Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1933
б dalomban a leghitványabb jelleműek a hálátlanok“. „Jól ismeri ugyebár ezt a könyörgést is: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek?“ — No akkor üljön ide öcsém s vesse papirra óhaját s még ma írok az érdekében“. Irt, s úgy tudom el is intézték ügyét. Mint tanár az atyai szigorúságot bizalmat és szeretetet gerjesztő módon gyakorolta úgy, hogy tanítványai a nevelő erős keze mellett a szívéből feléjök áradó jóságát is érezték. Tárgyait, főleg a magyar irodalmat, nagy lelkesedéssel és kiváló módszerrel kezelte, bőven s a figyelmet lenyűgözően ontotta ismereteit gazdag tárházából, egyszersmind alaposan kiaknázva tárgyának a kötelesség és becsületérzés nevelésére kínálkozó mozzanatait. Lelke tele volt igaz magyar érzéssel, mély vallásossággal, fajunk jobb jövőjébe vetett rendületlen hittel, melyet meggyőző erővel iparkodott tanítványai leikébe átültetni. A lelkesedéssel végzett iskolai munkája mellett érezte, hogy állásánál fogva a társadalommal szemben is vannak feladatai. Ezeknek is nagy buzgósággal és sikerrel felelt meg. E téren, főleg fiatalabb éveiben, mindig volt ideje és kedve felolvasásokkal, felnőtt csoportok oktatásával terjeszteni a benne erősen kiforrt ismereteket, lapokat szerkeszteni s főleg tanítványai részére irodalmi tanulmányokat bocsátani sajtó alá. Mint kartárs igazi hű barátsággal, szeretettel viseltetett mindnyájunk iránt; a szíve lelke a mienk volt, s ezzel a testületi jó szellemet, egyetértést hatékonyan segített közöttünk ápolni, erősíteni. így töltvén be hivatását, a derekasan, becsületesen végzett munka megnyugtató öntudatával távozott el közölünk, kik fájdalmas visszaemlékezéssel híven fogjuk őrizni szívünkben emlékét. Ti pedig, Neki mindenkor kedves tanítványai, kiknek ügyeit jóságos szívvel, nagyon sok megértéssel, elnézéssel kezelte, ha megfordultok a csendes temetőben, álljatok meg egy percre sir- hantja mellett, szenteljetek egy könycseppet áldott emlékének, küldjétek lelke üdvéért egy röpke imádságot az Úr zsámolyához, hiszen atyátok, barátotok volt! Ennyi hálát, kegyeletet megérdemel tőletek. Legyen e szerény megemlékezés is jóemléke iránt való kegyeletünk őszinte kifejezése! Isten veled kedves Testvér! Nyugodjál békében! Abelsberg József.
