Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1941

(és Fenyérke), a női Gilvádka „gombácska“, Kölesd és női Kölessé, Magod, Mdgocs, Makó, Makód, Szőllös, Tallód v. Tarlód, Vadad, Vados, a női Virág és Virágos.

VI. Állatnevek közül a harcias nemes vadak lettek embernévvé (pl. a latinban Aquilinus). Egy-egy törzs sokszor mondái alapján ragadozó madártól (ez különösen jellemző őseinkre), — más török törzs farkastól, szarvastól eredeztette magát. Ezt a mondái őst nevezi a néptudomány „totemállatnak'“. A törzsbeliek tehát mondái állatőseik nevét viselték; a magyarságban a Túrul (első ű-ja hosszú!) a totem-ős. Álmos s vele az Árpádház tőle származik Emese álma szerint is: de ez a monda nyilván még régibb; Emese álmával a rege csak megismétli magát. Törzsi ős a fehér ló s a csodaszarvas is; bizonyára ilyen vallásilag tisztelt varázsállatokat őrzött meg bennük a monda. (Lásd a mai népmesehőst :aFehérlófiát!) Névnek a Túrul· t viselték (változatai: Túroly, Túrony, helynévben élnek, különben túrul: török toghrul: „sas“). — Ákos a. m: „fehér madár“: egy vadászsólyom-íajta neve. Hasonlók: Alattyán „hős sólyom“, Tiván, Tivánd (női Tivánka) — „sólyom, sólyomka“, Fiirjed, Hollód, (női Hollóka), Keselöd, Sárkánd. Madacs v. Madács (innen a családnév is, tehát az nem szláv, hanem ősmagyar!), Mád, Madocsa: mind a „madár“ szóból becézéssel alakult személynevek; innen továbbá a Modor városnév is. A tót nyelv eredeti ómagyar formájában őrizte meg, miután tőlünk átvette. Bese, Kartal, Karosa, Héja, Héjád, Kerecsény, Ölved, Torontói, Sólyom : mind sasfélék, ragadozó-madár-nevek, egyben ősmagyar személyeket jelölnek. A Farkas ma is ismert nevünk. Érdekes, hogy Európaszerte elterjedt keresztnév: hiszen ugyanaz a görög Lykurgos, a latin Lupus, a német Wolfgang, a gót Wulfilas „farkaska“, a szláv Vük és Vukasin: mind az ordas állat hajdani nagy becsületére utal. Idesorozzuk még ezeket: Agárd, Barca-,,párduc“, Labore „hős párduc“, Bogárd és női Bogárka, Gyalán-,,kígyó“, Kaplony „tigris“, Hódos, Kassa v. Kossá és török mása: a Tege „kecske“, Szörény „marmota“. Talán „csikó“-t jelent a Bolond, Báta (női alakjául: Bátka) és Vata. „Bölény“ értelmű az erdélyi fejedelmi ágban szereplő Zsombor és Zombor, ezek törökös névadásra vallanak, de bolgár nyelvből valók.

VII. Testi-lelki tulajdonságok és cselekvések is alapjai a névadásnak : Árpádnak fia Jutas-,,ínyenc“ (változata: Jutócs), akit Ézelő-nek is hívtak, v. i. „ízlelő“-nek. Árpád másik ivadéka Takson: „a jóllakott“ és Falcs, azaz ,,falatka“. Az Árpádházban gyakoriak a táplálkozási nevek. „Jóllakott, teli“ vagy „testes“ a jelentése a Told, Tol- dós, Tolon névnek is. — Szalók honfoglaló vezér: „balkezes“: török szolak-szolagh-szolau „bal“ és -k magyar becéző. — Szepes vezér, kiről a megye is nevét vette: „szép, szépecske“ (változatai: Szepezd. Szepsi és nőnévnek a Szépé). — Szatmár vezér: „a nem eladó, megvehetet- len“ : a török szat-„elad-“ igetőből, -ma tagadó igeképzővel és -z vagy -r aoristos-participiumraal. Ugyanez kúnos alakban a Szatmaz. — Szemere : „szemernyi, szemecske“. Aranynál Szömöre, Vörösmartynál mint nőnév Szömér (Szömérlce) alakban szerepel: mind használható mai keresztnevek. — Lehel, helyesebben Lél a. m. „lélek“. — Ónd vezér és Ócsád a. m. „kis öreg“, az ó melléknevünkből. — Doboká-nak, Szent István unokatestvérének, Csanád vezér apjának neve alighanem: „pufók, testes“ jelentésű. Egy csoportba valók vele ezek a fölújítható nevek is :

1$