Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1939
i б is nektek gimnázium! Állítsatok magatoknak ipariskolát!“ Volt az egyik válasza. Halmi László igazgatóba karolt azután és egyenes választ kért. Kapott: vagy szállítsa le 4 osztályra vagy egészítse ki 8-ra. „Van-e pénz erre a célra?“ „Nincs.“ „Akkor gimnáziumotok sem lesz egy hamar.“ Ez volt a másik válasz. Józanított. Elvitte a délibábos álmokat. “Allah segíts“ helyett „Segíts magadon, az Isten is megsegít“ elve került szőnyegre. Molnár István főispánnak nagy része volt ebben, mert ő bízta meg Ormándy igazgatót, hogy a városi mérnökkel dolgozza ki az építendő gimnázium tervét és költségvetését. Tetszett is a városi képviselőtestületnek, de a megvalósításához szükséges pótadó lehűtötte a lelkesedést. Ehelyett a prépost vezetésével Chyzer Kornél dr., Diószeghy János, Farkas Lajos, Horányi Béla dr., Jelenek Ádám, Nyomárkay József, Schön Vilmos dr., Székely Elek, Szentgyörgyi Vilmos meg Szőllősi Artur képviselőtestületi tagok keresték fel a főispánt, hogy vezessen küldöttséget a miniszterhez. A főispán megígérte, s a megye 8 képviselőjének bevonásával elegeit tett a kérésüknek. Az átnyújtott emlékirat 25000 írt beruházási meg építési költségről szólt, de megfeledkezett a VII. és Vili. osztály tanárainak fizetéséről. Ennek részletezésére nem is került sor, pedig akkor már gr. Csáky Albin volt a miniszterünk, mert a válasz hűvös volt: ha a szükséges helyiségek felszerelve meglesznek, hajlandó 8 osztályúvá fejleszteni. Újabb zuhany. És mint Tokajban a nagy tűz után, most is egy kis emberből pattant ki az az isteni szikra, mely e régóta vajúdó kérdésnek száraz rőzséjéből oithatatlan tűzet csiholt. Rimay Elek árvaszéki iktató a Zemplén 1889. december 1. számában felhívást intézett a város közönségéhez: „Egy fillért az újhelyi csonkagimnázium felépítési költségeihez!“ „Nem lehet hinni, hogy az érdekelt családapák és vármegyénk urai, birtokosai ne adakoznának össze annyit, amennyire szükség lenne. Sőt ha kell, a vármegye bizottsága vessen ki pótadót a hiányzó összeg előteremtésére, mert ha kaszárnyára és betegápolásra lehet adózni, annál inkább lehet, sőt kell is az iskolára. Azt hiszem, zsidó polgártársaink sem maradoznának el az önként adakozók sorából, mert ezáltal szépen megcáíolhatnákiazt az ellenük emelt vádat, hogy a nélkülük és a keresztények által alapított gimnáziumokat minden hozzájárulás nélkül használják fiaik. Hogy ne szaporítsam az e téren annyiszor elhangzott szót én is: ezennel kötelezőleg kijelentem, hogyha az újhelyi gimnázium VÍI. és Vili. osztályának ügye a megvalósulás stádiumába lép, 100 osztrákértékű forinttal járulok annak felépítési költségeihez.“ Nem mondott igazat: 150-t adott; áldja meg maradékaiban az Isten. A Zemplén következő számában Bánóczy Kálmán pékmester 200 frt-al megindította a lavinát. Több érdeklődő szülő nyílt levélben szóllí- totta fel Chyzer Kornél dr. megyei főorvost, későbbi miniszteri tanácsost, hogy álljon a mozgalom élére. Az nem kérette magát. Beszélt Matolay Etele alispánnal és 1890. január 6-án népgyűlést hívott össze. Ott végrehajtó bizottságot szerveztek; elnöke az alispán, pénztárnoka Chyzer, jegyzője Szőllősi Artur lett. Ormándy igazgató közkívánatra egy felhívást szerkezteit; abban a lévai, veszprémi, rózsahegyi, nagy károlyi hasonló mozgalma mutatott s kifejtette, mennyi haszna lesz abból a városnak, ha a fiai itthon tanulhatnak, itt költik rájuk a filléreket, sőt a vidékiek is idehozzák fiaikat és filléreiket. Közben az építő-bizottság 6 tagú küldöttsége január 24-én az alispán vezetésével felment Kassára
