Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938
11 Az egyház életében olyan súlyos idő is beállhat, amelyben a jogosult választók a pápaválasztást meg nem ejthetik. Az egyház pedig fő nélkül nem maradhat. A pápának tehát gondoskodnia kell, hogy Krisztus egyháza ilyen körülmények között minél előbb főpásztort nyerjen. S mert az apostoli szék betöltésének módja csak joggyakorlaton s nem isteni rendelkezésen alapul (iuris positivi), rendkivüli esetekben a szentszék betöltését a pápa — az uralkodó joggyakorlat hatályán kívül — a rendes módtól eltérően is eszközölheti. A pápák designatio jogára nézve ezen jognak használata, vagy nem használata nem lehet hatással ; mert ez a jogalap lehetőségére, a jognak lényegére nézve teljesen közömbös. (Gaugusch, Das Rechtsinstitut der Papstwahl, 220. old.) IV. Pius állítólag egy határozatot adott ki, amelynek értelmében a pápa utódját meg nem jelölheti s az utódlás jogával maga mellé koad- jutort nem nevezhet ki. A pápaság történelmében a designatio-ra a következő adatok vonatkoznak: Sz. Péter és Pál Linust jelölték a pápai székre. (Némely forrás szerint Róm. sz. Kelement is). Linus Anacletust, Kelemen Evaristust. Zephirinus (200) Callixtust (?), Lucius (254) Istvánt, István (257) Xys- tust (?) jelölte meg utódjául. Symmachus (514) idevonatkozó rendeletet adott ki s valószínűleg Hormisdast designálta. II (111,) István (757) I. Pált, I. Miklós (872) II. Adorjánt (Hadrián) (?). Holder IX. Benedek esetét is idesorolja, aki VI. Gergelynek adta el pápaságát. VII. Gergely három személyt jelölt meg utódjául,különösen Desiderius apátot. III. Viktor (1088) II. Orbánt, II. Orbán (1099) II. Paschalist, II. Paschalis (1118) állítólag II. Gelasiust, II. Gelasíus (1119) Kuno kardinálist és Guido viennei érseket (II Callixtus), II. Honorius (1120) Gergely kardinálist (II. Ince), II. Ince (1143) II. Luciust (?), IV. Adorján Rolandot (111. Sándor), 111. Celesztin (1198) János kardinálist a S. Paulo ajánlotta, de a kardinálisok ajánlatát visszautasították. 111. Honorius (1227) Konrád kardinálist (?) IX. Bonifác (1404) IX. Incét (?), 111. Callixtus (1458) Aeneas Silviust (11. Pius), Vll. Kelemen Farnese Sándort (111. Pál). 111. Pál (1549) a kardinálisok ajánlatát utódjának designatiojára visszautasította. 111. Gyula (1555) Cervino érdekében tett lépést, hogy az legyen az utódja. IV. Pius (1565) utódjának megjelölését nem tartotta megfelelőnek. (Holder, Die Designation der Nachfolger durch die Päpste 103—104.). Mindezek a tények nem történelmi kuriózumok, hanem annak bizonyítására szolgálnak, hogy az egyház a hit anyagán kiviil intézményeiben a történelmi fejlődésnek alávetett s e tekintetben szükséges rendelkezéseinek szabadságát az egyház isteni alapítója az idők járását élő és érző pápára bízta. S hogy a pápaválasztásnál a visszaéléseket mindig szükebb körre szorítsák, ez a tény magyarázza meg a pápaválasztás jogának a népről és az egyetemes klérusról a kardinális püspökökre s a kardinális klerikusokra való átruházását. Meg kellett találni a kivezető utat abból a bizonytalanságból, a melyben a pápaválasztás joga forgott az emberi önzés és számítás következtében. A kardinális intézmény különböző fejlődési korszakokon ment át, amig a jelen alakjához ért. A római egyház papsága, amely az egyház
