Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
8 aut archidiaconum agat, — mondja a IV. carthago-i zsinat. Szereplése már az egyház első századaiba nyúlik vissza. (Opt. Milev. De schismate Donatistarum.) Az archidiákonus nem volt mindig a diákonusok legidősebbje. Azt nevezték ezen a néven, aki a diákonusok közül a legtevékenyebb volt és rátermett az egyházmegye kormányzására. Egyházjogi szempontból a presbyterek után következett; de hatalmára és befolyására nézve a presbyterek fölött állott. Anatolius konstantinápolyi patriarcha pl. Aetius archidiákonusát presbyterré szentelte (450-ben.), mert nem volt vele megelégedve. I. Leó erre vonatkozólag mondja; — deie- ctionem innocentis per speciem provectionis implevit. Az archidiákonus szerepkörét az előbb idézett carthagoi zsinat eléggé szem elé állítja. De e mellett a püspöknek még joghatósága gyakorlásában és az egyházmegye kormányzásában is tevékeny részt vett. Az archidiákonus bizonyságtétele nélkül senkit sem lehetett felszentelni (manap is az archidiákonus szerepe). "A zsinaton nem ritkán a püspököt képviselte. A püspök szemének és kezének (oculus et manus episcopi) joggal nevezték. A VI. században még nagyobb befolyásra tett szert az archidiákonus. Még a presbytereket is felülmúlta rangban; sőt az archipresbytert is. Pedig ez az isteni szolgálatban a püspök helyettese volt: — Super omnes presbyteros in ordine positos curam agere et assidue in Ecclesia stare: et quando episcopi sui absentia contigerit, ipse eius vice Missarum solemnia celebret. S. Isidor. Sevil. Epist. ad Ludifridum. Az archidiákonus viszonya az archipresbyterhez körülbelül az, amely a generalis vicarius, — egyetemes helyettes — és a felszentelt püspök között áll fenn. Minden egyházmegyében csak egy archidiákonus volt. De Heddo, a strassburgi püspök példájára a VIII. századtól kezdve Olaszországon kívül csaknem mindenütt többet neveznek ki. így lesz az archidiaconí rurales-szel szemben az archidiaconus magnus, a későbbi praepositus. A XI. század táján iurisdictío propria-val bírnak, mert delegatio perpetua et ordinaria volt a küldetésük. Egyházi zsinatokat tartottak és büntetést — kiközösítés, felfüggesztés — róhattak ki. A XII. században helyettesük is volt. Az archidiákonus méltóságának nagyságát az is mutatja, hogy tekintélyes világiak magukhoz ragadták többször az archidiaconatus-t felszentelés nélkül, míg N. Károly császár (Capitular. I. c. 116) és több zsinat ezt meg nem tiltotta. Kirchenlexikon II. Kiad. 1882. Freiburg I. 1254—55. Hasáb. S mert az emberi gyarlóság a kereszténység terjedésével sem halt ki a keresztényekből, sőt korok haladásával mindjobban előtérbe lépett, a pápaválasztás alkalmával lassan ezek a hibák is bevonulnak — az ígéret, a rábeszélés, mi több, a pénz, a vesztegetés eszköze is szerephez jut a választáson,— mindennek megakadályozására a pápák az utódkijelölés (designatio) tényéhez nyúlnak, hogy az egyháznak a visszaélésekkel teli pápaválasztásokból fakadó megpróbáltatásait megakadályozzák. IV. Felix eme szándékkal utódjának megfelelően alkalmas egyént választott s ennek érdekében halálos ágyán decretumot adott ki s ebben Isten kinyilvánított akaratának mondja, hogy ő utána az egyházat Bonifác diákonus kormányozza. Felix Bonifácnak a palliumot ünnepi- esen átadta s ama reményét fejezte ki, hogy e határozatát mindannyian tisztelni fogják. Határozatának megszegőire kimondotta a büntetést, az egyházból való kizárást. Ez az első és határozottan kimutatható utód
