Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911

7 kellett szálnunk Szolnok felé. Hegyvidéki tanulóink meglehetős érdeklő­déssel és csodálkozással szemlélték az Alföldi rónaságot, a tanyai rend­szert és a vitorlás szélmalmokat. Szinte észrevétlenül jutottunk el Szol­nokra. Onnan tovább folytattuk utunkat Aradig. Eredetileg úgy tervez­tük, hogy Aradon legalább is egy félnapot töltünk a város nevezetes­ségeinek megtekintésére, közbejött azonban az aradi himlőjárvány, s igy le kellett mondanunk erről a tervünkről, Aradon ki sem szálltunk, csak a vonatból gyönyörködtünk a rohamosan fejlődő, történelmi emlékekben gazdag városban. Este értünk a temesvári pályaudvarra. Itt várt bennünket a Városi menetjegy iroda igazgatója, akinek lekötelező előzékenysége és nagy t pasztalata tette lehetővé, hogy az aránylag rövid időt a lehető legkel­lemesebben töltsük Temesvárod. Ő gondoskodott Ízletes vacsoráról, reg­geliről, szállásról, ifjaink jól kipihenhették az első napi ut fáradalmait. Másnap reggel megtekintettük a hires Hunyadi várkastélyt, amely jelen­leg tüzérkaszárnya. Ennek az épületnek keleti oldalán van az a kápolna, amelyben V. László megesküdött Hunyadi Lászlónak, hogy bántani nem fogja. A Jenő herceg téren láttuk a temesvári „Heintzi szobrot“; ezt azon ellenállás emlékére állították, amelyet 1849-ben a cs. kir. várőrség fejtett ki az ostromló magyar honvédekkel. A belvárosban látható ne­vezetesebb középületek után (püspöki palota, a Délmagyarországi Tör­téneti és Régészeti Múzeum, székesegyház stb.) megtekintettük még a Dózsa György kivégeztetése helyén látható Mária szobrot. Igen kelle­mes benyomásokkal megrakodva hagyták oda ifjaink Losonczynak ro­hamosan fejlődő városát. Temesvárról Verseczen, Fehértemplomon át Báziásra mentünk. Gyönyörű volt az utunk, de ifjaink már csak az Al- dunáról beszéltek, alig várták, hogy megpillanthassák a hajót. Nem is csoda, hisz olyan messzi vidékről jöttünk ide, hogy hazánknak ezen pá­ratlan szépségű vidékében gyönyörködhessünk. Báziásra késve érkez­tünk, azért azonnal hajóra szállottunk. Ifjaink siettek fel a fedélzetre s hirtelen azt sem tudták, hogy a szemük elé táruló képben gyönyörköd­jenek-e, vagy pedig a szokatlan különböző népviseleteket (minthogy va­sárnap volt, nagyon sok szerb is utazott velünk.) Igyekeztünk azonban mielőbb elkölteni igazán ízletes ebédünket, hogy mire az érdekesebb vidékre jutunk, ismét a fedélzeten legyünk A Dunából kiemelkedő Babakáj sziklánál újból a fedélzeten voltunk. Milyen biztossággal kanyarodott el hajónk a veszedelmes szikla mellett. Magunk köré gyűjtöttük az ifjúságot, megbeszéltük azokat a regéket, mondákat, történeti tényeket, amelyek ezen vidékhez fűződnek. Mikor megpillan­tották jobbról Galambócz regényes várromjait, örömmel idézték Arany János ismeretes balladáját:

Next

/
Oldalképek
Tartalom