Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
11 a Helytartó Tanácsnak egy átirata (1790. nov. 5.), mely elismerte a színház fontosságát a nyelv kiművelésére, újabb reményt keltett a már csüggedőkben. A következő esztendőben már több eredményt értek el, igaz, nem könnyű szerrel. Kivívták valahára, hogy játszhatási joguk többé nem vonatik kétségbe.*) Eléggé jellemző, hogy évekig tartó küzdelembe került, mig a magyar Thalia a némettel egyenlő jogokat vívhatott ki magának. Az elért siker megnyugtatta színészeinket a jövőre nézve. Az 1792-ik évben az érdeklődés a theatrum iránt általánosabbá válik. A szinésztársaság kérvényt intézett az ország összes megyéihez. Kérelmük nem maradt sikertelen. A megyék átiratai arról tanúskodnak, hogy a színészet ügyében kedvező fordulat állott be. Nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatták törekvéseiket. A megyék megkezdték az áldozathozatalt tettel is. Habár az összegek, melyek e czélra befolytak, nem is voltak jelentékenyek, mégis a közadakozás ténye azt bizonyítja, hogy a nemzet végre belátta, miszerint egész országra szóló intézményt csakis az egész ország anyagi támogatásával lehet létesíteni. A magyar színészetet pártolói, szószólói a nyelv terjesztésére, pallérozására legbiztosabb eszköznek tartották. De nemcsak a nemzeti nyelv hatalmas istápolója volt ez a színészet, hanem a magyar drámairodalom fejlődésére a legjótékonyabb befolyással volt. Mert magyar drámairodalomról 1790-ig alig beszélhetünk. A mi csekélyke e téren reánk fönmaradt, eléggé bizonyítja a magyar szinműirodalom szegénységét. A magyar dráma ekkor még bölcsőjében feküdt; szükség volt ápolókra, fejlesztőkre, hogy megizmosodjék. Az ápolókat és fejlesztőket a színészet teremtette. A színészet állandósítása a magyar drámairodalom fejlődésére igen fontos. E kettő úgyszólván együtt születik, együtt erősödik, együtt lesz nagygyá és hatalmassá. Az 1790-ben megalakult színészet valósággal meglepte a magyar Írókat. Darabokra volt szükség. Eredeti alig volt egy- kettő, fordítás sem sokkal több. A magyar Íróknak nehéz volt ez időtájt helyzetök. Az új intézmény a'legtökéletesebb irodalmi műfajt igényelte. Vajmi bajos volt egyszerre jó darabokkal előállni. Eddig hiányoztak mindazok a körülmények, a *) tí-dokes olvasmány: Jókai Thospis kordája, Igaz történetek után írt színjátéka. Budapest 1890.
