Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937

87

a dicsőséges feltámadás ünnepe következzék be, úgy nekünk is meg kellett hozni azt a nagy áldozatot, amelyről odafenn 600.000 tanú tesz bizonyságot. Ezt hirdeti a ti emléktáblátok is, de hirdeti és ébrentartja bennünk a reményt is, hogy ekkora nagy áldozat után el kell következnie a szebb jövőnek. Ezen az emléktáblán fénylő nevek mintha mindegyik egy-egy csillag lenne, mely előbb halvány fénnyel áll őrt a határ közelében, majd lassan-lassan mindig ragyogóbban fénylenek, s küldik hozzánk a reménysugárt, hogy immár a magyar kálvária végéhez közeledünk. Magyar kálvária! Itt emelték a hálás sátoraljaújhelyiek azt a szimbolikus magyar kálváriát, amely a ti sorsotok, amely egyben magyar sors. Ennek a magyar kálváriának végén van a félárbócra bocsátott országzászló. Mi most innen odamegyünk, de elviszünk benneteket is, hogy lelkünk összedobbanjon egy akaratban és alázatos lélekkel, de törhetetlen hittel elmondjuk az országzászlónál megörökített imát:

„Testvérek boruljunk le imára!

Kérjük Istent, nézzen le szegény hazánkra,

Óvja, védje az elszakadt magyarságot,

Vegye le rólunk a trianoni átkot. Amen.”

Az ünnepély fénypontja a Magyar Kálváriához való ünnepélyes felvonulás, zarándok út volt, ahol 11 órakor az Országzászlónál közösen megrendezett hazafias ünnepély folyt le.

{Műsor: Berzsenyi—Kodály: Magyarokhoz. Előadta a saújhelyi piarista gimn. énekkara. Ünnepi beszéd. Mondotta Németh Jenő piarista házfőnök és gimn. igazgató, a Váci Piarista Diákszövetség választmányának tagja. C. Kalászy Erzsébet: Trianon. Szavalta Csízy Tibor abituriens. Révfy: Nincsen árvább nemzet. .. Énekelte a gimn. énekkara. Záróbeszédet mondott dr. Orbán Kálmán Sátoraljaújhely megyei város polgármestere, a Saújhelyi Piarista Diákszövetség elnöke. Magyar Hiszekegy. Énekelte a közönség).

Németh Jenő igazgató alábbi beszédében ismertette a zarándoklat jelentőségét:

Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Öregdiák Testvéreim! Magasztos ünnepi érzéssel és megilletődött lélekkel köszöntőm a sátoraljaújhelyi Magyar Kálváriára idezarándokolt, hazafias tűztőlégő lelkes zarándokcsapatot. — Közöttük különösképen a Váci Piarista Diákszövetség öregdiákjait és hozzátartozóit, akik a piarista rend iránt érzett törhetetlen ragaszkodásuk és hálájuk jeléül idezarándokoltak megcsonkított hazánk egyik végvárához. — Eljöttetek — öreg diáktestvéreim — hogy példaadó megjelenésiekkel lángra lobbantsátok a végvári magyar szívekből már-már kialudni készülő tűzet, — eljöttetek, — hogy hazánk sorsdöntő napjaiban ünnepélyes és méltó keretek között tegyetek tanúsa-