Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

ÖSSZEGZÉS

Kónya Annamária - Kónya Péter

mények folytán lett elfogadva. Számos oknál fogva, főleg a világi hatalom elleni radikalizmusa, egyszerűsége, talán a nyelvi (nem német) jellege miatt jellege és a katolikus tekintélyek ellenséges álláspontja miatt egyértelműen vonzó lett a magyar nemességnek és a nagy mezővárosok gazdag polgárságának. A saját földesuraiktól átvették a jobbágyak is vidéken. Míg a török területen és Erdélyben a kálvini reformáció nagyobb akadályoktól mentesen terjedt, a királyságban való terjedését a Habsburg-hatalom, de szintén az akkor megalakult lutheri gyülekezetek egyházi struktúráinak ellenséges álláspontja nehezítette. Ezek saját világi patrónusaikkal, mágnásaikkkal és a királyi városokkal együtt lettek a kálvini reformáció további terjedésének a legnagyobb gátjai a királyi Magyarország belsőbb területein. A kálviniz- mus terjedése Alsó-Magyarországon és Felső-Magyarország nyugati vármegyéibe, szintén a legtöbb szabad királyi és királyi bányavárosban olyan mértékig volt gátolva, hogy csak titkos kálvinizmus formájában volt lehető, mely a lutheri egyházi és világi hatalom által üldöztetett.

Tekintettel arra, hogy az oszmán területeket, Erdélyt és a Dunántúlt elsősorban magyar lakosság lakta (az erdélyi szászok megmaradtak ágostai hitüknél és a románokat csak minimálisan érintette a reformáció), az elejétől fogva a reformátusok közt a magyarok domináltak. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a tanítás elsősorban a magyar híveknek volt vonzó, sem azt, hogy a többi etnikum (ahol nem léteztek gátak a lutheri egyházi igazgatás formájában) a kálvinizmust nem fogadta el. A kálvini reformációt Felső - Magyarországon elsősorban a szlovák lakosság akceptálta, de szintén, habár sokkal kisebb mértékben, a szlovén lakosság több dunántúli faluból. Sőt, a földesurak nyomása alatt, de csak ideiglenesen a kálvinista egyház részei lettek az ortodox románok és ruszinok.

A mai Kelet-Szlovákia területére a 16. század felétói kezdett behatolni a kálvini reformáció, és viszonylag rövid időn belül nagy területen terjedt el. A tizenhárom felső-magyarországi vármegyéből a mai Szlovákia területén hétben terjedt el. Közülük csak egy (szepesi) maradt a kálvinizmustól majdnem érintetlen és egy másik (sárosi) a svájci reformációt csak legkevesebb mértékben fogadta el. A maradék öt vármegyében a 16. század végétől a kálvinizmus dominált. A fő szerep a svájci reformáció terjesztésében, és később magának a református egyháznak a megalakulásában a mágnásoknak és nemeseknek volt, akik a kálvini prédikátorokat támogatták. Nekik köszönhetően a kálvinizmus behatolhatott Sáros vármegyébe is, mely az öt szabad királyi város lutheri esperesség felügyelete alá tartozott. Tekintettel arra, hogy a kálvini reformáció és a magyarországi református egyház központjai a magyar etnikai területen feküdtek, és a mai Kelet-Szlovákia területén is elsősorban magyar lakosság és magyarul beszélő nemesség élt, a leg184