Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1935

9

széppé, szebbé dagaszthatja. Nem segíthet rajtunk a múlt az ő ezeréves jogaival és igényeivel, ha gyermekünk nem viszik magukkal szívben és gondolatban ezeréves múltúnk minden szent szenvedésének és heroizmusának öntudatlan emlékét. Vigyázzatok a virágra, mert benne lakik a gyümölcs minden zaniata s édessége! Vigyázzatok a magyar embervirágra, ha gyümölcsöt vártok a magyar jövendőtől.

Akarunk! Azért fogott meg bennünket Aranyszájú szt. János figyelmeztetése: „Non est parvi apud Deum filios bene educare.“ Nagy dolog a gyereknevelés! Minden kis diákszemből felénk sikolt a lélek szava: „Legem pone mihi in via tua: Vezess Isten utjain! Szent Jeromos azt is megmondja, hogyan. „A gyermek a család virága, rózsája. Csakhogy a rózsát oltani kell; a rózsát karóhoz kell kötni és tövis közé, hogy állat megtámadni ne tudja.“ Vagyis ném elég a szép szó, nem elég a személyes példa, nem elég az ima. Kell ide egyéb is, amit a régiek axiómái így tömörítettek össze: sub pondere ereseit palma; per ardua ad astra; non si male nunc etolim sic érit.“ Neveljük a kisembert önuralomra, önállóságra, munkaerkölcsre, felelősségtudatra. Mert valahányszor, valahol a hitből, evangéliumból táplálkozó fiatal bátorság, önuralom, akarat párosult az atyák elkeseredésével, az anyák fanatizmusával: az az ország mindenkor képes volt lendíteni nemzete sorsán. És azt akarjuk mi is most. Mélyen átérezzük, hogy ezen a földön minden, ami nemzeti, szent lett és hogy minden, ami szent, nemzeti lett. Éppen ezért nehéz volna elemeznünk: akkor neveltük-e fiatalságunkat vallásosabban, amikor nemzeti érzésüket szítottuk, vagy akkor neveltük-e őket magyarabbá, mikor hitéletünket elmélyítettük. Hiszen kápolnánkat I. Rákóczi Ferenc építette s a pálos szerzetes, Cseppelény György vértanú, ott talált örök nyugalmat dicsőséges hithűségéért. — Pünkösdi tüzeket gyújtogatva bennük beléjük szivárogtattuk, hogy az ember, de a világ sem kész; azt építeni kell s ha egy ember elkészül, a világ is tökéletesbül; erre az útra pedig csak a jótett vezet, a lényeg, melyet a tiltó törvények, parancsok rámája, kerítése csak kifejezőbbé lehet. Az ilyen élet stilizálja azt a lelkiséget, melyet a kegyelem ekonómiája duzzaszt s a szentségek gyakoribb vétele, a mindennapos adoráció táplál. — Javára Írjuk ifjúságunknak, hogy nagy töbségében megértette intenciónkat és mind számosabban fogják meg aggódó, óvó kezét azoknak, kik az ő kapujukon mentünk be, hogy a mi utcánkba vezethessük őket. A szülői értekezleten is az Isten-közelség misztériumát fejtegettük családi vonatkozásokban és fogadóóráinkon, meg pasztorációs apostoli munkálkodásunkban is ez volt az irányítónk.