel a tagok túlnyomó része erősen óhajtja' az orsz. mun- kássegitő pénztárba belépést, a közgyűlés nem döntött az elnöki állás felől sem. mely B rgler Gyula prépost lemondása miatt megüresedett — Kérelem a közönséghez. Evek óta figyelem a rovarok szaporodásának, pusztításának körülményeit és okát abban találom, hogy a közönség a hasznos madarakat fogdossa lövöldözi, fészkeiket kiszedi, a rovar pusztító békákat, kígyókat stb. üldözi. Ha a madarak és rovar pusztító állatok üldözésével, fogdosásá- val, lövöldözésével, öldöklésével a közönség fel nem fog hagyni, kiszámíthatatlan lesz az a gazdasági károsodás ami. egy pár év alatt bekövetkezik. A fák, ültetvények, termények, kerti veteményék a rovarok által teljesen meg fog semmisittetni. Szíveskedjék a jól felfogott köz- és magánérdekben oda hatni, hogy a madarak pusztítása, lövöldözése, a fészkek kiszedése, a rovar pusztító állatok üldözése megsziintettessék, a cselekményt elkövető a rendőrségnek bejelentessék. Sátoraljaújhely, 1903. április 2-án Székely Elek, .pol gárines- ter. — Rendkívüli fegyvergyakorlat. Értesítem a város területén tartózkodó tartalékos katonákat, hogy a cs. kir. hadügyminiszter által megengedtetek hogy a folyó évben azok is tehetnek fegyvergyakorlatot, akik erre nem kötelesek. Felhívom ennél fogva az érdekelteket, hogy e végből a városi főjegyző hivatalos helyiségében a folyó évi április hó 10 ig jelentkezzenek. Sátoraljaújhely 1903. évi márcz. hó 2ó-én. Székely Elek, polgármester. — Eltűnt jogtanár. Egy fiatal előkelő úriember eltűnéséről értesítették tegnap a rendőrséget. Dr. Sarudy Vilmos a neve s Eperjesen volt jogtanár. Az elmúlt hónap 18-án eltűnt hazulról szó nélkül s azóta nem tért vissza s hirt sem adott magáról. Viselkedése már előbb is nagy aggodalomra adott okot és a rokonsága régóta félt attól; hogy extravagáns hajlamai, búskomorsága és időnkénti szenvedélyes kitörései komolyabb bajba fogják sodorni a 28 éves nagy kvalitású fiatalembert. — A dynamit áldozata. A Sztáray Sándor gróf tulajdonát képező hra- kevi kőbányában múlt hó 2ö-án végzetes szerencsétlenség történt. A bányában dolgozó olaszok közül Ber- nattó Giuseppe ép egy nagyobb kőszikla felrobbantásával foglalkozott s e közben oly közel ment a sziklához, hogy a felrobbant lőpor testet teljesen szétroncsolta. Még élve szállították be a nagymihályi közkórházba, ahol két órai kínlódás után meghalt. Temetése baj társainak részvétele mellett ment végbe. Bernattó Giuseppe udinei illetőségű volt, ahol özvegyet és öt apró gyermeket hagyott. — Mindenki tudja, hogy a Maut- ner-féle impregnál takarmányrépa- mag a legnagyobb termést adja, hogy konyhakerti magvaiból a legjobb főzelék és zöldség terem, és hogy virágmagvaiból fakad a legszebb virág. Szóval a Mauthner-fóle. magvak a legjobbak, készletei a legnagyobbak és árai igen olcsók, A közönség köréből. Válasz főt. Fesztóry József véesei gör. kath. lelkész szentszéki tanácsos urnák, a „Felsőmagyarországi Hírlap“ f, évi márczius 11-iki számában hozzám intézett megjegyzéseire. Megvallom, nagy zavarba hozott „az igazság alapján nyugvó“ következő kijelentése: Igenis mellőztem a hatóságokat, mivel a gyermekies feladásoktól irtózom, stb. Gyönyörű érvelés ez ! egy magát oly igazságos béke szerető, a nép vezetésével megbízott öreg lelkésztől, kinek kötelessége volna, híveit a törvény és a hatóságok tiszteletére, szó és példával tanítani, s ki mint magáról állítja, minden peres és perc .kívüli ügyben, hiveinek jó tanácsosai szokott szolgálni. Ezt a társadalomra nézve veszélyes elvét, semmiképen sem fogadhatom el, mert hová fo kunk jutni akkor, ha minden, még a legkényesebb ügyünket is, az ahhoz legtöbb esetben nem értő közönség Ítéletére bízzuk ? E szerint fölösleges volna a törvény és a bi- róság, eltörlendő minden egyházi é? polgári hatóság, hiszen főt. ur szerint gyermekies és egy cseppet sem férfias dolog: a törvénynél oltalmat és védelmet keresni. Annak dacára, | hogy én sem félek a közvélemény itéíőszéke elé áll an i. még sem követhetem elvét, hanem inkább a vé- csei iskolaügygyel a törvényes utón j maradok, kérve az illetékes hatósá-1 got, hogy az oltani, reánk nézve sérelmes állapotot mielőbb megváltoztassa. Nagyon értem, hogy főt, ur nem óhajtja a hatóság beavatkozását, hanem inkább a közvéleményhez fordul, előveszi a nagy koropelőt, fül- I siketitő lármát csap, mindenféle légei őből kapott, alaptalan vádakkal áll és ily módon kíván célhoz jutni. Pedig hiába erőlködik, a józanul gondol..ózó közönség is végre észre veszi magát, megunja nyers illetlen hangját és részvétlenii! magára hagyja. Vagy talán azt reméli, hogy sok gorombaságaival engem megugraszt a harctérről? csalatkozik! Én ezt a hangot már rég megszoktam és egy lépést sem hátrálok, hanem nyugodtan bevárom a Philippinél való találkozást, ahol jogos fegyverekkel harcolva, egy kis meglepetésben fogom részesíteni. Remélem, nem lesz nehéz Önnel a törvényes küzdelem, mert soraiból, azt látom, hogy a vé- csei iskolaügyben teljesen tájékozatlan, különben nem kérdezné tőlem : honnan tudom, hogy a véesei iskola nem felel meg hivatásának? s ki az a véesei tanító, aki megdor- gáltatott és kitől az állami segély meg lett vonva ? Pedig elég világosan mondottam már, a köz’gazga- tási bizottság ítéletéből, amit elkia hálni vagy elcsavarni nem lehet, Bocsánat! Igaz Ön nem sokat ad az illetékes hatóság véleményére, s azért tudomásul sem vette azt. Hogy tehát mégis némileg tájékoztassam, kénytelen vagyok ez esetben kívánsága szerint, a közönség egy érdekelt tényezőjéhez fordulni. Igazán szépen vagyunk! ha az iskolai igazgató, az iskolaszéki elnök nem tudja, mi történik a saját iskolájában, nem tudja ki az a véesei tanító, aki megdorgáltatok és kitől az állami segély megvonatott. No hát megmondom : Hódobai Ernő, ki az 1898 évi december 9-én kétségbeesésében hozzám intézett levelében, a többi között szóról-szóra ezeket írja: . . . »mindez nem az én hibámból ered, ha az első osztályban négy évig is tartják a gyermekeket, mig az anyanyelvi olvasást is meg nem tanulják, azután hozzám jönne1'. A. gyenge eredményért a tanfelügyelő ur az állami segélyt tőlem megvonatja, s ellenem fegyelmi vizsgálatot kérelmez. Községtől fizetést nem kaptam az állami segélyt fel nem vehetem.“ Ugyan mi okból panaszkodik a tanító és könyörög pártfogásért ? Talán azért, mert működésével megvoltak elégedve és dicséretben részesült ? Es ezek után főt ur! még továbbra is fenntartja állítását, hogy csak én, a görög szertartásnak meg- kérgesedett ellensége, légből kapott rágalmakkal diskreditálom ezt a,kitűnő iskoláját, ahol több gyermek jó alapot nyerve, szép eredménynyel folytathatta tanulmányait. Hogy a közigazgatási bizottság Ítéletét meg- döntse, hivatkozik sok illusztris vendégre, akik az évzáró vizsga alkalmával meggyőződve az elért eredményről, megelégedve távoztak. Elhiszem, hogy való amit állit, de még ez esetben is, .ki itt az illetékes mérvadó bíráló? Az iskolaügygyel nem sokat fogía'kozó közönség-e, vagy pedig a kir. tanfelügyelő? Remélem ehhez nem kell kommentár! .Ha már ezt a megdönthetetlen nyt oly bátran merte eltagadni és gből kapott rágalomnak, mesének iklarálni, mily hitelt érdemel ak- )r a többi, még mesének sem illő litása, melylyei becsületemben gá- >lni merészkedik. Igaz! Jogom lett volna én nekem , a kegyelemből befogadott zsel- rnek, a most első Ízben „közös“- sk nevezett véesei iskolába beenni, de ismerve békés és ’szereire méltó modorát, tanácsosnak ttam a botrány elkerülése végett gommal nem élni. De erről, hogy kólájában az .igazgatói tisztségre tlaha felkért volna, igazán nincs idomásom. Ha ez igaz volna, ho- yan mondhatta egyik hívemnek, midőn iskolaszéki tagnak akart megválasztatni: „Teho mi tu, teho.“ (Az kell ide, az.) Azt állítja tovább, hogy elődeim. Vécsén lakó híveik lelki vezetését főtisztelendőségedre bízták. Azt megengedem, de csak belátja azt is, hogy azok halála, vagy távozásával ebbeli megbízatása megszűnt és ennek meg- hosszabitása egyedül és kizárólag csakis én tőlem függött. Nem vehette tehát sértésnek, gyűlöletnek vagy nem tudom minek, ha a magam kötelességét ezentúl én akartam végezni és avval többé senkit se terhelni. Miért vette tehát oly zokon, midőn egész illedelmesen felkértem, hogy a szükség esetét kivéve, híveimet ezentúl minden egyházi ténykedéssel hozzám utasítani szíveskedjék. Vagy talán nem volt ehhez jogom?! Aztán mi köze a főt. urnák ahhoz hol szentelem én a pászkát ? Mivel 1 az előzmények után, a templomába többé be nem léphettem, megbíztam az egyházi gondnokot, keressen egy tisztességes a czélnak megfelelő helyet akár a községben, akár a grófi udvarban, s miután a megbizott az iskola udvarát" tartotta legalkalillatosabbnak, ott, az Isten szabad ege alatt végeztem el a pászkaszentelést. Es ez ellen mi kifogása lehet ? Vagy talán az sérti vallásos érzületét, ha híveimet a gör. katholikusnál divó világias köszöntés helyett, a keresztény kath. köszöntésre szoktatom?! Azt a roszakaratu vádat pedig, mintha ón az orosz nyelven kifejezett kath. köszöntést illedelmesen nem fogadtam volna, vagy pláne mint állítja : a sárga földig lepiszkoltam volna, mint valótlan koholmányt visszautasítom. Igazán nem értem, hogy vetemedhetik valaki erre a vakmerőségre, azt állítani rólam,hogy a más szertartásu híveket, minden ok nélkül megtámadtam vagy sértegettem volna. Ezek után már akár azt is rám foghatná valaki, hogy mindennap fülfalok egy néhány gör. kath. hívőt. Végül honnan veszi az a szenzációs hirt. a melylyei a közönségre hatni kivan : hogy egy vasárnap, midőn predikátio alatt a helybeli gör. kath. templomban a harang megszólalt és erre a hívek ketesztet vetvén magukra, szokás szerint sóhajtoztak, kitörtem és valóságos botrányt csináltam. Es On ezt.elhiszi? Persze midőn híveimhez a szószékről beszélek nincs más dolgom, mint arra figyelni, mely templomban harangoznak ? Igazán nevetséges! Ugyan hogyan mehet okos ember létére, olyan nyomorult besúgónak a lépre ? ! Az előadott és a közönség elé vetett vádakból, a mennyiben ezekről személyes meggyőződést nem szerezhetett, hiszen sohasem volt a templomimban, azt következtetem, hogy szigorú felügyelete alatt állok, és vannak közegei, — a kiket ismerek ugyan, de nyomorult eljárásuk miatt velők foglalkozni nem kívánok. — a kik minden lépten-nyomon követnek. S ámbár ezek a gonosz lelkek a gyóntató zék körül ólálkodnak, a szószékra felkapaszkodnak, egyházi kerületünk ügyeibe avatkoznak, házi cselédeimnél mindenféle irányban puhatolóznak, még sem tudtak ezen kicsinyes, gyanakodó, minden alapot nélkülöző, igazán nevetséges vádaknál egyebet kisütni. Ezek után felemelt fővel bátorkodom nemcsak e téren egyedüli jogos birám, az egyházi főhatóságom, hanem a nagy közönség elfogulatlan tagjai elé is ál lan i mert lelkiismeretem megnyugtatólag szólal meg e vádakkal szemben hogy ilyesmit sohasem követtem el. a mi bármely tekintetben szégyent hozhatna megőszült fejemre, igen bátran, nyílt homlokkal merem állítani, hogy mint pap sohasem feledkeztem meg magamról és mindég tetteimben nem az önérdek, nem a személyeskedés, hanem mindenkor a tisztesség és a kütelességérzet vezérelt. Es ezt a bizonyítványt minden hívőm bátran és örömmel fogja kiállítani. Ezzel meg vagyok elégedve, arra pedig, hogy On és hasongondolkodó
