Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1930
4 a temesvári Arany János Társaság nevében, Rákosi Jenő pedig a Budapesti Hírlap vezércikkeiben kíméletlenül, jórészben ókonzervatív szempontok szerint támadták. Elismerése azonban nem vált kritikában magasz- talássá. Figyelmeztette a rajongókat a „nyugatosok“ nyelvtani, verselési fogyatkozásaira, erkölcsi és vallási kisiklásaira. Maga a haladó irodalommal lépést tartott; a legújabb könyveket, szaklapokat megvette, tanulmányozta és róluk önálló ítéletet alkotott. Mint kartárs a testületi szellemnek, a tanárok közti békés, egyetértő, összhangzó munkásságnak hive volt. Az idősebbek iránt tiszteletet, a fiatalabbakkal szemben bizalmas, közlékeny magatartást mutatott. Az érdekelt szülőket szívesen fogadta, türelmesen meghallgatta, őket áltatás nélkül, udvariasan tájékoztatta. Az osztályozásban belátással párosult igazságossággal járt el; sohasem vette tekintetbe a rang- és valláskülönbséget; egyedül a szorgalmat, a tudást és fegyelmezettséget méltányolta. Kiváló, szerencsés tulajdonságaival megnyerte tanítványainak szeretetét, kartársainak barátságát, elöljáróinak elismerését, a szülők háláját, a helyi társadalom részéről a népszerűséget és közbecsülést. Halála nagy veszteség intézetünkre, mert őt senki sem bírja pótolni vagy feledtetni. Kedves, vonzó egyénisége ma is előttünk ál, emléke csak életünkkel együtt múlik el. Mi és volt tanítványai egykor követni fogjuk. Neve idővel elhalványul, elenyészik, de belejut azok közé a névtelen kulturhősök közé, akik egy emberöltőn át az ifjúságot tudásra, kötelességteljesítésre, vallásosságra, haza- és emberszeretetre nevelték! Kontraszty Dezső.
