Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1910
16 A délután folyamán az indulásig tartó időt a városligetben töltöttük el. Sok érdekes pesti kép és jelenet tárult elénk, amelyek ugyan nem nyújtottak anyagot szellemi tartalmunk gyarapításához, de nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy jó kedvre hangolódjunk. A Balatontól reggel kilenc óra után érkeztünk meg a déli vasút állomására. Innen Martinovics és társainak kivégzési helye, a Vérmező mellett elhaladva felmentünk a várba. A Bástyasétányon végigsétálva, gyönyörködve nézte szemünk Budának rohamosan fejlődő modern részeit és a nyaralók százaival beépült budai hegyeket. Majd Budának történelmi nevezetességű épületeit, néztük meg, amelyeket a Tudományos Akadémia emléktáblákkal láttatott el. Több időt töltöttünk a Mátyás templomban, a filigránszerü, de mindenesetre gyönyörű kilátással rendelkező halászbástyán és a királyi várkertben. A délután folyamán megnéztük a királyi vár belsejét, a várkápolnát és a vár külső érdekességeit. Nehogy terjengőssé legyen ismertetésem, csupán a felsorolásra fogok kiterjeszkedni. A következő nap délelőtjén megnéztük az országházat, a kúriát és a Szépművészeti Múzeumot. Az utóbbiban a történelmi képtár volt nyitva, de az igazgatóság szívességéből a modern képtárat is ingyen megtekinthettük. Nagy lelki élvezettel szemlélték tanítványaink a XVI. századbeli olasz és holland festők remek alkotásait, tanúságot téve eszthetikai érzékük fejlettségéről; de még inkább gyönyörködtek Munkácsynak, Zichynek és egyébb kiváló festőink remek alkotásaiban, beigazolva azt, hogy a szép, legyen az bárkinek is az alkotása, képes az lelki gyönyörűséget ébreszteni bennünk, de mennyivel inkább képesek azok a szép tárgyak, amelyek a mi művészeink alkotásai. A Budapesten eltöltött jó félnap után elindultunk a Balatonhoz. A Dunántúlnak egyhangú halmos tájékai tanítványaink érdeklődését nem igen tudták lekötni. De amikor a Balaton közelébe értünk, mindenki nagy érdeklődéssel nézett arrafelé, ahol elénk fog tűnni kirándulásunk főcélja: a Balaton. A nap már leáldozóban volt s utolsó bágyadt sugarait lövelé a Balatonra, amikor az elénk tárult. Bárhonnan és azt hiszem, bár hányadszor irányul is tekintetünk a Balatonra, az a nagyszerű kép, amely elénk tárul, lelkületűnkre oly nagy hatást tesz, hogy az ember szólni sem igen tud s csak ámulattal szemléli. Mert tény az, hogy a nagy természetben szép minden, a kicsi
