Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1941
13 S ezekre bizony nyugodtan keresztelkednek! Gusztáv, Egon, Malvin, Szvetozár, Armand, Auróra, Dafné, Dusán, Elektra, Eriid, Klorinda, Koriolán, Leila, Lavinia, Ofélia, Szigerik, Szvatopluk, Tankréd, Tasziló, Theodebert, Theodelinda, Tihamér, Valdemár, stb. nevek egy csöppet sem keresztényebbek, mint a mai „pogányáink“ — voltak még az említett eljárással való megkeresztelkedésük előtt. Az újabb korban a nyelvújítás kezdi fölkarolni nemzeti keresztneveiket. Első ilyen új magyar név Dugonics András műve, az Etelka volt Ezt ő Etele király nevéből női alakra formázta. 1788. az Etelka c. regény megjelenése éve. A következő esztendőben már országszerte Etelkára keresztelték a magyar leánykákat. Ma is gyakori női név, Szeged vidékén még a pusztai nép között is. Etelkát rövidesen férfinevek is követik. Az első Árpád (az Árpádkoriak után) a híres szittya-magyar Horvát István történésznek fia volt, Szendrey Júliának második ura. Ő maga írja később : „Amikor engem Ürményi József országbíró keresztvízre tartott, a keresztelő pap kérdésére szívszorongva rebegte Ürményi az Arpadus nevet és bosszúsan dörmögte magában: ugyan mi jutott eszébe az én seeretariusomnak, hogy fiát ilyen bolond névre keresztelteti?A pesti magyarság körében ellenben az Árpád név örvendetes meglepetést keltett. Vitkovics írta Döb- renteinek: Horvátnak tegnap fia született. Árpád István nevet kapott a keresztségben. Hát neked mikor születik Zoltánod? „— A Zoltán név is csakhamar előkerült, még pedig Etelka mintájára, regény hatása alatt. Jókai Kárpáthy Zoltánja szoktatta hozzá a múlt századot, hogy ez a „pogány-szittya“ név is keresztnév lehet. Jó forrás volt a múlt században a régi keresztnevek fölújításához Pápai Páriz tudósunknak nagy latin-magyar szótárja. A Bánk bán szerzője is onnan vette hőseinek nevét. Első újkori Bélánk talán épp Széchenyi István fia, Széchenyi Béla lett. A legnagyobb magyar — mint annyi másban — a magyar keresztnév ügyében is szívvel-lélekkel a felújítások mellé állt. Nem emlegetett holmi kicsinyességet meg nagyobb teendőket! „Hány szép régi magyar név jelöli már hazánk serdülő fiait s a Kálmán, Gejza, Béla, Gyula stb. nevek mennyire nem gerjesztik szivünket édesen érzett örömre, ha meggondoljuk, hogy mai anyáink nemesebb része nem is fogja tűrni, hogy fiai ilyen neveknek új becset, új díszt ne adjanak“ — írja már a Hitelben (64). Valóban a szímagyar névnek nagy ajánlója éppen az a meggondolás, hogy név viselője állandóan tudja: ő szinte meg van „bélyegezve“ magyar szempontból, bemutatkozása is már tüntetés és kiállás a magyarság mellett, főleg ha ritkább magyar nevet visel. S hogy ha a név mellé természetesen magyar nevelést is kap hazulról, az ilyen legnemesebben „megbélyegzett“ magyar példaadó harcosa lesz nemzetének. (Csak mimikriból, alkalmazkodásból fölvett ősmagyar név persze szintén akad: a gyászos kommunizmus vezére éppúgy Béla volt, mint a legnagyobb magyar fia). A mai névkincsünkben szereplő néhány ősmagyar név tehát (két kezünkön megolvashatnók!) a lelkes nyelvújítók küzdelmének eredménye. Ez a névtár nem nagyon gyarapodik, pedig égetően szükség lenne rá nemzetünk öntudatunk érdekében. Csakhogy amilyen merész a közönség egy-egy idegen hangzású különös név fölvételében, ép- oly óvatos és visszariadó, ha egy „furcsa“, újszerű magyar nevet
