Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - A református egyház területi igazgatásának kialakulása
Kónya Annamária — Kónya Péter A református egyház területi igazgatásának kialakulása A 60-as években az összes nehézség leküzdése után befejeződhetett a Tiszáninneni területek helvét gyülekezeteinek területi igazgatásának kialakulása. Eleinte a területen létező lutheri gyülekezeteket az öt szabad királyi város esperesség papjai igazgatták.162 A két reformációs irányzat végleges elkülönülése után a 60-as évek első felében ez már elképzelhetetlen volt. Az első területi, illetve egyház igazgatási egységek még a század elején alakultak meg. A Borsod vármegye prédikátorai 1556 évében esperességet (tractus) alakítottak Mohi Ferencel szikszói prédikátorral az élen 1559-ben Kopácsi István sárospataki pap vezetése alatt létrejött a zempléni esperesség. Kopácsinak 1564-ben el kellett távoznia a perényi birtokokról, ezért Pelsőcre ment és ott ugyanabban az évben az első gömöri esperesnek lett megválasztva. Az abaúji esperesség első esperese 1564-ben a gönci prédikátor, Károlyi Gáspár lett.163 Ez a három esperesség (borsodi, gömöri, abaúji) 1567-ben a Tiszáninneni vármegyék nevében a debreceni zsinaton aláírták a II. helvét hitvallást.164 Ugyanabban az évben meghalt Perényi Gábor és Alaghy János, így hát a zempléni esperesség is megújulhatott, Czeglédi Ferenc olaszliszkai prédikátorral az élén.165 Szintén 1567-ben jött létre az ungi esperesség, melyet az ungvári pap, Egri Lukács igazgatott. O viszont hamarosan az antitrinitariz- mus híve lett, ami néhány évre visszatartotta az egész vármegye integrálódását a református esperességekbe. Ez végül is 1574-ben, Egri halála után valósult meg.166 Az új ungi esperes Szikszay Gergely lett.167 Tehát a 16. század harmadik negyedének végére létrejött a négy esperesség, amelyek a Tiszáninneni református egyházkerületet (szuperintendenci- át) alkották Magyarországon. Az esperességei ,melyek a vármegyék nevét viselték, nem voltak területileg azonosak azokkal. Az abaúji esperesség (valamikor mint kassa-völgyi) elsősorban Zemplén vármegye területébe hatolt be, és számos délen fekvő falu és mezőváros tartozott hozzá, továbbá pár gyülekezet, Szabolcs és Torna, illetve kis számú falu Sáros vármegyéből. A borsodi esperesség, később borsod-gömör-kishontinak neveztetett. A vármegyéken kívül még kisebb territóriumokat foglal magába Abaúj, Torna, 162 DIENES, Dénes: A történelmi református..., 25. 163 ZOVÁNYI, Jenő: Tiszáninneni református szuperintendens seniorok. In: Teológiai szemle 1938, 54. 164 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk. Sárospatak : Sárospataki református kolégium, 2008, 437. 165 ZOVANYI, Jenő: Tiszáninneni református szuperintendens seniorok..., 52. 166 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 437. 167 ZOVÁNYI, Jenő: Tiszáninneni református szuperintendens seniorok..., 55. 68
