Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
óá A tulajdonképeni ünnepségek másnap, június 5-én, pünkösd vasárnapján zajlottak le. Bevezetőül 18 öregdiák már kora reggel a Hegyközbe, a hollóházai kerámiagyár megtekintésére autóturán vett részt. Ennek vezetője s kitűnő házigazdája Klein Andor takarékpénztári igazgató volt. Fél 9 órakor a piarista templomban Pro Patria szentmisére gyűltek egybe az öreg diákok. A szentmisét Hannig István kormányfőtanácsos, a piarista rend vagyonának főkormányzója celebrálta, mi- nisztráltak dr. Jakabffy Kálmán ü. elnök és Csele Jenő igazgató, orgonán játszott dr. Schoepflin Lajos postafőigazgató. A szentmise után néhány váci öreg diák a köztemetőbe ment, ahol dr. Szilassy Tibor tanár, Halmi László volt váci piarista gimn. igazgató sírjára babérkoszorút helyezett. Szilasi és Pilisi dr. Szilassy Tibor szfőv. felsőkereskedelmi iskolai tanár, tanulmányi felügyelő, a Váci Piarista Diákszövetség alel- nöke 1938. évi június hó 4-én a következő emlékbeszédet tartotta a sátoraljaújhelyi köztemetőben néhai Halmi László kegyestanítórendi volt házfőnök és főgimnáziumi igazgató sírjánál: Mélységes megindulással és soha el nem múló hála érzésével állok ez előtt a sírdomb előtt, hogy a Váci Piarista Diákszövetség nevében kegyelettel adózzam az itt porladó szeretett volt direktorunk, Halmi László emlékének. Drága jó Halmi Apánk! Könnybe lábadnak a szemeim, valahányszor Reád gondolok, mert a Rólad való emlékezés felidézi bennem egyéniségednek imponáló nagyságát, szellemednek szárnyaló emelkedettségét, színtiszta magyar telkednek a nemzeti eszmékért való fanatikus rajongását, nevelői hivatásodnak példás buzgalommal és vas következetességgel való betöltését, tekintélyt parancsoló szigorúságodnak a jóságos atya meleg szeretetével való harmonikus összecsengését, elhatározásaidnak, intézkedéseidnek és ítéleteidnek feltétlen igazságosságát, — röviden összefoglalva: a diákjaiért élő magyar piarista Atyának magas piedesztálon álló eszményi alakját. Földi zarándokutadnak ennél az utolsó állomásánál, — ahová egy fél évszázad áldozatos munkájában kifáradt tested megpihenni tért, — elvonul lelki szemeim előtt a kegyes Atyák váci főgimnáziumában eltöltött nyolc esztendőmnek minden derűs és borús emléke. Magam előtt látom a nyolc esztendő alatt velünk fáradozó felejthetetlen tanáraimat, kedves diáktársaimat, a sok-sok diákélményre emlékeztető osztálytermeket, a bolthajtásos folyosókat, — melyeknek egyik fordulójánál minden reggel végigmustráltál bennünket, a tízperces óraközi szünetek gyerekkacagástól hangos udvarát — és mindezeknek a felvonuló kedves emlékeknek középpontjában ott látlak Téged, drága jó Halmi Apánk, amint hol mosolygó arccal, hol pedig ráncbaszedett homlokkal elvegyülsz közöttünk, hogy biztass, vagy korholj bennünket.
