Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1895
1δ parata est, qua pressus, Arpadeae Stirpis virilis principium postremus decessit.“ Más vitatkozás alkalmával a vegyesházból származott királyok történetével foglalkoztak, majd a római birodalom története képezi a vita tárgyát, vagy a renaissance történetét beszélik meg, vagy a világtörtélem ismeretének fontosságáról, hasznáról és korokra (még pedig nyolc korszakra) való osztásáról folyik az eszmecsere. Ezen vitatkozásoknak éltető szelleme, lelke Katona Dénes, a világtörténelem és a pragmatica tanára volt. A lelkességgel, mely élőbeszédét éppen úgy mint írásait jellemezte, magával ragadta tanítványait, kik áhítattal lesték a nagy tudomány ú tanár minden szavát. Az ő rendezte történelmi vitatkozások rendkívül jó hatással voltak az ifjúságra, mert fölébresztették bennök az ambitiót. A mesternek őszinte öröme telhetett, midőn látta tanítványai munkálkodásának, szorgalmának gyümölcsét. Hogy e vitatkozások szép eredményre vezettek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy mintájára más tantárgyak előadásánál is alkalmazták az értelem fejlesztés e módját. így a magyar nyelvtan egyes kérdéseit is a vita tárgyává tették. Egyetlen birtokunkban levő füzetke, mely az 1835. évi julius hó 18-án Molnár Mátyás útmutatása szerint történt vitatkozásról nyújt bizonyítékot, mutatja, hogy Katona példája utánzásra talált.1) (E füzet 30 tételben a magyar nyelvtan főbb törvényeit, mint: a magánhangzó illeszkedést, a mássalhangzók sajátságait, a névelő használatát, birtokos ragozást, igeragozást, bevezetésül a nyelvújítás szükségét hangsúlyozva, foglalja össze.) Katona Dénes szegedi tanárkodása alatt megérte a szegedi piaristák egyik legnagyobb ünnepét: Szegedre való költözésüknek százados évfordúlóját. ’) Mint érdekes adatot megemlítjük, hogy a szegedi lyceumban a magyar nyelv és irodalom tanítására csak az 1819. év dec. 1-ón állítatott fel tanszék. A magyar nyelv tanítása minden osztályban Verseghy Perenez grammatikája szerint történt. Hogy Szegeden ily későn állítatott a magyar nyelvnek tanszék, oka az volt, hogy a tősgyökeres magyar városok az országgyűlés sürgetései dacára is, feleslegesnek tartották a magyar nyelvnek külön tanítását. Különben a szegedi gymnasiumban 1816-tól kezdve a magyarok történetét — az akkor dívó szokástól eltörőleg — magyar nyelven tanulták az ifjak és ugyanezen nyelven történt annak magyarázata is. Ez pótolta némileg az eddig hiányzó magyar nyelvi oktatást. V. ö. Pap János: A piaristák Szegeden (1720—1836). Szeged, 1886. Az említett tételes füzet czime: „A’ magyar nyelvtudományból válogatott állítások, melyekről a’ szegedi lyceumban julius 18-án 1835-ben Molnár Mátyás, a’ magyar nyelvtudomány tanítójának útmutatása szerint értekezének.“
