Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A puritán mozgalom és hatása a nőnevelésre
kötelező érvényűvé minden egyházmegyében nemcsak Erdélyben, hanem a Tiszán innen és a Tiszán túl is. A már jól megfogalmazott és kibővített kánon így rendelkezett: „Krisztus földi országában vagy a vitézlő egyházban...nemzeti nyelvű iskolák is szükségesek. A mint tehát azokat a fiú-, úgy a leánygyermekek és hajadonok számára minden városban és faluban ahol alkalmasan létrehozhatók megkell nyitni, melyekben nem férfiakat, hanem... nőket kell tanítókul alkalmazni. Különben a feleséges kántorok avagy a kisebb népességű egyházakban a lelkészek is eljárhatnak ebben, a kik a leánykákat elkülönítve kivált a nagyobb fiúktól, olvasni s ha nekik és szüleiknek tetszik, írni is tanítsák, hogy ennek segélyével az örök üdvösség tudományába és a kegyes életben kellően előhaladhassanak a kis káték alapján, a Biblia és más, felfogásukhoz alkalmazott könyvek olvasása nyomán, azután énekelhessék a zsoltárokat és más szent énekeket, s nagyobb haszonnal hallgathassák a prédikációkat.”208 Azt gondolnánk, hogy e nagyszabású rendelet folytán az addig csak itt-ott felbukkanó leányoktatás elemi erővel indult meg. Azonban még ez a törvényerő sem vezetett a leányok széleskörű és intézményes oktatásának útjára. A puritánok, különösen pedig Tolnai Dali János újítási törekvése folytán éles ellenszenv alakult ki az egyháziakban. Éppen ezért a vitatkozások, a sértődések akár az egyházi vezetőség, akár az egyes lelkészek részéről szinte mindennaposak voltak. S bármennyire haladó szelleműeknek is tűntek Tolnaiék reformkísérletei, az ellenállás nem szűnt meg a lelkészek részéről. Ebben a helyzetben kevés lelkész akadt, aki az erőszakos puritánok „újításait” megvalósította. Viszont nem állíthatjuk ennek alapján azt, hogy semmi sem valósult meg törekvéseikből. Nem tudjuk, hogy a szatmárnémeti zsinat után azok a lelkészek, akik elkezdték a leányok oktatását, azért tették-e, mert pozitívan nézték a puritánok ama munkáját, hogy házról-házra jártak és tanítottak, s ezen ők maguk is felbuzdultak, mert nem tartották lealacsonyítónak, vagy azért, mert ez ellenreakciót váltott ki. Vagyis, azért kezdték el a katekizálást, hogy megelőzzék és megakadályozzák a magán leányiskolák tovább növekedését. Feltételezhetjük, hogy nem az első megoldás a helyes. A magániskolák továbbterjedésének megakadályozása volt az elsődleges cél, s ezzel együtt az is, hogy ne legyenek meghasonlások a gyülekezeteken belül. Persze mindezeket csak feltételezhetjük, azonban nem vitás, hogy a puritánok munkája mégis csak előmozdította a leányok oktatását, még ha nem is mindenütt. A leányok tanításának kezdetlegessége kapcsán Péter Katalin Lorántffy Zsuzsanna című munkájában azt fejtegeti, hogy a fejedelemasz- szony idején a mindenkire érvényes nőnevelés még csak első fázisát élte. Maga 208 Kiss, 1875.68. 70
