Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1893
1 atque ut postea etiam servire queamus, frustra supplices simus.“') Mit s hogyan tanítottak a régibbi időben nincs rá adatunk; de hihető, hogy a nép fiait olvasni, írni. számolni és a vallás elemeire oktatták. Másként nem igen taníthattak, mint az akkori szokás szerént, a kolostorok általános modorában, s az nem igen külömbözött egymástól. Lehet, hogy hittudományi tanfolyamok is volt itt, miután még 1756-ban a ház tagjai között növendék papok neveit találjuk följ egyezve. '*) Tanítási buzgalmukra, ha másból nem lehetne következtetnünk, elég lenne a szerzetesség fogalmára, lényegére hivatkozunk. De miután a 16-ik század óta kifejtett nagy hevökröl, térítési buzgalmukról3) adataink vannak, állíthatjuk, hogy a tanítással foglalkozó egyének sem állottak hátrább buzgalmukat illetőleg, hittérítő és hitvédő társaiknál. De vannak Ujhelyre vonatkozó határozott adataink. Az újhelyi convent életben levő tagjai ugyanis, midőn az eltörült rendben megindult a mozgalom, hogy a pozsonyi 1790—91-ik országgyűlésen visszaállíttatásukat fogják kérni — külön folyamodást adtak be a megyéhez, melyben kérik Zemplén- megyét, hogy követjei útján működjék közre az országgyűlésen a szerzet visszaállításának érdekében. Ebben a kérvényben, mely magyarul van írva, és amelyben a város és megye iránt való érdemeiket sorolják hosszasan el, a többek közt ez olvasható: „De haszontalan hazafiak sem voltunk a hazában, mert, hogy többekről nevezetessen ne szollyunk csak Sátor-Allya Ujhelyben az egynéhány száz esztendőkig nemcsak a boldog, hanem a boldogtalan háború és mirigyes üdökben is buzgón gyakorolt sokféle lelki és testi szolgálatainkon kívül oskolákat, mintegy száznegyven esztendőkig, csupán csak felebaráti szeretetböl, minden más haszonvétel nélkül, néha a magunk rövidséggével is gyorsan tanítottunk, s tovább is ezután azon indító okból tanítani minden órán készek vagyunk.4) Csak az a kérdés: vájjon ez alatt a 140 év alatt (1646-—86.) elemi vagy közép iskolákban tanítottak-e? Erre *) Megy. lev. prot. 104. pag. 611. loc. 38. nr. 42. 2) Kovács: »Az ősök emléke« 9, és Historia Domus 271. 3) Példa rá Csepelényi György téritőnek 1672-ben szenvedett vértanúsága. Szir- may : Notitia Topographica 2Ó6. 4) Megy. lev. prot. 104. pag. 601. loc 38. nr. 42.
