Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1939
53 Ady Lajos. Intézetünknek tizenegy esztendőn át volt tankerületi főigazgatója. Ez magyarázza megemlékezésünket, amellyel most haló porai és egyénisége felé fordulunk. A sorok írójának nagy megtisztelés e megemlékezés kegyeletének intézeti lerovása, mert a baráti szeretet őszinte melegségével szólhat néhány percen keresztül egy élettörténet tárgyilagosan megállapított értékéről és igazságairól. Megpróbáljuk Ady Lajosról szólván, a jelent a múlttal s az élőt a halottal összekötni. Talán nincs is oly szédítő mélység s irdatlan távolság az élők és a halottak között, mint mi képzeljük mindennapi meggyőződésünkkel. Hiszen az élet és a halál, a múlt és a jelen, a jelen és a jövő kontinuitásban vannak egymással éppen úgy, mint a természetes és a természetfeletti. Hamarosan a panasz vágányára csúszik a toll, ha olyanról írunk, akit még életben szeretnénk látni, de már nincs körünkben. így vagyunk Ady Lajossal. Elég korán, ötvenkilencedik évében lépett át a földi küzdelemből az örökkévalóságba. Szilágyságnak földjén, Érmindszenten született a neves és nemes Ady-családból. Édesapja minden ízében az ősi magyar nemes lelki tulajdonságainak megtestesítése. Derű, humor, jókedv és vidámság — valóban egy örök mosoly az öreg Ady Lőrinc fajának nagy szeretetével, de annak egyúttal minden szépségével is. Komolyan dolgozik udvarháza táján, de évődik az élettel is. Anyja, az Édes, örök becéző nevén, a lelki emelkedettség, a csendes finomság, a szelíden bájos mosoly festői képviselője, az igazi szerető megbocsátás s a folytonos anyai remegés földre hullt szobra. Ezek törzsökéből hajtott ki Ady Lajos, Ady Endrének, a költőnek testvéröccse, a szülők sokszor ellentétes lelkivilágának összefoglalója. Ismert, szép nevet fogott el tehát a maga számára s ezzel indult el, mint történelmi örökséggel az élet harcába. Tanár lett. Már pályaválasztása is mutatja lelke idealizmusát. Nem a rangosabbnak látszó s több emelkedést magában rejtő jog felé vonzódik ősi, nemesi jussán, hanem a középiskola felé, hogy a nemzet jövőjének nevelője legyen. Zilahi, majd budapesti gimnáziumi tanár s ezen utóbbi minőségében az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönynek szerkesztője. Ez a körülmény jelzi, hogy a tanárvilág nagy tömegéből kinőtt rátermettsége révén s a középiskolát illető mondanivalói révén a szellemi vezérek sorába jutott. 1919-ben a debreceni tankerület kir. főigazgatója. Súlyos, nehéz időkben ér élethivatása delelőjére. Az iszapos időkben menten maradni — de valójában s lélekben az önérdek kihangsúlyozása nélkül — minden hangzatos és korszerű jelszó fertőzésétől, a tiszta, hazafias jellem
