Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - A svájci reformáció
Kónya Annamária - Kónya Péter reformációs prédikátorok az elementáris teológiai kérdésekben szétváltak a szabad királyi városokban működő kollégáiktól, akik tetteiket nagyon élesen elítélték és később polemizáltak nézeteikkel. Akkor lett véglegesen megtörve a felső-magyarországi reformáció egysége, mely azóta két irányzatban folytatódott. Zemplénben, de általánosan az egész Tiszáninneni területen a helvét reformáció gyors előretörését segítette Debrecen, a magyar kálvinizmus egyik fő központjának közelsége, hol a következő évben az első magyarországi helvét hitvallás lett meghonosodva (debrecen-egervölgyi hitvallás).158 Míg Felső-Magyarország északnyugati és nyugati térségeiben a svájci reformáció terjedését a szabad királyi városok és a nekik tartozó vidéki gyülekezetek állították meg, más vármegyékben az új tanítás legnagyobb gátja a lutheri tan tisztaságát őrző mágnás és földesúri családok lettek. Érdekes módon pont a svájci reformáció Tiszáninneni terjedésének központjában legnagyobb gátat Perényi Péter fia Gábor jelentette. Perényi 1567 tanácskozásra Sátoraljaújhelyre hívta meg a terjedelmes birtokain működő kálvinista prédikátorokat, és követelte tőlük tanításuk magyarázatát. Végül kettőjüket, Thúri Pált és Solti Bernátot Wittenbergbe és Lipcsébe küldték ki, ahol nézeteiket (a tarcali hitvallást) az ágostoni hitvallás szempontjából elfogadhatatlannak találták. Ennek ellenére a kálvinista papok 1564 tavaszán ismét Tarcalon jöttek össze, ünnepélyesen megerősítették álláspontjukat és Kálvin kátéját is elfogadták. Másrészt, egyes helyeken az Úrvacsorán azon nyomban kicserélték az ostyát kenyérre. Perényi Gábor eldöntötte, hogy még egyszer megvizsgálja a prédikátorok által bevezetett újítások teológiai alapját, melyre a felső-magyarországi német lutheránus prédikátorokat szólította fel. A hitvitát először Tőketerebesre tervezték, de végül is 1564-ben került megrendezésre Füzéren. A lutheri teológusok és papok élén az öt szabad királyi város esperese és a bártfai rektor, Radics Mihály állt, míg a kálvinistákat Thúri mellett a zempléni esperes, Kopácsi István és Ferenc, a toronyai prédikátor képviselte. Az ágostoni papok nagyon élesen felléptek az új egyházi gyakorlat ellen, elsősorban elítélték a kenyér használat az Úrvacsora alatt. Azután minden kálvinista prédikátornak el kellett hagynia a perényi birtokokat. Thúrival és Kopácsival távozott a Tiszántúlra a sárospataki rektor, Szikszai Fabricius Balázs és az említett toronyai pap is.159 158 PAPP, Klára: Mélius Juhász Péter és a Debrecen-egervölgyi hitvallás. In: KÓNYA, Peter (ed.): Prvé augsburské vyznanie viery na Slovensku a Bardejov. Presov : Biskupsky úrad Vychodného distriktu ECAV na Slovensku, 1999. 159 DIENES, Dénes: A történelmi református..., 45. 66
