Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1939
6 egri megyéspüspök megerősítette az alapítványt. A piarista rend megkezdte a tárgyalásokat az egyházi hatóságokkal, hogy területükön letelepedhessék ; a tanügyi hatóságokkal, hogy alkalomadtán kitárhassa iskolája kapuit és a királyi kamarával, hogy az alapitványt magukénak vallhassák. A tárgyalások éveket toltak egymásután, végre 1727. július 27-én III. Károly királyunk megadta a letelepülési engedélyt. Egy hónappal előbb, június 23-án mindenünk a lángok martaléka lett. Az első házfőnök, Gáspár (sokáig csak vezetéknéven vannak említve úttörőink) negyedmagával nem zengett jeremiádokat az üszkös romokon. A debreceni piaristák segítségével felépíti a házat; eladja az ingatlanok egy részét, hogy belterjesen gazdálkodhassék. Templomuk nem volt, iskolát nyitni nem bírtak, a szomszédos plébániákon hasznosították magukat. Lelki kitárulásuk kitermi a szociális segíteni akarást. Úr Péter pékmester az első, nyomában Tokajon, Váron, Kisfaludon a Patay, Maksay, Lakatos, Staetinger család földet, szőlőt, fölszerelést, házat ad nékik. Kelemen Lőrinc mádi plébános, iklódi br. Szuha Ferencz cs. kir. udvari kamarás 500-500, Egri Ferenc bodrogkereszturi plébános 600 frt-os misealapítványt tesz. Br. Andrássy Józsefné Monokról, Bossányi József, Ambrózyné, Balassa Erzsébet grófné segítenek az apostoli szegénységet túlszárnyaló nyomorúságon. De éppen akkor vonzotta az oltár köré Bernát piarista Mádon ragyogó ékesszólásában megcsillanó hittudásával az embereket. A beteg Czakó Sándor plébános, sármonostoii apát értékelte a munkát. 3000 rajnai frt-ot 1737-ben, majd 157 misére kötelező 4500 frt-os alapítványt létesített 1741. augusztus 20-án. Végül pedig, hogy gazdasági gond ne terheljen és a tudománytól minket el ne vonjon, Pétsy Zsigmond itélőmester előtt végrendelkezett úgy, hogy 2—2 háza, rétje, borháza, 4 szőlője, rétje 12.500 frt-os misealapítványban reánk jusson. Hogy mily hatalmas segítséget jelentett ez, megítélhető abból, hogy páratlan merészséggel a rendfőnök 60 frt-os adományából 1737. november 15-én bérelt házban elkezdtünk tanítani. Czakó hagyatékából templomot emeltünk, Molnár András szabolcsi főesperes szentelte fel 1742. június 3-án, és így vallás-erkölcsi nevelésünk hatékony segítséget kapott. Az alapítványi pénzeket kihelyeztük; Dorog hajduváros, Eszlér község, Balázs Mihály, Zsigra András, Kállay János, br. Andrássy István, Bernáth János Kazsuban, Kondorosy és Márk Tokajban kezdték forgatni. A mindennapi kenyérért a napi hivatásos munka mellett másképen is meg kellett dolgoznunk; Zalkod zálogjoga miatt a törvény előtt. Nemes Bajusz Gábor nádori levelet nyert a birtokra s 1745. szeptember 22-én a leleszi konvent és Olasz Gábor nádori megbízott beiktatta. A jogaikban sértett Olchváry család, mint a férfiágon kihalt Hotykay család unokái tiltakoztak a formahiba miatt. Olasz Gábor nem volt szabolcs- megyei, s így a beiktatásnál szerepe semmítő ok. Ámde Bajusz Gábor sem hagyta annyiban! A nádortól újabb meghatalmazást kapott és 1746. június 13-án a törvényes keretek között iktatta be magát. Most az Olch- váryaka királyi táblához mentek. Három évig tartó súlyos per következett; mi lettünk a szenvedő alanyai. 1747-ben 20 évre bérbeadtuk, hogy nyugalmunk az iskola érdekeit szolgálhassa. Szolgálta is. 1758-ban már „deákos oskola“ lettünk. A további felfeléívelésnek nyakát szegte a hatalmi szó: II. József királyunk parancsa. 1789. május 6-án 23693/2126. szám alatt elrendelte, hogy Tokajból
