Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1906
Első kirándulásunk. Első kirándulásánk célja az volt, hogy a Bodrog baloldalán levő kiemelkedéseket: a Szomotor és Bodrogvécs községek melletti Nagyhegyet, a tágabb értelemben vett Tarbuckát és Bakhegyet s az utóbbitól É.-ra közvetlenül az Óbodrog mellett kiemelkedő Komposdombot1 ősrégészeti szempontból átvizsgáljuk. Ezek geologiailag véve a Zempléni-szigethegység tényleges folytatódásai s így annak legdélibb részét alkotják. E kiemelkedéseket különösen azért, akartuk átkutatni, mert környékük még néhány évtizeddel ezelőtt is mocsaras terület volt — amely viszonyokat az őskorra is feltételezhetjük — s így ha laktak emberek az őskorban e területen, ügy mintegy kényszerítve voltak, hogy a nedves évszakokat e kiemelkedéseken töltsék. De nemcsak ez a kényszerítő körülmény vezethette rá az ősembereket arra, hogy e kiemelkedéseken megtelepedjenek, hanem az is, hogy közvetlen közelükben volt egy folyó, amely vizet, halat és édesvízi csigát szolgáltatott. Hogy az elméleti úton megállapított valószínű tényt a tényleges kutatás mennyiben igazolta, azt a következőkben fogjuk látni. Egy kellemes májusi reggelen indultunk el első kirándulásunkra. Utunkat a szomotori állomásig vonaton tettük meg, majd pedig innen gyalogosan mentünk a Szomotor község mellett kiemelkedő Nagyhegy felé. A hegy napkeleti oldalához a Kishegyhez érve egy kőbányára bukkantunk, amelynek felső részén hol fekete, hol hamvas színű kultúrréteget vettünk észre, amelyből kisebb cseréptöredékeket kapartunk ki. A töredékek nagy része iszapolatlan, összetört kvarccal kevert agyagból van készítve s külső oldalukon bevonat van, amelyet némi szárítás után, de még az égetés előtt, fényesre és simára csiszoltak. A töredékek vastagsága 0*3 — 1 cm. között váltakozik. Hogy a töredékek milyen alakú edények darabjai, arról keveset mondhatunk, mert csupán egy oly nagyobb töredéket találtunk, 1 Részletes térkép Z. 12 С. XXV.
