Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század
özvegye továbbvitte férje könyvkiadói vállalatát.122 A Rákóczi - családból származó Erzsébetről jegyezték fel, ki az Erdődy grófi családba ment férjhez, hogy költőnő volt, és két verse maradt fenn.123 Ez azonban még mindig csak egy-egy jelentősebb családból származó női alakot jelent. Az általános oktatás, vagyis a népoktatás hazánkban is a reformáció kibontakozásával, de különösen az azt követő időszakban indult meg. A 16. század elején Európát átjáró érzés, hogy az egyháznak meg kell újulnia, a reformáció mozgalmában nyert és kapott beteljesedést. A nemcsak Nyugaton, de hazánkban is lezajló megújulási mozgalom az oktatás területén is újat teremtett. Meghirdette - bár teljességében a gyakorlatban megvalósítani nem tudta - az általános népoktatást. A reformáció jeles személyiségei, követői ezen belül sürgették és szorgalmazták az oktatás kiterjesztését a leányokra is. A reformáció csak 1526 után, vagyis a mohácsi vészt követően gyökerezett meg hazánkban. Megtaláljuk már előbb is (1521) nyomait, de ekkor még csak a felvidéki németek és az erdélyi szászok között terjedt. Szelleme, tanítása egyre erőteljesebben hatott, és egyre több területen érvényesült. Gönczi György a magyarországi protestantizmus első nyomtatott történeti áttekintésében (1586) a következőket írja: „az Evangéliumnak világosságát az mi nemzetünkre is kiárasztotta... Jóllehet az derék tudománnyak nem minden ágait és cikkelit egyszersmind árasztotta ki, hanem az mint szokott lenni egyelőször csak valami sengéjét fondamentommal nyilatkoztatta ki az mi nemzetségünkben, miképen más országokban is.”124 A reformáció legelső és legnagyobb progresszív hatását nemzetünk életében Mohács után abban láthatjuk, hogy dermedtségéből rázta fel a nemzetet. Nem engedte, hogy létének kérdései alatt összeomoljon. A reformátorok és prédikátor utódaik úgy vigasztaltak a túlvilági boldogság ígéretével, hogy koruk mindennapi életére vonatkoztatva is hirdették a reménység evangéliumát. A korabeli prédikációk tele vannak ilyen kitételekkel, hogy a hívek lehetnek, legyenek felkészülve arra, hogy ők is megtapasztalhatják, amit a bibliai idők tanúi gyakorta megtapasztaltak: Isten „hirtelen az ő irgalmasságából elöl veszi őköt, és az hol veszedelmet várnának, ott megmaradás, az holott halált reménlettenek, ott élet virradóit fel őnekiek, az Istennek nagy gondvise122 Pach Zsigmond (főszerk.): Magyarország története 1526-1686, 1. köt., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 547. 123 Dienes Dénes (szerk.): Rákóczi iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 1999. 239. 124 Barcza József: A reformáció kibontakozása és progresszív hatása nemzetünk életében, in Theologiai Szemle 1989/3. 154. 48
