Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS A reformáció és rekatolizáció folyamata, de szintén az egyház történetének más folyamatai a kora újkori történelmünk egyik legkevésbé ismert oldalai közé tartoznak. A feldolgozásuk nem kielégítő, és nagy mértékben a régebbi irodalmon és megalapozatlan illetve már a történetírás által túlhaladott nézeteken alapulnak. Sokszor több sztereotípián és nem helyes nézeteken alapulnak, melyek még a múlt században lettek megfogalmazva. Mivel az egyház történelem az egyes egyházak teológiai szisztémájában fontos helyen van, ezek egymással nem kommunikálnak és így nem osztják meg egymással forrásaikat, sem kutatásaik eredményeit. Ennek hátterében, és a források hiányossága illetve nem teljessége miatt e történelem kisseb nagyobb fejezetei máig nem lettek feldolgozva. A reformáció, mint a kora újkori történelem egyik legfontosabb fen- oménje, Magyarország fejlődésébe a 16. század második harmadában vette kezdetét és azóta meghatározott szerepet töltött be az ország szellemi, kulturális, de nem utolsó sorban a társadalmi és politikai fejlődésben. Az elkövetkezendő majdnem teljes évszázadban megalakultak új, protestáns egyházak: evangélikus á.h. és református. Ezt a folyamatot a megalakuló új hitvallások és a meggyengült katolikus struktúrák és állam, másrészt az egyes reformá- ciós irányzatok éles interkonfesszionális harca jellemezte. A mi területeinken az a versengés a lutheri és svájci reformációs irányzatokra volt jellemző, mely az egyház szervezett megalakulása után is fenn maradt, sőt még a rekatolizációig, de bizonyos formákban még a későbbi egyházak közötti viszonyokat is meghatározta (az unió kérdésében vagy a magyarizáció alatt a 19. században). A szlovák református gyülekezetek eredete és története a református egyház kevésbé ismert fejezeteihez tartozik, mely úgy a szlovák, mint magyar történészek érdeklődésén kívül maradt. A tudományos kutatás hiányossága véget a téma több fals sztereotípiával és nézeti deformációval van megjegyezve, még híres, elismert történészek munkáiban is. Két tízezer szlovák kálvinista viszont nem nagyon illik be a magyar nemzeti református egyház koncepciójába, mely érdekes módon úgy a magyar mint szlovák környezetben terjedt el. Ezért egyikek szlovakizált magyar reformátusoknak, mások kálvistáknak lett szlovák lutheránusoknak nézték őket. Viszont kevesen igyekeztek a tudományos kutatás módszereivel megírni történetüket. A lutheri reformáció dominanciája véget, illetve az evangélikus á.h. elterjedésének a mai Szlovákia területén és főképpen annak szlovák lakossága körében (természetesen a kora újkorban) a református egyház története a szlovák történetírás és természetesen az evangélikus egyháztörténet ér7
