Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század
Istennek szentséges nevének dicsérete és tisztelete: szükség minden keresztyén embernek ez ő gyermekeit mindjárt kicsinységüktől fogva, nagy szép isteni félelemben és jó erkölcsben nevelni, és a keresztyéni hitnek fő ágazataira, mihelyt az Úristen szólásra való erőt ad a kicsinyeknek, megtanítani és abban gyakorolni. Evégre rendeltetett volt régen, hogy az atyáknak és anyáknak tanításuk mellé a tanítóknak is oktatásuk járulna, és minden helyben bizonyos órában, naponként tanúság lenne, ahová a gyermek ifjú népek felgyülekeznének, és rövid kérdések és feleletek által tanulnának a hitnek ágairól; mely tanításnak formáját nevezték volt a régiek catechizmusnak. Minthogy pedig ez a jó szokás sok helyen megszűnt volt, és ahol volt is, nem mind egyenlő és egyformán való catechizmust tanítottak...”178 Tehát a tanítás a családban kezdődött, s ebben az anyák is részt vettek - úgy, mint például Somi Borbála. S a katechizációban nincs semmilyen különbségtétel leányok és fiúk között. A hitnek ágait minden gyermeknek tanulnia kellett. A tanítás katekézis formájában történt. Vagyis azok a lelkészek, akik a reformáció követőivé szegődtek, maguk köré gyűjtötték gyülekezeteikben a leányokat azokkal a fiúkkal együtt, akik szintén társadalmi hovatartozásuk miatt kiszorultak a nevelés addigi lehetőségeiből, és a templomban kérdés-felelet formájában tanították őket. A tanítás kátékérdések, bibliai történetek megtanításából, memorizálásából állt. írni-olvasni nem mindenütt tanítottak, annál is inkább, mert az írásnak ebben az időben még nem volt fontos funkciója. Az olvasásnak sokkal inkább, hiszen a Biblia olvasása hazánkban is fontos szempont volt. Mégis az egyházlátogatási jegyzőkönyveket forgatva, azt látjuk, hogy a leányok oktatása, még ha ilyen formában is, hullámzó volt hazánkban. Ugyanis a kezdeti, reformációt követő lelkesedés alábbhagyott. A 17. században új fordulatot vett a leányok oktatása. A társadalom felső rétegében helyet foglaló szülők leánygyermekeinek a nevelése is megváltozott Európa-szerte. Az udvari élet új műveltséget kívánt, új kötelezettségeket teremtett, a könyvnyomtatás új olvasókat keresett bennük. A reformáció, majd a katolikus reform a lelki élet új területeit nyitotta meg előttük. Bensőségesebb lett a hitélet, szorosabb érzelmi kapcsolatok alakultak ki a családtagok { a te: hiftnut, R ovid kcrdcTek Felelt ük áF jI v alo Tani- Az Kerf§c)éniHűinek fo zajról ShU r tt Iá fos által irattatot. 2.*rimoth. i. V, it. *.->« w'.fjrrni há * rudgy»«! » -i ed-1 cbc'ie a*. t *Sff. t, rolg»** fcaiu axC-.mCU* I Xíban \*.áhkt atal* «•MOS* SztVN RPJ. . Ny.’frtrfMitot.' t mtn Manu# állal, ibq i. Egltl.doUlL,. 178 Barcza József: Siderius János kátéja, in.: Bartha Tibor (szerk.): Tanulmányok és szövegek a Magyarországi Református Egyház XVI. századi történetéből, Studia et Acta Ecclesiastica III., Budapest, 1975. 858. 60
