Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911
Hadady Géza f 1869—1911. A lefolyt tanév keserű emlékekkel záródott intézetünkre nézve. Kidó'lt sorainkból Hadady Géza kartársunk a férfi kor java idején, életének delén, akkor, amikor a testi его és szellemi frisseség leginkább sarkalja munkára az embert. Kétizben működött intézetünknél 1898 —1902-ig és 1909—11-ig. Ez a két időszak, amelyet majd 10 év választ el kétféleképen rajzolja elénk az ó' alakját. Az elsőben a barátságos, beszédes és tréfás fiatal tanárt látjuk, akit egyaránt kedveinek elöljárói, tanártársai és a társadalom. Szerették mindenütt vidám kedélyét, mert jelenléte jótevő derűt hozott a társalgásba. De szerették tanítványai is, mert jó tanár és szelíd nevelő volt, aki derűs kedélyével fel tudta villanyozni tanítványai munkakedvét, érdeklődését s aki nemcsak tanított, de az életnek is nevelt. S ha igaz a mondás: „Csak attól tanulunk, akit szeretünk“, akkor Hadadytól csakugyan tanultak tanítványai, mert nagyon szerették őt. A második időszakban már lényeges változás volt észlelhető kedélyvilágában, mely visszahatott fizikumára is, vagy talán inkább a fizikumában, mely visszahatott kedélyére is. Elvesztette hangját s a rekedtségnek oly tünetei mutatkoztak, melyek tanári működését megnehezítették. Mindinkább gyengülő hangja őt aggasztotta legjobban s talán tudta is gyógyithatat- lanságát, mert hiszen a tengeri levegő sem használt neki. Elkomolyodott, magábazárkózott, mindegyre komorabb s szótlanabb lett. A tanév utolsó napjaiban már alig lehetett megérteni, mig a kór fel nem emésztette testi erejét és 1911. julius julius 9-én jobblétre szenderiilt. Példaadó vallásos hite és meggyőződése; jó szive és lelke, melyekkel a tanuló ifjúságot átkarolta, érdemessé teszik őt arra, hogy megtartsuk emlékünkben.
