Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1885
Η veltségtöl át meg át van hatva; a tökély magaslatán álló pleádjai a költészet egének, Schiller és Gőthe klasszikus mű- veltségök egész báját önték korszakalkotó remekeikbe; sőt a világirodalom legnagyobb büszkesége Shakspere a görög és római életből merített nagyszabású drámáiban kézzelfogha- tólag bizonyítja a régi remekművek alapos tanulmányozásának saját művészetére is kiható nagy fontosságát; és Petrarca, Dante, Racine, Berzsenyi sat. minden századok- és íróinak longus ordója vájjon nem a klasszikus ókor remekeiből, mint a természet és igazság hamisítatlan s kristály-tisztaságú kasz- táliaforrásából merítette-e önzetlen lelkesedését abszolút becsű alkotásaihoz ? Még az újabb kor építészete is, ha tökéletes művet akar alkotni, a görög művészetet jellemző nemes egyszerűséggel szakítani nem mer. »Saját tapasztalásomból tudom — írja Brougham Macaulay atyjához intézett levelében — hogy éppen korunkban, bármily romlottnak látszik is az más tekintetben, semmi sem képes csak megközelítőleg is azt az eredményt elérni, mint az, ami görög mintára készült. * »Azt hiszem, nem mondok sokat, — igy szól Hegel — ha azt állítom, hogy aki a régiek műveit meg nem ismeré, a nélkül élt, hogy ismerte volna, mi a szép.* ,Az ókor a legszebb, amit a világ felmutatni képes.* És mi ki akarjuk zárni gymnásiumainkból a klasszikái tanulmányokat ; meg akarjuk fosztani ifjúságunkat a szellemi haszon- és élvezettől, mely az ókor tanulmányával össze van kötve; el akarjuk némitani a hangot, mely a tiszteletreméltó régiek beszédjében és dalában oly lelkesítőén szól az ifjú szívhez? Lélek- és jellemképzőbbet nem adhatunk ifjaink kezébe ; a régi írók a legalkalmasabb ifjúsági iratok. Az ifjakat csak az emberiség ifjúkorának megismerése lelkesítheti önzetlenül; már pedig az emberiség ifjúkorának története az, ami az ókori remekíróknál a görög- és latin nyelv kincstárában le van téve, >az emberiség története egyszerű, feledhetetlen benyomású képekben.« (Thiers.) írni és gondolkodni tanuló ifjainknak adhatunk-e más mintaképeket, mint »az írás és gondolkodás halhatatlan mestereit* ? mint ahogyan maga Frary az ókori remekírókat nevezi. Modern irodalmi termékek nem pótolhatják kellőleg e tanulmányokat. A modern irodalom már tág terjedelménél fogva sem lehet oly alkalmas a fiatalság tanulmányainak ösz- szegesitésre, irodalmi tájékoztatására, aesthetikai fogalmainak
