Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - A svájci reformáció
Kónya Annamária - Kónya Péter Maga Kassa mint a Pentapolis „fővárosa“, sokáig a lutheranizmus álláspontján maradt és sokáig ellenállt megengedni a legálisan működő református gyülekezet létezését. A lutheri német lakosság és városi tanács tiltakozása ellenére a magyar (akkor még lutheri) híveknek sikerült elérni, hogy prédikátorukat az abaúji esperes nevezze ki. Annak okait, hogy miért nem tudott a kálvinizmus az északabbi területekre nagyobb mértékben bejutni, több valós tény határozta meg. Az ottani német lakosságnál a lutheri tanítás sokkal erősebben el volt mélyülve, és a szabad királyi városi tanácsokban olyan szilárd gyökerei voltak, hogy a svájci reformáció nem tudta őket megszólítani. Továbbá fontos körülménynek számított az a valóság is, hogy a helvét irány terjedésének kezdetén már ki volt építve a lutheri egyház igazgatási szervezete, melynek központjai pont a szabad királyi városok voltak. Ebben a dologban nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy az adott területen akkoriban a kálvinizmus oldalán nem álltak olyan személyiségek, akik egyenrangúan tudtak volna versenyt állni az evangélikus prédikátorok teológiai felkészültségével. Viszont azok mögött támaszként ott álltak a mágnások, nemesek, erős városi tanácsok és a jól szervezett városi lakosság, mely az elejétől fogva nagyon határozottan lépett fel a lutheri tanítástól eltérő irányok ellen. A kálvinizmus terjedésének korai időszakában a lutheri egyháznak már kiépített egyházi szervezete és állandósult teológiai rendszere volt.137 A fentebb leírtakból nyilvánvaló, hogy a svájci reformáció nem tudott Felső-Magyarország egész területén, hanem csak egy részén elterjedni. Ez a folyamat elsősorban Gömör, Kishont, Abaúj, Zemplén, Ung és részben Sáros vármegyéket érintette. Ez a térség a megalakuló Tiszáninneni reformá137 RÉVÉSZ, Imre: Magyar református egyháztörténet...., 139. 60 Sárospatak
