Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
Felső-magyarországi adatok a Szatmárnémeti Nemzeti zsinatot követő évtizedekből 76 Tanítás és tananyag
TANÍTÁS ÉS TANANYAG A tanítás alapvetően hittani, egyházi célzatú volt, de nehéz a világi értelemben vett civilizációs hatását nem felismerni. A gyermekeknek, leányoknak meg kellett szokniuk, hogy bizonyos meghatározott időpontban elmenjenek valahová otthonról, a szüleik közvetítése és kísérete nélkül érintkezzenek olyan tekintélyes személyekkel, mint a pap vagy a tanító. Meg kellett tanulniuk, hogy a helyükön nyugodtan üljenek viszonylag sokáig, és főleg válaszoljanak, ha kérdezik őket. Mindez hatalmas előrelépés volt a korábbiakhoz képest, mivel a társadalom minden rétegének fiai mellett a leányok is átmentek ezen az elemi civilizációs fegyelmezésen.258 A tanítás anyagát illetően az Abaúji kánonok már a 16. század végén két kátét jelölt meg: a Batizi András féle és a Siderius János féle kátékat. A Bor- sod-Gömör-Kishonti cikkek a 16. század végéről is a következőket írta elő: „Az egyházban a gyermekekről és ifjakról is gondoskodni kell. Azért a káténak, apostoli hitformának, úri imádságnak és tízparancsolatnak összevont és rövid magyarázását fenn kell tartani, s a nyilvános gyülekezésben a szokott órákon és időben elő kell adni az egyházban. Elsőben a Batizi, azután a Siderius kátéját kell tanítani.”259 A Geleji kánonok 50. cikkelye így rendelkezett: „Minthogy a káté némi nyitány vagy bevezetés a keresztyén vallásba, azt nemcsak az iskolában a gyermekeknek, hanem az egyházban is a leányoknak és ifjú nőknek szorgalmas igyekezettel magyarázni kell. Ezért az egyházak minden egyes lelkészeinek közhatározás folytán, hivatalbóli elmozdítás terhe alatt szorosan meghagyatik, hogy legalább egyszer minden héten a helyi viszonyokhoz képpest, a megállapított és szokott órákon, a templomban beszédjök avagy az ima végeztével a leányokat nyilvánosan tanítsák a kátéra; ... Azonban szükség, hogy minden egyházi szolga ugyanazon kátét tanítsa mindenütt...”260 Az 1646. június 10-én megtartott szatmárnémeti zsinat 2. végzése szerint „... tartsák meg és tanítsák mindenütt ugyanazon Heidelbergi vagy Palatinátusi Kátét, semmiképpen sem mellőzvén el a b.e. Syderius Jánostól írt magyar kátét sem.”261 Pápán már az 1630-ban tartott zsinat megemlíti a Siderius János kátéját, mint amelyet a nagyobb gyermekeknek tanítani kell.262 Láthatjuk, hogy a tananyag széles palettán mozgott a káték 258 Péter, 2000. 59. 259 Kiss, 1881.725. 260 Kiss, 1875. 23-24. 261 Barcza, 1975. 852. 262 Barcza, 1975.852. 80
