Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911
7 kellett szálnunk Szolnok felé. Hegyvidéki tanulóink meglehetős érdeklődéssel és csodálkozással szemlélték az Alföldi rónaságot, a tanyai rendszert és a vitorlás szélmalmokat. Szinte észrevétlenül jutottunk el Szolnokra. Onnan tovább folytattuk utunkat Aradig. Eredetileg úgy terveztük, hogy Aradon legalább is egy félnapot töltünk a város nevezetességeinek megtekintésére, közbejött azonban az aradi himlőjárvány, s igy le kellett mondanunk erről a tervünkről, Aradon ki sem szálltunk, csak a vonatból gyönyörködtünk a rohamosan fejlődő, történelmi emlékekben gazdag városban. Este értünk a temesvári pályaudvarra. Itt várt bennünket a Városi menetjegy iroda igazgatója, akinek lekötelező előzékenysége és nagy t pasztalata tette lehetővé, hogy az aránylag rövid időt a lehető legkellemesebben töltsük Temesvárod. Ő gondoskodott Ízletes vacsoráról, reggeliről, szállásról, ifjaink jól kipihenhették az első napi ut fáradalmait. Másnap reggel megtekintettük a hires Hunyadi várkastélyt, amely jelenleg tüzérkaszárnya. Ennek az épületnek keleti oldalán van az a kápolna, amelyben V. László megesküdött Hunyadi Lászlónak, hogy bántani nem fogja. A Jenő herceg téren láttuk a temesvári „Heintzi szobrot“; ezt azon ellenállás emlékére állították, amelyet 1849-ben a cs. kir. várőrség fejtett ki az ostromló magyar honvédekkel. A belvárosban látható nevezetesebb középületek után (püspöki palota, a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Múzeum, székesegyház stb.) megtekintettük még a Dózsa György kivégeztetése helyén látható Mária szobrot. Igen kellemes benyomásokkal megrakodva hagyták oda ifjaink Losonczynak rohamosan fejlődő városát. Temesvárról Verseczen, Fehértemplomon át Báziásra mentünk. Gyönyörű volt az utunk, de ifjaink már csak az Al- dunáról beszéltek, alig várták, hogy megpillanthassák a hajót. Nem is csoda, hisz olyan messzi vidékről jöttünk ide, hogy hazánknak ezen páratlan szépségű vidékében gyönyörködhessünk. Báziásra késve érkeztünk, azért azonnal hajóra szállottunk. Ifjaink siettek fel a fedélzetre s hirtelen azt sem tudták, hogy a szemük elé táruló képben gyönyörködjenek-e, vagy pedig a szokatlan különböző népviseleteket (minthogy vasárnap volt, nagyon sok szerb is utazott velünk.) Igyekeztünk azonban mielőbb elkölteni igazán ízletes ebédünket, hogy mire az érdekesebb vidékre jutunk, ismét a fedélzeten legyünk A Dunából kiemelkedő Babakáj sziklánál újból a fedélzeten voltunk. Milyen biztossággal kanyarodott el hajónk a veszedelmes szikla mellett. Magunk köré gyűjtöttük az ifjúságot, megbeszéltük azokat a regéket, mondákat, történeti tényeket, amelyek ezen vidékhez fűződnek. Mikor megpillantották jobbról Galambócz regényes várromjait, örömmel idézték Arany János ismeretes balladáját:
