Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
35 zán megragadóan, hatalmas kifejezéssel ismételte meg szimbolizmusával annak a rabszolgának klasszikus emlékét, aki az antik triumfátorok- nak a földi ragyogások hiábavalóságát hozta eszükbe. Mert a keresztény Róma — mint L. Lector helyesen megjegyzi — semmit sem rombolt le, sőt mindent átalakított. Amint a menet a főoltárhoz ér, ott tüstént megkezdődik az ünnepi istentisztelet. A Confiteor után a pápa a — manipulus-1 veszi fel, mire a szentély közepében felállított trónra lép. Itt a három legöregebb püspökbíboros fölötte három imádságot mond el. Erre a segédkező első bíbo- rosdiákonus a pallium-ot a pápa vállára teszi, amelyet a második di- ákonus három értékes tűvel erősít a ianon-hoz vagy a casula-hoz. Ez a három tű Krisztus keresztjének három szögére emlékeztet. A szavak — amelyek kimondása közben adja fel a pallium-ot a bíborosdiákonus — jelentéktelenül különbözők a patriarchák és érsekek pallium-ának feladásánál használt formula szavaitól: Accipe pallium sanctum, plenitudinem pontificalis officii, ad honorem omnipotentis Dei et gloriosissimae virginis Mariae eius matris, beatorum apostolorum Petri et Pauli et sanctae Romanae Ecclesiae. A pallium-ot a pápának az egyház első századaiban az ostiai püspök adta fel. A pápa a pallium feladása után trónján ülve fogadja kéz- és lábcsók által a bíborosok utolsó hódolatát. A felajánláskor a sekrestyés előbb bort és vizet önt egy kehelybe, amelyet azonban ki kell neki innia; a segédkező bíboroskiákonus pedig három ostyát nyújt át, hogy abból egyet kiválasszon, aminek megtörténte után a másik kettőt a sekrestyésnek tüstént meg kell ennie. Ez a tény annak a kornak szomorú emléke, amelyben a méreg némelykor még ezen alkalommal is politikai szerepet játszott. A felajánlástól az áldozásig az oltárnál a pápa celebrál. A — Pax adása után azonban a pápa ismét trónjára ül, ahova a subdiaconus a szent ostyát, a diákonus pedig a kelyhet hozza, amelyet a pápa állva fogad el. A szentelt ostyából egy-egy darabkát az előbb említett két diákonusnak ad, a kehelyből pedig a szent vért egy ezüst csövön át veszi magához. Az ünnepi mise végeztével a Sz. Péter-templom bíboros főpapja (card, archipresbyter) a bazilika káptalanjától környezve a pápának fehér selyemerszényben a mise stipendiumaként 25 darab — paolit ad át ezen szavakkal: Beatissime Pater, Capitulum et canonici huius Sacrosanctae Basilicae Sanctitati Vestrae offerunt consuetum presbyterium pro Missa bene cantata. így folyik le a pallium átadása után a pápa ünnepi miséjének szertartása. A mise szertartásának ezt a menetét különben már a XII. század szertartáskönyvei kimerítően leírják. Ezek a szertartáskönyvek azonban magukban több célzást foglalnak arra nézve, hogy mindez már az egyház ősidejétől fogva így volt. Az ünnepi mise után a IX. Ordo Romanus szavai szerint a marsall (prior stabuli) a pápa fejére egy sisakhoz hasonló koronát (regnum) helyezett, amely fehér kelméből készült. A XIII. században az első diákonus tetette a pápa fejére a koro* nát, miközben a nép ezt kiáltotta; Kyrie eleison!
