Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
6 jatok a veszélyeken és jó gyümölcsöt teremjetek; maga Krisztus utasít az Eucharisztiához. Ebből a forrásból meríttetek a mai szentmisében, ehhez a forráshoz térjetek vissza mindannyiszor, valahányszor úgy érzitek, hogy erőre, életerőre van szükségtek. Kedves Testvérek! Sokat foglalkoztak egy időben az érdekeltek azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne megszüntetni a Szahara sivatagot. Fölmerült a terv, hogy rá kell ereszteni a tengert. Mások íásítani akartak, még pedig a szélekről akarták kezdeni a fásítást. A legnagyobb rokon- szenvet azonban az a gondolat aratta, hogy elsősorban a már meglevő oázisokat kell nagyobítani, aztán újakat létesíteni és folyton növelni, amíg majd összeérnek, ugyanakkor természetesen a széleken is meg lehet kezdeni afásítást. Kietlen Szahara az élet, Magyarországon sokkal inkább, mint bárhol a világon. Sokan azzal szeretnének a már-már elviselhetetlen bajokon segíteni, hogy rá akarják ereszteni hazánkra a forradalmak tajtékzó árját. Mások a széleken dolgoznak, kívülről jövő segítséggel, külpolitikai manipulációkkal remélnek jobblétet teremteni. A higgadtabbak, akik végig szokták gondolni az esetleges következményeket, tiltakoznak ez ellen és a legnehezebb, de egyedül célravezető eszközt ajánlják : a meglevő oázisokat növelni és újakat létesíteni. Ugyanaz a gondolat, melyet a híres angol történetbölcselő, Carlyle így fogalmazott: Hogy mást megreformálhatsz, az nem biztos; egy embert azonban biztosan megreformálhatsz, saját magadat. Kerülj az életben akármilyen helyre, bármilyen állásba, bármely pozícióba, teljesítsd ott mintaszerűen minden kötelességedet s hidd el, saját magadnak, másoknak és hazádnak is ezzel használhatsz legtöbbet; jóval többet, mint világmegváltó, emberboldogító terveiddel, eszméiddel. Mert minden ember, aki így gondolkozik és cselekszik, egy-egy oázis lesz, és ha sokan gondolkoztok és cselekesztek így, az oázisok kiterjedtek lesznek, ha pedig az oázisok összeérnek, mentve lesz az ország Legyetek gyümölcsfa-oázisok, akikre büszke lesz az intézet, akiknek nevét áldani fogja a nemzet és akiket bőségesen megjutalmaz Isten! Búcsúzóul ezt kérjük mi tőletek, ezt kérjétek ti is az Úristentől a mai szentmisében. Ámen.
