Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - A svájci reformáció

Kónya Annamária - Kónya Péter

Eger a 16. század végén

Magócsiak (Torna- és Heves vármegye). Az adott térségek lakosságát megnyerte, de az északabbi területeken sokáig nem tudott terjedni. A lutheri irány szilárd hívei a Perényiek maradtak. A tarcali és tordai zsinatokat követően Perényi Gábor az ott megjelent lelkészeket magához hívatta és szigorúan felrótta nekik az ágostai hittől való elfordulást. A lelkészek szószólója a sajószentpéteri (Borsod vármegye) prédikátor, Thúri Farkas Pál131 igyekezett őt meggyőzni, hogy ne forduljanak el Melanchton „Var iátáj ától“, csak azt még néhány cikkel kibővítették. Mivel Perényi nem volt hajlandó álláspontján változtatni, elhatározta, hogy saját költségén elküldi Thúrit és még egy másik prédikátort Wittenbergbe és Lipcsébe, hogy tanításukhoz a külföldi teológusok véleményt mondjanak. Természetes, hogy a lutheri teológusok elítélték a tarcali-tordai hitvallási cikkeket, így Perényi egészen élete végéig (1567) birtokain a kálvinizmus és más radikális tanítás híveit üldözte. Az 1564-ben tartott tarcali zsinaton elfogadták Kálvin kátéjának használatát a református iskolákban.

Kopácsi István halála után 1568-ban a kálvinista reformáció terjesztését és megszilárdítását Tiszáninnen területén Károlyi Gáspár folytatta. Károlyi Gáspár 1530-ban Nagykárolyban a Radics családban született. Méliusz Juhász Péterrel együtt Wittenbergben tanult. 1563-ban az abaúji Gönc városában prédikátor lett, ahol rövid idő után abaúji esperesnek választották meg.

131 Ismertté lett Thúri kijelentése Kálvin Institutióját illetően: „Kálvin könyvénél nem szült az idő jelesebbet. Krisztus után jelesebbek csak az apostoloké.”. ZSILINSZKY, Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története..., 91.

58