Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század
s nem mindenkire kiterjedő általános elvárás, még akkor sem, ha minél több gyermeket el akart érni az oktatás.168 A nép gyermekeinek tanítása szinte kizárólag csak vallástanításból állt.169 A 17. századi iskola latin iskola volt. Latin nélkül elképzelhetetlen volt az oktatás. Aki olvasni és írni tanult, tanult latint is, és tudományos pályára készült. A falusi iskolákban is mindenütt tanították a latin nyelv alapjait, ha akadt olyan tehetséges gyermek, akit reménységgel indíthatott el a lelkész vagy a tanító az írástudói pályán. Sokakat nem vezettek be az írás, olvasás tudományába, náluk megelégedtek a vallási ismeretek szóbeli átadásával. Ebben a tekintetben viszont mindenkit igyekeztek elérni. Ha beszélhetünk ebben a korban népoktatásról, csak ebben az értelemben tehetjük. A vallási alapismeretek sajátos műveltséget nyújtottak, ugyanakkor közvetítették a kor erkölcsi normáit is. Mindennek átadása azonban ekkor még nem az iskola tanítójának, hanem a lelkésznek a feladata volt.170 A reformáció századában Magyarországon még alig lelhetjük fel a leányok tanításának nyomait. Bizonyos azonban, hogy volt rá példa. Részben olyan formában, mint ahogy Bornemisza Péter emlékezett meg Somi Borbála asz- szonyról. „Ki - Bánffy László - azelőtt öt esztendővel az ő idvezült társával, a nagyságos Somi Borbála asszonyval ugyan sokat is költöttek... egyéb szükségemre. Sőt rabok és egyéb szegények segítségére is bizalt e kegyes asszony kezembe, messze házamhoz küldezvén azokat is. Kinek jószágabéli ispitáli és oskolái most is éltetnek az tűle rendeltetett alamizsnával; ki éjjel-nappal az írást forgatván, azból nagy kegyesen tanyította az ő asszony- és leánzó cselédit, dajkálkodván sok nemesek és urak leányival is.”171 Feltételezhetjük, hogy nemcsak Somi Borbála volt az egyetlen már ebben a században, aki ilyen formán foglalkozott cselédeivel. S bizonyos szempontból nevezhetjük ezt már tanításnak, még ha csak a bibliai részek felolvasását és azok meghallgatását jelentette is. Közösségformáló, erkölcsformáló jellege volt, hiszen a hallás útján szerzett tudás is tanulás, és formálja a jellemet. Az ő módszerét mintegy száz évvel később Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynál találjuk fel, aki udvari papjával, Medgyesi Pállal cselédei számára készíttetett lelki olvasókönyvet. Egy másik adat, mely szintén a 16. századból maradt ránk, egy rendelet. 1597 után172 a Borsodi kánonok, 168 Dienes, 2000.21-22. 169 Mészáros, 1972. 28-31; Bavinck, H.: A keresztyén pedagógia alapelve, ford. Marton János, Bethlen Gábor Irodalmi és nyomdai Rt., Budapest, 1923. 94. 170 Dienes, 2000. 22. 171 Bornemisza Péter: Egykötetes prédikációskönyv, 1584, In: Nemeskürty István (vál.): Heltai Gáspár és Bornemisza Péter művei, Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1980. 1144. 172 Az időpontot nem tudjuk pontosan megállapítani 58
