Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1947
1 igénytelenség és a maximális kötelességteljesítés, mindez a pietaS, az átérzett vallásosság szellemében. Diákjaink nagy része megértette, hogy szüleik e nagy erények elsajátítása reményében küldik őket az ősi iskola falai közé, így kilengések, szabálytalanságok, súlyosabb fegyelmi esetek nem fordultak elő. Leánytanulóink is jól beleilleszkedtek a rendbe. Tanulmányi eredményeik megfelelőknek mondhatók, s ez jó részben a tanárok — mind a rendi, mind a világi — megértő magatartásának a következménye is, akik átérezték azokat a nehézségeket (tankönyv- hiány, ellátási, közlekedési nehézségek, családfő hiánya), melyekkel a tanulóifjúságnak meg kell küzdenie, iskolai feladatai teljesítésében. A munkáltató módszer fokozottabb alkalmazásával, a „Tanulj jobban“ mozgalomba való bekapcsolódás által próbáltuk mi is a tanulók becsvágyát felkelteni és őket öntevékeny munkára szoktatni. Sajnos a diákönkormányzat, mely minden osztályban s összességében is megszerveződött, nem éreztette még feltűnően más iskoláknál már tapasztalt üdvös hatását. E téren ifjúságunknak még fejlődnie kell s ki kell emelkednie abból a passzív, ernyedt magatartásából, melyre sorsa intézésében hajlamosnak mutatkozik. Vallásos és hazafias nevelés. Az intézet szerzetespapi jellegéből következik, hogy minden alkalmat megragad a vallásos nevelés előmozdítására. Nem csupán a hittanórákon, hanem úgyszólván minden órán nyílik alkalom erre, amit a tanári kar ki is használt. Tanulóink ősszel és tavasszal minden reggel közös diákmisével kezdték meg a napot, de egész évben mindennap volt reggel fél 8 órakor szentmise, melyre az iskolába jövő diákok szinte kivétel nélkül legalább néhány percre betértek, hogy napi munkájukat annak áldásával kezdjék, akinek neve iskolánk címerén is ragyog. Az év folyamán szokásos négy alkalommal iskolai közös szentgyónás és szentáldozás volt, de ezenkívül is minden vasárnap és ünnepen és főleg első pénteken az ifjúság feltűnően szép számban járult a szentségekhez. A lelkigyakorlatok hatására feltűnő sokan választottak állandó lelkiatyát, ami a rendszeres lelki élet egyik feltétele, s a gyakori gyónók és áldozok száma is örvendetesen emelkedett. Sok diákkal együtt szüleik is ott térdeltek az áldoztatórácsnál. Példaadó eset e tekintetben egyes világi tanártársainknak búzgó vallásos élete s gyakori szentségekhez járulása. Az exhortációk tartásában az alsó osztályok számára Fodor János gör. kát. c. esperes, hittanár volt segítségére a hittanárnak. Munkájáért az iskola ezúton is kifejezi hálás köszönetét. Húsvét előtt március 4, 5, 6-án voltak a lelkigyakorlatok, melyeket az alsó osztályok számára a hittanár, a felső osztályosok számára pedig dr. Török Jenő debreceni kegyesrendi tanár tartott. Ez utóbbi különösen hatásosnak bizonyult s főleg akciókatolikás munkára lelkesítette fel az ifjúságot. Eredményes munkájukért fogadják az iskola hálás köszönetét,
