Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
42 hanem összefogó és alkotó munkára serkentsen. A Magyar Kálváriának gyönyörű hivatása van, előkészíteni a magyar feltámadást. Az évforduló alkalmából látjuk, hogy az elmúlt évben teljesítette a Magyar Kálvária hivatását. Itt láttuk a Magyar Kálvária egyes állomásainál férfiakat és nőket, akik egy-egy állomás előtt magukba mélyedve egy-egy könyet ejtettek az elrabolt város nevének olvasásánál. Itt láttunk iskolás fiúkat és lányokat, akik messze vidékről ide zarándokoltak a Magyar Kálváriához és a hazaszeretet szent tűzével indultak haza otthonukba, ahol önképzőköri gyűléseken megható módon számoltak be arról, hogy mit láttak és éreztek, a Magyar Kálváriánál. A Magyar Kálvária állomásainál láttuk a megszállott vidékről jött magyar testvéreket és ők megvigasztalódva tértek vissza édeseik körébe, mert íme bebizonyosodtak, hogy nem feledkeztünk meg róluk. Láttuk a megszállt vidékről átjött ifjabb generációt is, akik a Magyar Kálvária látásánál felsóhajtottak: Minket becsaptak, minket odaát hamisságra tanítottak. Most látjuk mi az igazság — mondották. A Magyar Kálvária tehát felnyitotta szemüket, hogy tisztán lássanak és hogy hazavágyódjanak. Láttunk magyar gyűlölőket és ellenséget is a Magyar Kálváriánál és láttuk megdöbbenésüket és ijedségüket, mert érezték, hogy mi soha le nem mondunk ezeréves területeinkről. De láttuk azt is, hogy sokan, igen sokan még Sátoraljaújhelyről is, nem látták a Magyar Kálváriát, annyi fáradságot nem vettek maguknak, hogy ide fáradjanak. Némelyeknél talán az élet keresztje idézi elő ezt a fásultságot, de sajnos, vannak sokan olyanok is, akik azért nem jöttek fel a Magyar Kálváriához, mert ebben ők irredentizmust látnak, ők pedig ettől távol állanak. Nem egynél tapasztaltuk ezt a hazafiatlan gondolkodást. A Magyar Kálvária építéséhez, mikor kértük filléreiket, nyersen mondották: „Hagyjanak engem békén, semmi közöm az irredentizmushoz !“ Ezeknek csak az a válaszom, ha ők nem érzik a magyar föld fájdalmát, vándoroljanak ki, de ne egyenek magyar kenyeret. Hallottam azt is meggondolatlan szájból: „nem fizeti ki magát felfáradni a Magyar Kálváriához.“ De, kérdem kifizette-e magát a világháború véres forgatagában a hősöknek, annyi sokat nélkülözni, életet, vért áldozni, vagy megrokkanni? Valóban, a nembánom, hazafiatlan népségért nem volt érdemes nekik sem harcolni, sem szenvedni, még- kevésbbé megrokkani, vagy elpusztulni. A Magyar Kálváriának gyönyörű hivatása van. És a Magyar Kálváriának erre a hivatására ráeszmélni zarándokoltunk ide, a felavatás évfordulójának emlékére, hogy mi, ifjúság, hitet, tegyünk szent érzésünk
