Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-17 / 5. szám
,V Hatodik ér 5. szám. Sáteraljaajhely, MK)3 Szombat, jan." 17. POLITIKAI újság. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat vissza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korosa, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. kiadóhivatal: Landesnann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Csekélység Arrul volt szó a magyar országgyűlésen, hogy a magyar államnak horvát illetőségű polgárai számára kiadott útlevelek nyelve a nemzetközi francia mellett magyar legyen-é, vagy horvát, vagy legalább hogy a horvát nyelv mellet ott legyen-é az útlevélen a magyar szöveg is? A függetlenségi párt azt követelte, hogy miután Horvátország is az egységes magyar állam egy része, a horvátok útlevelei is magyar nyelvűek legyenek, s csak kivételesen engedjenek meg a magyar mellett horvát szöveget is. Széli Kálmán pedig úgy akarta, hogy a horvátok útlevelein egy szó se legyen magyarúl, horvát nyelvű legyen az egész. S miután Széli igy akarta, hát igy akarta az egész kormánypárt is. (Bánffy annak idején nem engedett ebben a kérdésbén a horvátoknak, s úgy akarta, hogy tisztán magyar legyen a horvátok útlevele is. Akkor, miután a miniszterelnök magyarnak akarta, az egész kormánypárt magyarnak akarta az útlevelet. Most a miniszterelnök változással a meggyőződésük is változott, mind horvát útlevelet akarnak. Jellemző adat ez is Szzrmay Istvánnak ahhoz az állításához, hogy a kormánypárt nem úgy szavaz, ahogy parancsolják neki, de úgy, ahogy érez.) A függetlenségi párt névszerinti szavazást Kért ebben a kérdésben, amire Ballagi Géza odakiáltott : Ugyan mire való ilyen csekélységért \ szavazást kérni ! A liszkai kerület nagytúdásu képviselőjének tehát' csekélység: az, hogy a magyar nyelv, mint hivatalos nyelv érvényesüljön a magyar államban. Neki csekély-j ség azv hogy a magyar nyelv, mint hivatalos nyelv érvényesüljön a magyar államban. Neki csekély- j ség az, hogy milyen nyelven szó- j lal meg a magyar állam, ha a külfölddel szóba áll. Sok mindent elhittem volna i Ballagi Gézáról, de ezt nem. Hogy az a kiváló magyar historikus, az a nagyhírű pataki professzor, aki a Perényiek és Rá- kócziak ős kollégiumában huszonöt éven át volt nem csak tanítója, de harcosa is a magyar nemzet ] jogainak, hogy az most a magyar, nyelvnek a magyar állami életben j való érvényesülését apró, csekély, | jelentéktelen kérdésnek mondja, ennéi én alig képzelek hihetetle-1 nebb dolgot. Mit szólnak vájjon kollegájuknak ehhez a furcsa felfogásához azok a jó magyar pataki tanárok, akik, bár elveik ellenkeztek az övéivel, mégis nem elveiért, de aj személye iránt való bizalomból i támogatták őt, mert a magyarság lelkes és rendületlen bajnokának ismerték? S mit szólnak azok a tanitvá- j nyok, akiknek talán épen tanította j a 30-as évek országgyűléseinek hatalmas, elszánt, nehéz küzdel-j meit a magyar nyelv érvényesü-1 •léséért, akiknek talán épen ő magyarázta, hogy a magyar nyelv elismerése s diadala az állami életben kétségtelenül létkérdése a magyar nemzetnek ? lm, ezt az életbe vágó, évtizedek erős harcával diadalra juttatott nagy nemzeti kérdést most csekélységnek tartja az ő lelkes magyar professzoruk. Sokat vártunk a Ballagi Géza kétségtelenül kiváló, erőteljes egyéniségétől az országgyűlésen. Csalódáson kívül még egyebet nem kaptunk. Egy igen szép, férfias, hazafias, rokonszenves szereplését láttuk azóta : az erdőbényei szoborleleplezésen. Hazafias lelkesedése lángra gyújtott, Kossuth követésére tett, esküvel pecsételt fogadása elragadott, s örömmel gondoltunk arra a szép jelenetre, mikor majd mindezt el fogja mondani Ígérete szerint Pesten az országgyűlésen is. S mikor a Kossuth érdemeinek törvénybeiktatását kívánó kérvényeket tárgyalták az országgyűlésen, biztosra vettem, hogy most fogja Ballagi elmondani Kossuth ról azt, aminek az elmondásával Bényén olyan lelkesedést keltett. El fogja mondani — mint Bényén — hogy ő hive Kossuthnak és eszméinek, hogy ápolja ezeket az eszméket, s azoktól várja Magyarország boldogulását. És hozzájárni Kossuth érdemeinek a törvén vbeiktatásához. O ne járulna hozzá? O, aki oly ragyogó ékesszólással dicsőítette előttünk azokat az érdemeket, olyan fenntartás és utógondolat nélkül való őszinte hódolattal borúit le azok előtt! Lehetetlen, hogy ő is megtagadja azoktól az emberfeletti érdemektől a törvényes elismerést S a bényei beszéd helyett csak a hagyományos igen-1 mondta el Ballagi Géza is. Hozzájárult a kérvények elutasításához, leszavazta Kossuth érdemeinek elismerését. Pedig emlékszem, hogy itt volt azon a megyegyülésen, a melyen ezt a feliratot egyhangúlag elhatároztuk, s az egyhangú határozathoz ő is hozzájárult. Itt hozzájárúlt % törvénybeiktatást kívánó kérvényhez, Pesten leszavazta ezt a kérvényt. Mintha két lelke volna, s az egyiket, — amelyikben a bényei beszéd megfogant — itthon hagyná, mikor az országgyűlésbe felmegy. * Bizony, bizony nem olyan csekélység pedig az, hogy magyar nyelven szóljanak-é a magyar állam útlevelei, vagy horvát nyelven. És rettentőn nincs igaza dr. Szirmay István kollegámnak, mikor ennek a szégyenletes dolognak a bűnét erővel rá akarja kenni a 67-iki törvényhozásra, i azt mondja, hogy akkor követték el a hibát, akkor adták meg mát a horvátoknak a jogot, hogy horvát nyelvű legyen az útlevelük, mintha ők külön horvát állam volnának, s Széli Kálmán akarata ellenére kénytelen volt a 67 es törvényhez alkalmazkodni. Nagy közjogi tévedés ez, csőTAR CA. Kóy Sándor verseiből. Kelet felöl . . . Kelet felől rózsa szinü az égalja, Mintha boldogságom napja most virradna. Ég a kormány, harmat csillog a vi[rágon, Ébred-óbredj szép hajnalom, boldogságom. Karjaim közt ringadozó szép angyalom Ht'í szerelmed bíbor-palást e hajnalon Pillantásid a lelkemre harmat-cseppek | Csókjaid meg édes méze életemnek, j íírom sugár, virág tenger körülöttünk, ■ Kis pacsirta szerelmi dalt zeng fü| lőttünk. Szálj le, szállj le kis pacsirta, dalolj [egyet, Dalold ami szerelmünkről a legszeb[bot. Dalok. Tudom, hogy már hullajtottal Könnyet értein nem egyszer, Azt is tudom, megsirattad Csalfaságod ezerszer. Azért hozzád visszatérek. Vágy a szivem birni téged. Látod babám, mire vitt a szerelem. Lám megmondtam, öntsél vizet A rózsafa tövére, Lám megmondtam, adj egy csókot, Mikor ülsz az ölembe. Lehullott a fa levele, Búval van a szivem tele. Látod babám, mire vitt a szerelem. A természet temploma. Fent a magasban, bércek ormára, I Zöld koszorús lombok felett, Arany sugarait szétszórván. Feltárul a szép kikelet. Szivemnek, lelkemnek szent hona: Szép vagy ó természet temploma. Hát odalent a völgy ölében Csörgedező patak partján, Bűbájos dalát zengi szépen Lombok között a csalogány. Tündér világnak te báj hona: Szép vagy ó természet temploma. Szép vagy ó természet temploma, Te vagy igaz e világon. Üdvöm, boldogságom szent hona. Szüntelen kebledre vágyom. Hol az életnek leghűbb képe j Oly tiszta, üde, harmatos, Versengő vásár céda népe j Szivemre ott rá nem tapos. Dalok. Miért sír úgy a hegedűd te cigány, Tán szememből olvastad ki a nótám? Huzz vigabbat, mert meghasad a [szivem, Gyötör engem eléggé a szerelem. j No vagy húzzad szomorúan, nem [bánom, | Hadd zokogjon az a hűtlen nótámon, Ljgyis tudom, csalfaságát megbánja, De a lelkem eleget sírt utána ! I Húzzad, húzzad szomorúan, reszketőn, Úgy sem lesz már nekem többé sze[retőm. j O volt az egy, kit szerettem igazán, 0 érte lesz ország-világ a hazám, Zöld erdőben. Zöld erdőben szól a madár úgy dalol, | Ott ássatok sirt magamnak valahol, j Hadd daloljon a csalogány felettem, Mert én a dalt életemben is szerettem. A síromra ültessetek virágot. Ez az élet nékem úgy sem virágzott, Borús volt még az a nap is felettem, Amelyen ón e világra születtem. Kit sirat a fecskemadár. Kit sirat a fecske madár az ágon, Én vagyok a legárvább e világon, Szerelemről, boldogságról álmodtam. Fölébredtem, búbánatra viradtam. Miért is van e világon szerelem, Ha egyebet búbánatnál nem terem. Lágy ölében szunnyadozva ringatott, Mint a folyó hullám-tükre a habot. Búra kelt az édes álom hajnala, Eltűnt az ón boldogságom angyala. Sirass, sirass fecskemadár engemet, Kit szerettein, az az enyém nem lehetPünkösdi királyság. Vissza-vissza száll a lelkem A képzeletnek szárnyain, Mikor jártunk szép kedvesem Zöld koszorús bérc ormain. Piros pünkösd másod napján Derűs, napos délutánon A természet templomában Együtt voltunk a magányon. Zöld bereknek lombdús árnya Madárdaltól csak úgy zengett, Tündér liget dús viránya, Lelkünk rajta elmerengett. Én kitártam karjaimat, Lapunk 6 oldal.
