Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1883
A mennyiségtan tanításáról. Mikor a képviselőház a múlt évben a középtanodai törvényjavaslatot tárgyalni kezdte s a vita a középiskola köteles tantárgyaira került, különösen három tárgy irányában nyilatkozott kissé harcias szellem benn és kinn egyaránt. E három tárgy közül az első a latin nyelv, a másik kettő a görög és mennyiségtan volt. Mind a három tárgy erős vitát provocált, s pro és contra hatalmasan dolgoztak elannyira, hogy egykét napilap dicséretre méltó érdeklődés tanujeleként még vezérczikkben foglalkozott azzal, s itt fejtegette meggyőződését. A dolog mindazáltal szerencsésen harc. olta végig a középiskolai törvényjavaslat nagy hadjáratát, amennyiben mind a három tantárgy felvétetett, illetőleg újból megtartatott a köteles tárgyak között. A folyó 188a/4 tanévben azonban az történt, hogy a nmélt. vallás- és közokt. minisztérium által életbe léptetett módosított tanterv szerint, a mennyiségtan óraszáma tetemesen leszállittatott. Más oldalról mind sűrűbben és hangosabban kezd szólani a panasz, mely szerint ifjaink éppen a mennyiségtanból rendelkeznek a legkevesebb készültséggel. A véletlen e két dolgot úgy helyezte egymás mellé, hogy a fentebbi intézkedést sokan ezen vád alaposságának elismerésében keresik, úgy vélekedve, miszerint az órák leszállítása indokolt is, praktikus is akkor, midőn a tanításából nyert haszon nem sok Bármint álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy a mondottakban elegendő indok rejlik arra nézve, miszerint a mennyiségtan tanításának kérdése szóba hozassák. Nézetem szerint minden tantárgy tanítására nézve, azaz első principium, hogy az, az illető tantárgygyal elérni szándékolt czélhoz mindenben alkalmazkodjék. A czél határozott körvonalozását azért igen lényeges kérdésnek tartom, mert ennek szabatos meghatározása van hivatva egyrészt a tanár eljárásának biztos irányt jelölni ki, s másrészt az egynémely tantárgy irányában fennforgó előítéletet, sőt ellenszenvet eloszlatni.
