Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - A református egyház területi igazgatásának kialakulása

Kónya Annamária — Kónya Péter

A Tiszáninneni református egyházkerület territóriumát a Gömör, Kishont, Borsod, Heves, Abaúj, Torna, Zemplén, Ung és részben Szabolcs, Szat- már és Bereg vármegyék alkották. A volt egri püspökség területéből csak a délkeleti és északnyugati térségek lettek a tiszántúli református egyházkerület részei, míg az északnyugati vármegyékben, a Szepességben és Sárosban az ágostai hitvallás maradt meg, minek folytán a lutheri egyház struktúrái megakadályozták a svájci reformáció nagyobb elterjedését a területen. Elsősorban az öt szabad királyi város és azok által kormányzott esperesség, szintén a szepességi német lutheri gyülekezetek voltak a helvét irány nyugati irányban való terjedésének erős gátjai. Kivételnek csak Kassa város és néhány sárosi gyülekezet számított. Ebben a térségben a svájci reformáció gondolatai a wittenbergi filipistákkal is támogatott kryptokálvinizmus formájában terjedtek.

Sárospataki kollégium

A kryptokálvinizmus főleg a Szepességben terjedt el a 16. század utolsó tizedében, és annak vádjával pl. a lőcsei rektort, Mylius Jánost177, a késmárki vári papot, Fabricius Tamást és a városi prédikátort, Ambrózius Lám Sebestyént illették. A városi tanácsokon kívül a kryptokálvinisták ellen nagyon élesen léptek fel a lutheránus mágnások (Stansits-Stancaro Horváth Gergely) és zsinatok is, pl. 1599-ben Kisszebenben.178 Annak ellenére a Szepességben a kryptokálvinizmus még többször felbukkant és 1623-ban a leibizi pap Serpi lius János azzal vádolták.179

177 BODNÁROVÁ, Miloslava: Reformáció vo vychodoslovenskych..., 32.

178 KVACALA, Ján: Dejiny reformácie na Slovensku 1517 - 1711. Liptovsky sv. Mikulás : Tranoscius, 1935, 128- 131.

179 KVACALA, Ján: Dejiny reformácie...., 200.

72