Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-03-18 / 22. szám

22. szám (2)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szerda, márcz. 18.

lünk az a szent nap : emlékének fénye annál szebben ragyog.

Igen, mert nem a természetnek, de a nemzet lelkének törvényei okozzák azt a ragyogást. A nemzet lelke az, amely, minél szomorúbb a jelen szolgasága, annál vágyóbban, annál epedőbben fordul vissza ahhoz a ragyogó, fényes múlthoz. S minél sötétéül) lesz előttünk a kibontakozás reménye, annál erősebbé válik a hit, hogy csak egy ut van, amely kivezet ebből a nyomorúságból: március 15-ének útja.

Ezért válik folyton fényesebbé ennek a napnak az emléke, ezért ünnepeljük évről évre nagyobb, oda- adóbb, hatalmasabb rajongással.

.Nem a múlt emléke már ez az ünnep, hanem a jövő vágya és reménysége.

S az a jövő el fog jönni, mert jönnie kell. Március tizenötödike nem volt, hanem lesz.

Igen, lesz még egyszer ünnep a világon, talán nem is olyan sokára már. Felébred a magyar nép, — nem az, amely most a hatalmasok körül hizeleg, hanem az igazi nép, az a hatalmas tenger, amely az egyetlen és igazi ur ezen a földön. Felébred és széttöri a gyenge és gyáva vezetői által rá rakott láncokat, mint hitvány semmiséget.

Újra zeng a tárogató, az a hatalmas hangszer, amelyet megégetett az osztrák, azt gondolva, hogy a magyar nemzet isikét is megégeti vele. Most még csak a szanv dő Magyarország bús panaszát sirja, — most még csak Rákóczi kesergője zeng rajta, -- de a kesergőből köny- nyen felzendülhet Rákóczi riadója,

— s a szolgaság eltűnik, mint egy kínos álom !

Ennek az uj feltámadásnak a reményét ünnepeljük ma polgártársak,

— ennek szól a lobogók lengése, a fáklyák lángja, az ablakok világossága.

Március 15-én foganjon meg a nemzet lelkében a szent elhatározás, hogy ezentúl nem kérni, de akarni fog. S akkor eljön újra az igazi március; a nagy Március, amely nem csak a folyók jégkórgét fogja összetörni. de a nemzet bilincseit is.

Jöjjön el minél előbb. Éljen a független, szabad Magyarország!

Az éljenzéssel fogadott beszéd után Jetiik Béla főgymn. tanuló szavalta el lelkesen a Talpra magyart.

Azután megindult a menet a Kos suth ház elé, amely szintén szépen fel volt diszitve. a ház előtt felállított emelvényről Matolai Etele tar tott az ő lebilincselő modorában remek beszédet. Körülbelül ezeket mondotta:

Tisztelt honfitársaim !

Március 15-ét gondolni sem lehet Kossuth Lajos nélkül; el nem mulaszthattuk tehát, hogy ha március 15-ét ünnepeljük, el ne zarándokoljunk e házhoz, amelyből országos, utóbb világra szóló közpályájára kiindult. Itt tölté ő gyermekéveit, serdülő korát, amelyre leginkább szoktunk úgy, mint életíipk legboldogabb szakára emlékezni; innen járt ő,a helybeli kegyésrendiek gymnasiu- mába, a hol utóbbi műveltségének alapját megszerezte, és a hol önfeláldozó buzgó hazaszeretete szivében megfogant és meggyökerezett.

E forró hazaszeretetből fakadó és táplálkozó páratlan szónoki tehetségével mindenkit elbájolt, elragadott s a haza sorsa iránt érdeklődők nagy többségét meghódította, — de tapasztalván. hogy minden buzgósága hajótörést szenved azon Bécsben székelő hatalom ellenállásán, amely hazánkat századok óta csak tartomáuy- nyá, nemzetünket csak nemzetiséggé akarja tenni: végre megtevő 1848. március hó. 3-án a pozsonyi' országgyűlésen azon nevezetes indítványát, melynek egyenes következménye lett március 15-ike és a 48-iki törvények. Ezért mondám, hogy március 15-ét ünnepelni nem lehet a nélkül, hogy Kossuth Lajosra is ne gondolnánk, hogy március 15-ikét

Kossuth Lajos nélkül gondolni sem lehet.

Büszkék lehetünk e házra, büszkék városunkra. Midőn Monokon a Kossuth Lajos születésének a 100-ik évfordulóját ünnepelték, ott azt mondám, hogy „eljöttünk üdvözölni Mo nokot, azon városból, melyben gyermekéveit tölté, ahol első nevelteté- sét nyeré.“ Es ez talán nem is ke- vésbbé fontos, mint a tulajdonképeni megszületés helye. Hiszen ő maga irta egy alkalommal Hornyay Béla barátunkhoz intézett levelében, hogy nem az a fő, hol jöttünk e világra, de hol ébredtünk öntudatra, hogy őt oly kis gyermek korában hozták i szülői Monokról Ujhelybe, hogy Monokra nem is emlékezik, de Ujhelyre úgy gondol vissza, mint szülőhelyére, mert itt ébredt öntudatra, és Új- helyre gondolva a Sátorhegy merül fel emlékében, ahonnan úgy szeretett hazánk végtelen síkságán elmerengeni, és ott kezdett a haza sorsa felett elmélkedni.

De büszkeségünk ne legyen az elmúlt dicsőség meddő fájdalmas emléke, fordítsuk azt hazánk javára és fogadjuk fele szent helyen, hogy mig élünk, arra törekszünk, hogy a március 15-iki eszméket megvalósítsuk, és soha bele nem nyugszunk, hogy hazánk önálló közgazdaság, önálló pénzügy, önálló nemzeti magyar hadsereg nélkül legyen.

Éljen a független magyar haza!

Lelkes éljenzés fogadta Matolai beszédét. Utána id. Bajusz József szintén kitörő lelkesedéstől kisérve szavalta el ez alkalomra irt szép költeményét, melyet jövő- számunk tárcarovatában közlünk.

A Talpra magyar elszavalása s. a himnusz eléneklése után megindult a menet, s a legszebb rendben vonult egész a kaszárnyáig, ahol eloltották a fáklyákat sa legkissebb zavar nélkül szétoszlottak.

A város szépen fel volt lobogózva s a fáklyásmenet egész útvonalán minde> ablak, — még a megyeháza ablakai is — ki volt fényesen világítva. Köszönetünket fejezzük ki itt is a hazafias közönségnek, hogy a függetlenségi kör kérését ilyen szivesen teljesítette.

Este 8 órakor nagyszerűen sikerűit közös vacsora volt a függetlenségi kör helyiségében. Az egész helyiséget teljesen megtöltötte/ a lelkes közönség, pontos összeszámítás szerint 186-an vettek részt a vacsorán.

Rendkívül jól esett, hogy Liidesscr mérnökkel együtt megjelent a gyártelepi dalárdának mintegy 30 tagja, s egész este gyönyörködtették a társaságot remekül előadott szebbnél szebb magyar dalokkal. Különösen óriási hatást értek el a Rákóczi nótával.

Az ünnepet itt Pekáry Gyula nyitotta meg, lelkes szavakkal méltatva a nap nagy jelentőségét, s éltetve a független Magyarországot.

Fried Lajos mondott utána a tőle megszokott ékesszólással nagy hatású remek ünnepi beszédet, fejtegetve, hogy , újra borul erősen a magyar égbolt, s a jelek mind azt mutatják, hogy nagy vihar, nagy rázkódtatás, talán egy uj nagy március előtt vagyunk. Mindnyájunk nevében szent fogadást tett le a jelenlevő hat 48-as honvéd kezébe, hogy ha elkövetkezik az idő, mikor újra el kell menni, el fogunk menni mi is a haza védelmére, s feláldozzuk érte mindenünket, mint ők tették.

Schon József, mint a nagy március

15-ének élő tanúja szólalt fel, aki látta, s hallotta, mikor Petőfi elszavalta a Múzeum előtt a Talpra- magyart, s mikor Táncsicsot kiszabadították, j Szépen fejtegette, hogy a mi kirá- I lyunk most is jó, mint 48-ban volt V. Ferdinánd, de ép úgy félre van vezetve, mint Ferdinánd volt. Azért az lenne a haza igazi jóltevője, aki felvilágosítaná a királyt.,

Azután Matolai Etele köszönte

j meg ’ szép beszédben a fogadást,

| amelyet Fried Lajos tett nekik, s azt kívánta, hogy ha újra szabadságharcba' kényszerítené a magyart az osztrák erőszak, az ne ugy végződjék, mint az ő harcuk, hanem a függetlenség kivívásával.

Némethy Bertalan beszélt azután gyönyörűen, rendkívül nagy hatással. Szép beszédét jövő számunkban hozzuk.

Rendkívül érdekes volt Kocsis András, egy derék borsii gazdaember felszólalása. Rákóczi falujából hozott köszöntést az újhelyieknek. Elmondta, hogy 35 éve nem volt olyan rósz a nép sorsa, mint most, s ők sorsuk javulását csak a függetlenségi elvek diadalától várják, azért rendületlen hívei ennek a pártnak. De napról napra nehezebb a helyzet, s a kormánypárt a függetlenségi párt s a függetlenségi elvek üldözésével s akadályozásával azt fogja elérni, hogy a végső két:

! ségbeesésbe jutott nép fejét elcsa- j várják a szocialista izgatok.

Derültséggel vegyes megbotránkozás közt folytatta aztán annak az ecsetelését, hogy mit művelt a múlt választáson is a kormánypárt.

„En kérem — mondta — igazgatósági tagja voltam a szőlőskei hitelszövetkezetnek. Azt mondta a tisztelendő úr, hogy ha nem szavazok Dókusra, kicsapat az igazgatóságból. Azt feleltem, hogy az egész hitelszövetkezeteért se hagyom el a pártomat. S tényleg kibuktatott az igazgatóságból. Azután a szőllőskei koósmárosné veszekedett velem, hogy mért nem vagyok Dókus-párti, Összeszidtam, hogy engem ne csábítson, seperjen a maga ajtaja előtt, Hát feljelentetett Thuránszky ügyvéd úrral becsületsértésért, s megbüntettek 20 koronára. Kifizettem, de azért is függetlenségi vagyok most is !“

Lelkesen megéljenezték s megtapsolták a derék elvtársat.

Taps és éljenzés kisérte Hericz Sándornak hatalmas tűzzel előadott lelkes beszédét. A mai gyáva kor silány gondolkozásáról szólott, azokról a politikusokról, akik folyton csak a lemondást, a megalkuvást, az engedelmeskedést hirdetik, s ezekkel szemben a függetlenségi törekvést éltette.

Azután még felköszöntette Búza Barna a szép számban megjelent hölgyeket, dr. Fried Lajos ifj. Horváth József háznagyot, akinek önfeláldozó buzgalma idézte elő a mai fényei? sikert, Horváth viszont a lelkes polgárságot. Még nagyon sok lelkes köszöntő hangzott el s a legvidámabb hangulatban reggelig maradt együtt a társaság.

*

Az id. Meczner Gyula és Staut József által külön íven meghívott urak zártkörű társasága is igen szépen s hazafias lelkesedéssel ünnepelte a nagy napot a Bock vendéglőjében. Nyolcvanhatan gyűltek ősz- sze. s késő éjjelig együtt maradtak,

Az ünnepi beszédet dr. Kossuth János mondotta, lelkesen, mély érzéssel és tudással. Nagyhatású gyönyörű beszéde után dr. Szirmay István ragyogtatta fényes szónoki tehetségét egy szép beszédben. Azután dr. Reichard Salamon köszöntötte fel Kossuth Jánost egy zajos j tetszéssel fogadott tósztban, amelyet jövő számunkban közlünk.

Biró Pál az ifjúság nevében szólalt fel, s azt fejtegette, hogy nem épen március 15-ének a :apja jelentékeny, mert az csak annyiból állt, hogy egy pár fiatal ember ebéd utáni hangulatban kiment az utcára s ott az ismert jeleneteket csinálta. Nem ez a na]), de a korszak a dicső. Ezt mondta neki Kossuth Ferenc. (?)

A rendkívüli tetszéssel fogadott sikerűit beszéd után Szirmay szólalt fel ismét, s avval kezdve, hogy ő Biró beszédéből semmit se értett, de hiszi, hogy maga Bitó se értette, Reichard Salamont köszöntötte.

Adám Antal kijelentette, hogy az eddigi beszédek szépek voltak, de a dolog lényegét csak kerülgették, mint a macska a forró kását. Nagy tetszés és helyeslés közt fejtette ki, hogy a dolog lényege az, hogy a nemzet szegény, tehát se a katonai terheket, se a tisztviselők fizetését nem szabad emelni.

Nagyon szépen beszélt még Platz Károly és mások.

Istentisztelet a nagy nap emlékére a református temlomban volt. Az újhelyi 48-as honvédek is részt vettek. Fejes István lelkész mondott hatalmas ünnepi beszédet a nagy nap jelentőségéről. Délután Harsányt segédlelkész prédikált igen szépen szintén a szabadság ünnepéről,

— A Carolineum a hagyományos lelkesedéssel ünnepelte a szabadság ünnepét. Fél 9-kor hálaadó isteni tisztelet vott a házi kápolnában, ugyanott szent beszéd a vallás és a hazaszeretetről. Azután az intézet dísztermében szép számú szülők és érdeklődők jelenlétében folyt le az ünnepély a következő nagyon élvezetes programmal: 1. A nap jelentőségének méltatása. Irta és igen nagy hatással, gyönyörűen adta elő Florerítin nővér. 2. Népdalok. Előadta az énekkar. 3. A ledőlt szobor. Szavalta Lengyel Etelka. 4. Rákóczi induló. Zongorán előadták Petjstein Lujza és Marosi Irén. 5. Márczius tizenötödikén. Bródy Mihály tói. Szavalta Rósenberg Erzsiké. 6. Szózat. Előadta az énekkar. A kedves szereplők mindnyájan bonleányi lelkesedéssel nagyon szépen oldották meg feladatukat, különösen Rosenberg Erzsiké, aki egész átszellemült arccal, elragadó tűzzel adta elő Bródy Mihály szép versét.

A helybeli m. á. v. gyártelep szintén megünnepelte márczius 15-ét; Délelőtt fél 9 órakdr a nagy étteremben gyűltek össze a munkások, és Rutkai Mór mühely-fünök rövid, lendületes megnyitó beszédet intézett hozzájok. Ezután a dalárda a zenekar kísérete mellett elénekelte a Himnuszt. Szalczberger Soma mérnök volt az ünnepi szónok, aki hazafias, lelkesítő szép beszédben ismertette a nagy nap jelentőségét. A dalárda a beszéd után a Szózatot énekelte el, mire Kiss József műhely-gyakornok egy alkalmi költeményt szavalt el nagy hatással és tetszéssel. Az ünnepség ezzel a telepen véget ért, majd a gyártelepi zenekar d. e, 11 órakor a Széchényi térre vonult, ahol fél 1 óráig térzenét adott, melyet a a nagy közönség élvezettel hallgatott végig.

Mád. M árcius 15-én mintegy varázsütésre megmozdul az egész ország, felgyújtva e szent napon a dicső nagyjairól való megemlékezés világitó fáklyáját.

Mint rügyfakasztó tavaszszal halálos aléltságából feltámad, újjá ébred a természet, ugy fut át az egész nemzettesten ilyenkor egy villamos áram, mely megdermedt, elernyedt tagjaiba pezsgő, lüktető uj életerőt önt.

Ezen hazafias ünnep azonban soha aktuálisabb, jelentőségtel jesebb nem volt, mint épen manapság, mikor a politikai égen is terhes felhők tornyosulnak, mikor minden válaszfalat lerombolva egy szívvel, egy lélekkel kellene küzdeni mindannyiunknak nemzeti jogaink érvényesítéséért, mij^’i mindannyiunk nak egy täborbaTT egyesülve kellene az osztrák agyarkodások, a mindent lenyűgözni akaró osztrák túlkapások ellen is sorompóba'lépni.

De hiszen nincs is a magyarnak március 15-énél szebb, dicsőbb és lélekemelőbb ünnepe és kell is, hogy legalább ezen egy napon — most inkább, mint valaha — osztály-, rang és xpártkülömbség nélkül hazafias felbuzdulással fejlesszük, ápoljuk és dédelgessük az összetartozandóság. a testvériség magasztos érzetét.

Nálunk az ev. ref. templomban Pálóczy- József lelkész a tőle meg-