Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1888
7 tagjainak újhelyi életünk hajnalán „emlékezésül, hogy Istennek földi ajándékai az örökké tartandóknak csak eszközei s az élet kedvezményei nem annyira élvezetre, hanem erkölcsös használatuk által az égbeliek megnyerésére advák.« Az úr szőlejének mnnkásai minden szükség és nélkülözések daczára hivatásuk teljes magaslatára helyezkedve, példás buzgalommal feleiének meg rögös pályájok legszentebb kötelmeinek, minek eredménye lön, hogy a tanuló ifjúság évről-évre fokozott számarányban kérésé föl a legtávolabb vidékről is virágzásnak indult tanintézetünket. Ennek jelei már az 1791-ik év folyamán örvendetesen mutatkozának oly anyira, hogy az igazgatóság házunk Il-ik emeletén kénytelen volt 2 termet teljesen berendezni (unice ex amore Dei et boni publici.) Idetelepelésünk alkalmával — a miként előbb már jelezve volt — az államtól nyert pénzerővel csak a legszükségesebb javításokat lehetett eszközölni. Sivulszky gyökeres tatarozásokat végzett az épület minden ré-zében; helyreállította és felszerelte nagyobb részint sajátunkból a különben közügynek szolgáló iskolai helyiségeket is. Ily irányú működései közben jogosan várhatta, hogy az államkormány legalább a szigorúan vett tanügyi kiadások fejében utalványoz némi subsidiumot. De a milyen vérmesek voltak reményei, olyan fényesen csalatkozott. A helytartótanács 1791. decz. 2-án 22570. sz. a. kelt leiratában Sivulszy által felterjesztett pontokra tagadólag válaszolt. Erre Sivulszky 1792. febr. 3-án benyújtott uj folyamodványában reflectál. Előbbi folyamodványában kéri a magas kormányt, hogy a ledő- léssel fenyető 2 kémény megcsináltatásának költségeit utalványozza. Ezen pontra a hivatalos s nem elég helyesen megokolt vélemény imigyen hangzik vala: » A piaristák tokaji kicsinyes és csekélyértékü házukért kaptak egy hatalmas két emeletes épületet, mely értékre nézve a tokajit nagyban felülmúlja, és ha mégis valamit javítani kell rajta, eszközölje a rend saját házi vagy központi pénztárából.« Uj kérvényében Sivulszky erre igy válaszol: »Az újhelyi lakás nem ház, hanem rom, melylyel csak terhet vettünk által. Előadja, hogy az összes fundátio 16000 frt, melynek kamatja 900 és nehány forintra tehető ; ebből kell 6 egyénnek és a cselédségnek élni, őket fizetni, ezen kiviil minden szükségest fedezni, 5 távoli szőlőt müveltetni, melyek köztudomás szerint úgy is kevés haszonnal járnak Ezekből önként következik, hogy sem nem tehetjük, sem nem kötelességünk az állam által nyakunkba rázott romhalmazt fentartani. Az iskolát illetőleg azon óhaját fejezi ki, hogy jövőben minden tanügyi kiadásokat az állam viseljen, sőt hogy a jogot megtörje, már most felemlíti, miszerint előbb-utóbb egy egészen új
