Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1909
10 is át kellet adniok, amelynek számára a kálvinisták harang- tornyot állítottak.1 A „Históriaiban szintén találunk egy a könyvtárra vonatkozó adatot dec. 30 dikánál: „Calvinistae libros petunt haereticos“, azaz a kálvinisták vissza kérik a kálvinista jellegű könyveket. E két egymásnak ellentmondó adatnak a helyes megvilágítását a jövőnek tartjuk fenn. Bár akként is értelmezhetjük e két adatot, hogy dec. 4-dikén a jezsuiták vissza adják a főiskolának azokat a könyveket,2 illet, azoknak a könyveknek egy részét, amelyeket 1671 és 1687-ben kaptak meg a főiskolai könyvtárból, és dec. 30-dikán a jezsuitáknak még birtokában maradt kálvinista jellegű könyvek követeltetnek vissza. Hogy a főiskola rövid történetét tartalmazó leírás nem emlékezik meg arról, hogy a főiskola könyveket kapott vissza a jezsuitáktól 1706-ban, az még nem bizonyít az első adat téves volta mellett, mert nem emlékezik meg arról sem, hogy 1683-ban a jezsuiták könyveinek egy része a főiskola birtokába került, már pedig ez kétségbevonhatatlan tény. Meg kell még említenem azt is, hogy a főiskola és a jezsuiták bejegyzésével ellátott könyveink között alig van nehány kálvinista jellegű. A 1707-dik évben még az előző év csapásainál is nagyobb sújtotta a pataki jezsuitákat. Nehány hónappal ugyan később, de végül a pataki jezsuitákon is végrehajtották az 1707-dik év január havában tartott rozsnyói tanácsülésnek azt a határozatát, mortuis suis compulsationem, ac ultima decembris erecto in oppido campanili pro novo anno jubileum suis aere campano dedere. Faxit Deus, ut non diu eadem uti liceat, sed redeat ad Dominum, qui fuit ante suum. Annales ec. 139. Azaz: „Ennek az évnek az utolsó csapása december 4-dikén azzal sújtott bennünket, hogy a kálvinisták egykori könyveit vissza kellett adnunk. A harang visszaadása nem esett annyira zokon, mint a könyveké, mivel igy meg lettek akadályozva abban, hogy a tornyunkban bármikor harangozzanak (e harang kétségkívül közös lehetett eddig), ahol sok kárt, tiszteletlenséget és lopást vittek véghez, amellett, hogy halottaikért folytonosan harangoztak, s december utolsó napján harangtornyot állítván fel magukra nézve az új évet ez érc haranggal jubileumi évvé tették. Engedje az Isten, hogy ne használják sokáig a harangot, hanem az visszakerüljön ismét a régi birtokosához.“ I 1 És pedig kétségkívül a jelenlegi nagy harangjukat, amelynek felírásábó bennünket jelenleg érdeklő rész: „In honorem Dei me fudit Joannes Holste Lipur- gensis. Celsis simus Transyl vaniae) Princeps D(ominus) Georgius Rákóczi inter caetera gratiosi erga ecclesiam Sáros PataKinam animi clarissima monumenta me Deo et eidem ecclesiae sacrum fundi et fieri curavit per Thoman Debreceni bonorum suorum in Hungária praefectum.“ Azaz: Isten dicsőségére öntött engem Liburgi Holste János. A méltóságos erdélyi fejedelem, Rákóczi György úr egyéb nagyon is híres jótéteményei között kegyességét azzal is kimutatta a sárospataki egyház iránt, hogy engem az Istennek és ugyanezen egyháznak szentelve öntetett és készíttetett Debreczeni Tamás, magyarországi javainak felügyelője által. 2 A Pataki Református Collegium rövid Históriája mostanig. Közli: Székely Károly az Adalékok I. 62.
