Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Bevezetés

A korai társadalmakban a domináns szerep a férfiaké volt, a nők alárendelt helyzetben voltak. Nemcsak gyermekszülés, illetve a gyermek nevelése tartozott a nő feladatai közé, hanem sokszor a nehéz fizikai munka elvégzése is. Természetesen az egyes földrajzi helyeken az ókorban is különbség volt a női szerep és feladat megítélésében. Míg az egyik társadalomban még az anyaszerep sem jelentett számukra különös előjogokat, a másikban éppen e szerepért rendkívüli megbecsülésben volt részük. Elmondható azonban az is, hogy bár a nő alárendelt volt, ez az alávetettség korántsem volt egyenlő mértékű.9 Amíg például Mezopotámiában a nő a férfi tulajdona volt, addig az ősi Egyiptomban sokkal több joggal rendelkezett, és gazdaságilag viszonylag független lehetett. Az egyiptomi férfi büszke volt feleségére, aki anyaként köztiszteletben részesült.10 Ennek ellenére a nemek közötti hierarchia a férfiaknak kedvezett. A római társdalomban sem volt ez másként. A nő szintén férje hatalma alatt állt, de a család belső életét ő szervezte. Amellett, hogy a háztartás vezetése és a szolgák munkájának irányítása is az ő hatáskörébe tartozott, a legfontosabb feladata mégis a gyermekek nevelése volt.11 Sárai Szabó Katalin hasonlón fogalmaz, mikor azt írja, hogy „Mint anya, gyermekei vallásos nevelése fölött őrködött, emellett elvárták tőle, saját vallásosságával olyan családi életet teremtsen, amely a világgal szemben biztonságot, vigaszt nyújtó menedéket jelent minden családtag számára.”12 Igaz, hogy mindezt a 19. századra nézve írja a szerző, de azt gondolom, a korai századokban, mi több, az ókorban is ez volt az elvárás az erősebb nem részéről. Ugyanakkor pedig az elvárások nem álltak arányban a nőknek adott szabadsággal, hiszen a nő a nyilvános életben csak férje tudtával vagy éppen annak kíséretében vehetett részt. Egy leány férjhezmeneteléig anyja felügyelete alatt volt, vagyis ő nevelte, s tanította meg neki a háztartásvezetés, a szövés, varrás, fonás fortélyait. A későbbiekben már gyakrabban előfordult, hogy a leánygyermekek gondozását és nevelését is dajkára, rabszolgára, nevelőre bízták. Iskolába viszont csak néhányan járhattak közülük. A leány életének egyik legjelentősebb fordulópontja volt a házasság: kikerült az apai teljhatalom alól, ettől fogva már a férje parancsolt neki.13 A római nevelés kapcsán beszélhetünk bizonyos iskolákról, melyekbe a leányok is járhattak, de Pukánszky Béla megjegyzi, hogy csak a szegényebb polgárok leányai jártak a ludusba a fiúkkal, magasabb iskolába azonban nem kerültek. A jómódú szülők nem járat 9 Pukánszky, 2006.11.

10 Pukánszky, 2006.12.

11 Pukánszky, 2006. 15.

12 Sárai Szabó, 2001. 7.

13 Pukánszky, 2006. 15-16.

15