Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
31 arra fogja őt kérni, hogy vigye valamennyiöket egy boldog országba. Magában pedig gonosz tervet forral. Vízaknai, Széplaki kormányosa, fölkeresi Etelét. Etele boszankodik, hogy Széplaki mindenütt nyomában van, félti fiát, hogy Márnát meglátva szerelemre gyullad. Kijelenti: „Mindaddig fogok a vizeken utazni, még oly szigetre akadok, melyben asszonyok nincsenek.“ Kiadja a parancsot a tovább hajózásra. Ekkor jelentek meg Széplaki, Márna, Kanda és Vízaknai. A szerelmesek (Tabán és Márna) örvendenek a viszontlátásnak, de Etelka annál haragosabb, kíméletlen szavakkal illeti úgy Széplakit, mint Márnát s hallani sem akar arról, hogy fia Márnát feleségűi vegye. Szép- lakiékat durván elutasítja. Ballagi (a férfi ruhába öltözött leány), ki Etele hajóján volt alkalmazva, s kit Etele lányos arcza miatt ki nem állhatott, jelenti, hogy a hajó készen volna az indulásra, de Ete úrfi eltűnt. Etele Ballagit Ete keresésére küldi. Etele nőgyűlöletét még inkább fokozza Hengeri. Ez a fekete lelkű ember rútúl megrágalmazza Etele előtt Krékát és anyját Ketelát, aljas személyeknek mondja, teszi pedig ezt azért, hogy Etele annál inkább visszatartsa Étét Krékától s hogy igy övé legyen a leány. Nagylaki átlát a szitán. Észreveszi, hogy Hengerinek gonosz a szándéka, „hogy minden szavában hazudik.“ Etele szíve meglágyúl s megbízza Nagyhabit, hogy hozza elébe Krékát és anyját, meg akarja őket menteni a „vadembertől.“ A második felvonás a Tabán és Márna közt lejátszódó jelenettel végződik. Örök hűséget és szerelmet fogadnak egymásnak. Harmadik felvonás : Etele szíve meglágyúl. Tabánt boldoggá akarja tenni Márnával: „Mert csak eltökéllettem immár, hogy Karjelben foglak megházasitani. “ Nemsokára előkerül Ete is, a kinek megengedi Etele, hogy Krékát elébe hozza. Az érdekes jelenetet ide igtatom: Kréka. Oh be sok-sok emberek ezek! Ennyit egyszerre soha nem láttam. Márna. (Krékához menvén és őtet szivessen megölelvén.) Oh lelkem! Be nagyon örvendek, hogy ezen vad Szigetből kiszabadulhatsz. Nem ezen helynek kietlen magánosságára teremtettek téged a tova-látó Istenek. Kréka. (Márnához.) Te, a mint látom, az én nemem közül való vagy. A neved-é néked, a mely énnékem? Márna. Engem Márnának neveznek. Kréka. Márnának? Ejnye be csudálatos neved van. Én
