Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1935
Jubiláló kartársunk. Ebben az évben töltötte be Szepesi Bódog, köztiszteletben és szeretetben álló kartársunk tanári működésének 30 évét. Az őszinte kartársi szeretet melegével köszöntjük őt jubileuma alkalmából, mely egy értékes egyéniségnek zajtalan, de hatásaiban nagyjelentős ígű munkának határköve. 1906-ban kezdte meg tanári működését Kecskeméten, majd 1911-ben folytatta Szentgyörgyön. Mindkét helyen példás lelkiismeretességgel végzett munkája felhívta reá rendi elöljáróságának figyelmét, és 1917-ben a podolini rendház és gimnázium élére állította. Itt talán az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel és odaadással fogott nem könnyű munkájához, hiszen szükebb hazájában, az annyira szeretett Szepességben dolgozhatott. Sajnos, a sok reményre jogosító házfőnöki és igazgatói működése nem tartott sokáig Az összeomlás után 1918. decemberében a csehek a történelmi Magyarország legrégibb, nagymultú piarista iskoláját bezárták. A Gondviselés azt a tragikus szerepet szánta neki, a Szepesség lelkes fiának, hogy a szepességi magyar kultúra egyik végvárát az ő igazgatósága alatt szüntesse meg az idegen uralom. Istenben bízó lelke azonban mem esett kétségbe. A lelkipásztorkodásban talált megfelelő munkakört. E munkája közben bőségesen nyílott alkalma, hogy a csiiggedőket bátorítsa, az új viszonyok között eligazodni nem tudókat irányítsa, a lelkekben a reményt ébren tartsa. Ez a tevékenysége érthető módon sok akadályba ütközött úgy, hogy végül is 1922-ben kénytelen volt fájó szívvel elhagyni szülőföldjét. Podo- linból való távozása után Vácott tanított öt évig, majd Magyaró- várott szintén öt évig, 1932-ben jött intézetünkbe, ahol azóta működik. Szepesi Bódog kartársunkban szeretjük a jó szerzetestanárt, a jó kollégát és a melegszívű embert. Idejét az oltár és az iskola szolgálatának szenteli. Tanítványait komoly munkára, pontos kötelességteljesítésre neveli. A gyermeki lelket megértő, hozzá leereszkedni tudó tanár, aki tanítványait az iskolában elsajátítandó ismeretanyagon kívül istenfélelemre és tettekben megnyilvánuló vallásosságra tanítja, elsősorban saját példájával. Emellett bőven veszi ki részét a templomunkban folyó pasztorációs munkából.
