Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1913
23 Derült e'gre nem volt kilátás. Ennek dacára útnak indítottuk a csapatot, amelyet nagyon is próbára tett a vizes, sáros út, mely az előző napi esőzés következménye volt. Egy órakor értünk a Tisza forrásához. Sok biztatásomba került, míg elértünk oda Nincs messze már . . . nincs messze . . mondogattam a szüntelen felém irányított kérdésekre. Végre elértünk a Tisza forrásához. Egy falból kivezető csőn folyik a fekete Tisza vize. Márványtábla van felette adatokkal: 958 km. hosszú, 1175 m. magasan ered torkolata felett és 1275 m. magasan a tenger színe felett. Himnusszal köszöntöttük. Alig nyert énekünk befejezést, megeredt az eső. Ázva értünk a menedékházba, honnan félórai étkezés után anélkül, hogy gyönyörködhettünk volna a havasokban, visszaindultunk a szakadó esőben az Okulán lefelé gyalog az Apszineci gátig, azután kocsikon a kőrösmezői állomásig. Visszatérésünk valóságos anabazis volt. Ázva-fázva érkeztünk az állomásra. Hogy meg ne hüljünk, befüttettünk a vendéglőben, meleg teáról gondoskodtunk, átöltözködtünk. Az állomásfőnök jóvoltából a a hálószobául szolgáló Pullman-kocsinkat is fütötték majdnem egész éjszaka Ilyen óvintézkedések következtében kifáradt csapatunk egyik tagjának sem esett komo.yabb baja. Derült, napsugaras jó időnk volt, mikor reggel 7 órakor felébredtünk. Irigyeltük a pesti kirándulókat, hogy ily jóidőt tudtak maguknak kifogni. Reggelizéssel, képes lapok megírásával és vig dalolással töltöttük időnket, midőn egyszerre csak Máramarossziget felől megérkezett a pesti kirándulók csapata. Búcsút mondtunk egymásnak s ki-ki indult útjára, ők a Tisza forrásához, mi meg Mára.marosszigetre. A máramarosi hegyek rengeteg kincset rejtenék magukban. Sótelepek vannak M.-Sziget környékén. A sóbányák Aknaszlatinán, Rónaszéken és Aknasugatagon vannak. Aknasugatagra és Rónaszékre kes- kenyvágányú vasút visz, az u. n. sóvasút. Miután a Pannonia szállodában elhelyezkedtünk és megebédeltünk, délután 3 órakor útnak indultunk. Először utunk Aknaszlatinára vezetett. Meglepetéssel láttam, hogy a Tiszán a háromívű hatalmas vashídat lerombolta az árvíz és most Tahidon kellett étmennünk Aknaszlatinára. Ünnep lévén, a park és a fürdő nagyon látogatottak voltak A bányákat nem néztük meg, mivel programm szerint csak a rónaszéki bányákat látogatjuk meg. л parkból hepe-húpás, folyton sülyedő talajon a beszakadt Kunigunda bányához ért csapatunk. Majd elmentünk a Pável sósfürdőhöz, mely vízét a beszakadt Kunigunda bányából kapja- A tavaszi árvizek annyira tönkretették e szép fürdőhelyet, hogy még mindig nem tudták rendhehozni. Utunk visszafelé az aknaszlatinai parkba vezetett, hol a bányász-zenekar kellemes játékát élveztük. Ozsonna után szigeti diákokkal együtt dallal vonultunk keresztül Aknaszlatinán, a Tisza hídtól azonban szép sorban érkeztünk haza a Pannonia szállodába, hol vacsora után azonnal lefeküdtünk. Másnap reggel háromnegyed öt órakor indultunk a Máramarosszi- get-magtár állomásra, honnan a kis vasút két kupéját megtöltve rán- dultunk ki a rónaszéki sóbányákhoz. Másfél órát töltöttünk a tolyton emelkedő hegyi pályán, míg Rónaszékre érkeztünk. Itt Török főmérnök úr fogadott bennünket. Miután megreggeliztünk, csapatunk két részben indult
